Majával itt az oldalon belső üzenetben és VTR-en vettem fel a kapcsolatot, immár második alkalommal. Kilenc nappal korábban volt az első találkozásunk, de olyan mély nyomokat hagyott bennem hölgyként, illetve emberileg is, hogy túl sok időt nem hagytam magamnak, hogy ismét láthassam, érezhessem Őt. Ezen túlmenően pedig remekül éreztem magam Vele minden tekintetben. Hab a tortán, hogy egy órán keresztül folyamatosan nevettünk. Egymáson, a másikon, magunkon. Ragyogó hangulatban mút el az óra. Azonnal illeszkedés volt. Szimpátia első pillanatban megvolt, a harmónia késöbb jött.

Helyszín: Buda, Gellért tértől 3 perc séta. A parkolás nem könnyű, de a BKV remek választás. 7-es busz, 17-, 19-, 47-, 49-, 56-, 61-es villamosok megállóhelye.

XX. század első 1-2 évtizedében épült gangos ház, közepesen jónak mondható állapotban. Kapun túl fel a megadott emeletre, majd jobbra saroklakás. A fehér ajtó/ablak mellett kis "akasztott angyalka" jelzi, hogy bent egy IGAZI ANGYAL vár. Lakásban patyolat tisztaság, rend. Kis előtérből balra fürdőszoba, szemben a kb. 25 nm-es, amerikai konyhás nappali. Pasztell színek uralják a teret, finom átmenettel az árnyalatok között. Ízlésesen berendezett kuckó Hölgyemé. Fürdőszoba zuhanyzóval, tusfürdők, szájvíz, pohár. Tökéletes. Szoba: jobb oldali részén konyhapult, LED-világítás végig a szekrény alsó részén, pult végén még egy lámpácska, rajta szürkés-kék "ernyőcske". (ennek lesz még szerepe). Középen masszázspad, bal oldalon kanapé. Pont mindenhol minden rendben.

Nem arcos képpel hirdet Maja-Baba, de semmi aggódás....Nagyon szép. Rózsaszín, de inkább azt hiszem mályvaszínű egybenvalamilyen ruhában nyitott ajtót. Újra a néhány nappal korábban megismert magas, karcsú, elegáns Hölgyemény állt előttem. Szemüveg rajta, mint roppant praktikus tárgy az orr-nyergen, ha az ember látni szeretne. Emelett viszont nagyon jól is áll Neki. Öltözteti, keretet ad, amúgy is Tündér-arcocskájának. Ad hozzá valami nagyon szexi pluszt (nem mintha kéne....). Most viszont nyoma sem volt a cserfes, huncut, buja mosolynak, amit először megtapasztaltam, s amire vártam/vágytam. Vibrált az aurája - mínuszban. YODA: "Nincs rend az erőben." Rögtön éreztem, hogy valami nem stimmel. Elmondta. Fiziológiailag sem volt jól, fogászati beavatkozás néhány nappal korábban ( 2 nappal korábban, üzenetben, miután Ráírtam: Maja: "Műtötték a fogam, száj nem játszik. Így is szeretnél találkozni"? Én: "Veled szeretnék lenni, nem csak a száddal!" Beszélni tudsz? Rajongok a hangodért!" Maja: "Naná"!), emellett lelkileg is nyomasztotta valami. Elmondta. Még mindig rá tudok csodálkozni dolgokra, pedig a rutin meg az évek már megtaníthatták volna velem, hogy ne tegyem. Nagyon is tisztában vagyok a kretén, elcseszett világgal, amit mi emberek létrehoztunk magunknak csak azért, hogy szarul érezzük magunkat benne. Maja sztorija közben/után azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy egyre több olyan megnyilvánulást hallok, érzékelek magam körül, amely azt bizonyítja számomra, hogy a szellemi-mentális homeless-ek, lelki hajléktalanok száma exponenciálisan nő. Talán azért, mert tényleg így van. Zuhany alatt átírtam eredetileg tervezett forgatökönyvem. Ez most "más" randi lesz. (Eleve nyomasztó volt az indítás, a víz alatt meg leejtettem a tusfürdőt, lehajoltam érte, beb....m a csapba a fejem.....hirtelen jéghideg lett a víz...ugrottam, elcsúsztam, elestem...B...meg mér' kellett ma felkelni?...). Maja jött: "Minden rendben"? Én meg mondom mi történt. "Te még a vizes törölközőt is összehajtogatod?" Én: "Persze, mindent hajtogatok." Mit vársz egy középsúlyos aspergerestől?". És végre nevetett.

