Még 2 éve voltam nála, azóta csak kerülgettük egymást üzenetek formájában. Idő közben helyszínt váltott, ami számomra kiesik. Ez sajnos már 2 meghiúsult randit is eredményezett, de ma végre sikerült összehoznunk. Mindig rugalmas, készséges és alkalmazkodó volt, amiért nagy köszönet jár Neki! Volt egy hosszabb kihagyásom és nem is teljesen így terveztem a "visszatérést", de Evi annyira rég óta van már a listámon és annyira rég óta levelezünk, hogy idejét éreztem az újbóli látogatásnak. Telefonon ezidáig nem is beszéltünk, mert az oldalon keresztül mindig el tudtam Őt érni. Találkánk választott időpontját VTR segítségével véglegesítettük.

A parkolás a környéken szinte egyenlő a nullával, de 2 utcányira található 2 parkolóház is. Terveim szerint én is autóval érkeztem volna, de a gps késést jelzett, úgyhogy a szomszédos kerületben hagytam a vasat és BKV-ra pattantam. Nem engedhette meg a lelkiismeretem, hogy 2 meghiúsult randi után késéssel indítsuk a dolgot. Troli, villamos és metró is a kapott címtől 5-8 perc sétányi távolságra tesz le. Amikor megérkeztem konstatáltam, hogy a döntésem jó volt, mert az érintett útszakasz teljesen be volt állva. Ennek köszönhetően 5 perccel hamarabb is érkeztem a kapuba. A cím egyértelmű, eltéveszteni nem lehet.

A lakás magas belvilágú, tiszta és rendezett. Tágas szobák fogadják a fürkésző tekintet. Az általam bejárt helyiségek minden szempontból megfelelőek voltak. A baszobában az ágy nagy és kényelmes volt (talán túlon túl is puha volt a matrac, de ez semmit nem volt le az élményből). Friss, tiszta és illatos lepedő volt felhúzva. A szoba fényes volt, a levegő is friss volt bent. A beáradó napfény kifejezetten jó érzéssel töltött el az együttlét alatt. A ruhákat egy hosszúkás puffra tudtam letenni. A fürdőszoba száraz és tiszta volt, tömérdek friss törölköző közül választhattam. Sikerült is kettőt "elhasználnom" ottlétem alatt. A csapnál egy kis Buddha kezei tartották a szájvízhez tartozó poharat. Ötletes, jót derültem rajta.

A folyton frissített képeknek köszönhetően nagy meglepetés nem ért a korábbi találkozónkhoz képest. Ugyan az a kedves, mosolygós és viccelődő Evelin fogadott az ajtó túl oldalán. A fogadtatásommal kapcsolatban 2 kéréssel fordultam felé, amelyeket maradéktalanul teljesített. Szóval amint beléptem már tudtam, hogy ismét jó helyen vagyok. Az általam áhított ruhaneműben várt, ami miatt szerencsére nem kellett sokat fantáziálnom, hogy mi várhat alatta. Elő körben a melleit csodáltam meg, majd végigvezettem tekintetem egészen a lábáig. Nincs mit megénekelni rajta, nem tudok belekötni. Arányos testalkat, illatos és puha bőr, csókos száj, huncut szemek, nagy mellek, finom punci. Aki csak a képekre hagyatkozik az nem fog csalódni.

A kapuhoz érve hívtam Evit, majd megkaptam a kódot és bent is voltam. A folyosón 1 percig hezitáltam, hogy akarok-e ennyi emeletet (+ félemeletet) lépcsőzni vagy inkább válasszam a liftet. Az utóbbira esett a választásom. A liftből kiszállva egy integető kezet láttam, amit követtem és hopp, meg is tekinthettem az ajtó takarásában kedves vendéglátómat. Elkapott a deja vu érzés, vagyis inkább olyasmi, mint amikor egy jó filmnek kijön a folytatása és izgatottan belevetem magam. Itt sem történt másképp, mielőtt még megszólaltam volna máris a csókját éreztem, amit ölelés követett. Mint ha csak tegnap lettem volna Vele utoljára. Pedig ez már 2 éves story. Pár mondatban gyorsan összegeztük az eddig történteket kettőnk között és már úton is voltam egy gyors útmutatást követően zuhanyozni.

A tusolást követően Evi a szoba előtt várt, ahová már egymás kezét fogva mentünk be. Az ajtónál egy kicsit elidőztünk és útnak is eresztettük kezeinket. Mindenki a maga kedvére tevékenykedett. Én megfordítottam magamnak háttal Evit, kikapcsoltam melltartóját és szorosan hozzá simultam. Kezeim a melleitől egészen a bugyijáig ingáztak oda - vissza, miközben hol csókolóztunk, hol a nyakát puszilgattam. Egy kis idő után kértem, hogy pucsítson fel nekem az ágyra én pedig követtem Őt. Bugyiját lassan lefejtve elkezdett nyelvem ismerkedni az illatokkal, ízekkel és textúrákkal. A kis intermezzo után Evelin is kezelésbe - vagyis az ajkai közé - vette meredező kis barátomat. Lassan és finom kezdte, először csak simogatta kóstolgatta, majd egyre mélyebben be is kapta. Pont így képzeltem el. Kis idő múlva felajánlotta a 69-es folytatást, mint ha csak olvasott volna a fejemben. Ezt természetesen nem tudtam visszautasítani.