Úgy éreztem, hogy törődésre, odafigyelésre van most szüksége Drága Hölgyemnek. Megkérdeztem, hogy most megmasszírozhatom-e én Őt. "Igen". Szóval: én tulajdonképpen abból élek, hogy nem értek semmihez. Ehhez a sajnálatos létállapothoz társul még a motiválatlanság, illetve az ambíció teljes hiánya is. Mindezekhez képest egész szépen elboldogultam eddig a világban. El kell hitetni, hogy tudja a bárkiis!!!, hogy értesz hozzá. A bármihez is! Mármost: én masszírozni sem tudok. Miért is tudnék? Mondtam Majácskának, hogy túl sokat ne várjon, viszont a tudás hiányát megpróbálom lelkesedéssel kompenzálni. (mint rengeteg minden másban az életben, így itt, és most is). Ott feküdt a "hastokon" egy gyönyörű test, én meg elkezdtem finoman "felboncolni". Olaj a korpuszra és belevágtam lassan, odafigyelve Drágám lelkiállapotára. Végigpásztáztam nyakát, lapockáit, hátát, derekát, fenekét, vádliját, nem spórolva a puszikkal fülére/cimpájára és ......végig, mindenhova szórva azokat. Talpnál vigyázni, mert nem sokon múlott, hogy...."Ezt ne! Ha nem akarod, hogy orrbarúgjalak, nagyon csikis!" Én: "Rendben. Kár lenne, mert ez az orr tud néhány más dologban nagyon hasznos lenni." És végre: megint nevetett. (Ettől a hangtól meg/bevadulok....Lilaszalagos, Istennő-hang!). A masszázspad jobb oldalán állva ténykedtem hátán és féloldalról a váll-hónalj/cici olyan tökéletes ívet/íveket rajzolt szemem elé, de olyat, hogy még csak hasonlót se lehetne festeni. A "Diadalív árnyékában" voltam. Tökéletes! Maszatoltam, matattam még egy ideig. Elmondása alapján nem volt olyan nagy bukta. "Nagyon jó volt." Hát persze....Nekem mindenképp jó volt, Majának pedig....Kérdőjel, de szép tőle (és hitelesnek is hangzott). Fél évszázaddal a hátam mögött mondtam egy olyan mondatot, amit még soha életemben se: (bár hallani hallottam már párszor): "Megfordulhatsz, ha gondolod."

A masszázspad bal oldalán álltam, símogattam, puszilgattam, majd az egyik lehelet-puszi jobb-cicire pillanatában átnéztem a bal-cicire. A szürkés-kék ernyős lámpácska elé belógott valami papír, vagy szalag, vagy tökmindegy mi. A csodálatos, finom, puha, hófehér bőrön a világos-közép-sötétebb-barna színek olyan átmenetét képezte a pici lámpa fénye, táncolva a mellbimbón és udvarán, abból a perspektívából, amelyből én láttam, hogy "retinaégetés"! Varázslatos élmény volt. (felejthetetlen, kékszalagos!). Haladtam lefelé szépen, nyugodtan. Végig a comb-tetőn, térden át...Láb/talp tabu! Majd vissza az immáron megnyitott combocskák között - belső oldalon. Körbejártam csodaszép kelyhecskéjét, koncentrikus köröket írva kívülről befelé haladva, de még nem.....Vissza, felfelé, köldök-puszi/finom nyalintás....."Ezt ne!" Én: "Tabu megint? Lerúgod az orrom? Pedig: csak várd ki az orrom...." Végre megint nevetett. A széttárt combok origójában végre bemutakozott egymásnak két, messze nem egyenrangú fél. Lenyűgöző látványban, majd kicsit később fenomenális ízvilágban volt részem. Az ókori Róma legszebb időszakát idéző, a nagy-császárok kora világát idéző 1.-3. sz. között megtörtént "lakoma" volt. Kellő idővel, tapasztalattal, "bölcsességgel" a háta mögött az ember, már csak-csak ragaszkodik a "már tudom hogy ezt szeretem"-hez. Ne kockáztassunk. Kedvenc aperitif, előétel, leves, főfogás, KÉT desszert volt a tálon. Minden, amit szeret az ember, az ott volt. Egyszerre, egyidőben. Káprázatos, észveszejtő ízorgia. Aktivizáltam orrom, nyelvem körbe, föl-le, oldalra. Nyelvgyök-görcs egy pillanat műve volt csak, hogy nem következett be. Elegáns szuszogásokkal kezdett kibújni Magából/bebújni igazi, valós Magába. Semmi vadulás, sehogy se, hangilag se. Elegancia, kellem. Keze kezemet kereste, és viszont. Ujjaink összkulcsolva, szorítás....lassítás, elégedetlen sóhaj, mert szünetet rendeltem el. 5 másodpercig. (tényleg majdnem nyelvgörcs...öregszem NA!). Tovább táncikált nyelvem a megterített asztalon. Istenkirály/császár eszik, iszik, szagol mindenből egyszerre. Nincs holnap. Ne is legyen, ha csak picit rosszabb, mint a ma! Vissza a centrumba! Úgy éreztem/ítéltem meg a mámoros agyammal, hogy: Így lesz vége a mi kis történetünknek mára. Egész pontosan: Nem nekem. Felemelte csípőjét, tartotta nem tudom mennyi percig. Én "lágykodni" szerettem volna még, tekintettel arra, hogy, milyen fiz/lelki (lásd bevezetőben..,..) állapotban...Nem volt jól. Nem hagyta jóvá ötletem, mert tolta Magát orromra/nyelvemre, egész arcomra. Egyik kéz kulcsolva a Másik egyik kezével...fejemet húzva kelyhére. Másik, egyik keze bal cicit símogatva, közben azt nézni, hogy Egyik a másik kezével massszírozza mellét, vagy megnyálazva pödörgeti bimbócskáját... Orr, nyelv összjátéka egyszerre, váltogatva.....Megfeszülés, tarkófogás, fejráhúzás, összezárás. Elengedés. Lebegés. Parádé, fergeteges végjáték. Velencei-tavi, ott nőttem fel ember vagyok. Láttam már fulladásos halált, meg a lila foltok, meg....Ennek ellenére most már el tudom képzelni, hogy így is lehet szépen befejezni az életet. Így talán érdemes megfulladni. Feje alatt bal kezem, simikézések, puszik. Pihent a "Porcelán-Maja-Baba", én meg örömködtem a lelkem legmélyén a "hátha tényleg jó volt Neki" érzésnek. "Megmasszírozzalak"? - "Nem kell,maradjunk így". Rendkívüli volt, elképesztően jó! Persze nem bírtam ki, hogy ne simizzem, megint nem figyelve arra, hogy a köldök is TABU! Következő találkán széles leukoplasttal, ipari celluxszal készülök. (megint nevetett...És az a hang! Örjítő!)

Belépést követően, borítékban, kis virágocska kíséretében. Extra van, de nekem nem kellett. Számomra extra nélkül is Extra. 2 taliból 2-szer. Nem rossz arány.

Maja igazi, valódi NŐ. A szó klasszikus, 19. századi formájában fogalmazva: Hölgy! (Nekem: Drága Hölgyem) Elegáns kosztümben, nadrág-szoknyában, kis-estélyiben, koktélparti-cuccban a sétahajón, kertésznadrágban kapálva, melltartó-bugyiban...vagy ahogy csak fekszik, hason, háton, mindenféle ruha nélkül, teremtett, leplezetlen, született mivoltában. Nőisége egyedülálló, emellett személyisége, stílusa is megfog, magával ragad, elvisz oda, ahová (nem is tudod, hogy van ilyen jó!) nem biztos, hogy magadtól mennél. Mert nem tudod/tapasztaltad, hogy létezik ilyen is. Maja-Tündér-Csillagvirág-Angyalka új dimenziót képes nyitni az "együttlét" fogalmán belül/kívül. A legvégére: Úgy éreztem, hogy nyugodtabb mentális/lelki állapotában mondtunk búcsút egymásnak, mint amikor beléptem az ajtón. Jó volt jót tenni, ha sikerült. Saját orgazma, ejaculatio nem volt, sokkal többet kaptam, hogy adhattam. Fura, de semmiféle hiányérzetem nem volt. Sőt: máshogy, de nagyon máshogy/másként éreztem nagyon jól magam. Csupán remélni tudom, hogy Édes Hölgyem nem érezte magát nagyon rosszul a társaságomban, és talán sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy jobb legyen a kedélyállapota. Szeretnivaló, Drága Hölgy, Kincs. Kívül-belül gyönyörű!