Amint lefeküdtem az ágyra még kért egy kis finomhangolást majd automatikusan egy párnát dugott a fejem alá. Már megint kitalálta a gondolatomat. A pozíciónkat felvéve máris serényen dolgoztunk egymáson. Mindkettőnk nyelve serényen kereste a másik örömét. A kezeit először egyáltalán nem használta - vagyis de, azokon támaszkodott meg - aminek kiváltképp örültem, mivel a munka legjavát a szája és nyelve végezte. Miközben éreztem, hogy egyre keményebb vagyok az engem érő ingerektől, a nyelvem is megkapta az édes nedűt. Érezhetően nem fog kelleni síkosítani. Mindketten egyre hevesebb tempót diktáltunk, szinte követtük egymást. Közben a keze is dolgozni kezdett, csípőjét pedig mozgatta az arcomon. Jó volt, de ideje volt váltani, hogy ne így érjen véget számomra a móka. Szétcsatlakoztunk és felkerült a vegyvédelem Evi jóvoltából.

Felvette a hívogató misszionárius pózt (megint egyre gondoltunk) én pedig villám gyorsan a lábai között is voltam. Lassan és gyengéden kezdtünk. Közben sikerült egyszer - kétszer nevetgélnünk is, de azért mégis csak szexeltünk, úgyhogy Evelin lábait összekulcsolta a derekamon én pedig tovább ügyeskedtem a papás - mamás pózzal. Az élvezetek komolyságát továbbra is fenntartva nem kerekedett hatalmas csattogás és tempó, de valahogyan nem is vágytam rá Evelinnel. Ráhajoltam, csókolóztunk, melleit csodáltam és közben ismét elkapott az a jó érzés, amit az ajtóban éreztem Vele. Evelin alattam, én benne, nem ereszt a szorításából, a hangulathoz passzoló zene szól halkan a háttérben, az ablakon árad be a fény. Ez egy jó nap, ez egy jó élet.

Egyszer csak megálltam, egy pillanatra a szemébe néztem, Ő pedig mosolyogva megkérdezte, hogy "akkor forduljunk -e?". Nyilván, megint eltalálta, hogy mit szeretnék. Nem tudom, hogy ez telepátia -e, vagy csak ennyire érezte minden rezzenésem. Mindenesetre élveztem a dolgot. Máris hasra feküdt és pedig a fenekéhez közelítettem. Kitolta a csípőjét, segített behelyezni a domborodó (doromboló?) puncijába a lassan utolsókat lehelő férfiasságomat. Megállapodtunk, hogy ez az Ő kedvenc póza most már az enyém is. Közös munkánk intenzitása hamar meghozta gyümölcsét. Mint ha ráérzett volna ismét a testem jeleire és felajánlotta, hogy lassítsunk, hogy ha közel a vég. Jeleztem, hogy az már legalább 10 perce itt van. Ezen felocsúdva ismét átfordultunk 69-be, majd nem túl hosszas finomkodás után rámarkoltam egyik kezemmel a fenekére, így húztam az arcomra Őt, a másik kezemmel pedig a fejét toltam magamra. Az utódok az utolsó cseppig Evi szájában landoltak. Hosszasan hagyott lenyugodni magában, még az én nyelvem is vergődött párat illatos és nedves csiklóján, mint egy akváriumból kiesett aranyhal.

Szétcsatlakoztunk, Ő pedig gondosan megtisztogatott. Így sem mentem szomorú tekintettel hozzá, de szerintem látta rajtam, hogy még vidámabban távozok majd. Ismét a fürdőbe vettem az irányt, majd látva, hogy egy kevés maradt még az időmből (ez úgy tűnt, hogy csak engem érdekelt) beszélgettünk még egy keveset. Innivalót kaptam, felöltöztem és egy elköszönő csók és ölelés bezsebelése után az utca felé vettem az irányt.

Semmilyen extrát nem vettem igénybe, ráadásul a randi ma az akciós áron valósult meg (kicsit jackpotnak is érzem az időzítést). Mielőtt elmentem zuhanyozni, kiraktam az asztalra előre, aztán nem is foglalkoztunk vele.

Az utcára lépve azon gondolkoztam, hogy amint visszaérek az autóhoz meg is hallgatom az "It was a good day"-t Ice Cube-tól. Ez így is történt, de nem csak én hallgattam, hanem a városban közlekedők is, amerre csak mentem. A nap sütött, a szellő átfújt a lehúzott ablakokon én pedig félig elmerengve élveztem a velem történteket és az engem körülvevő világot. Ez amolyan örömóda volt annak tiszteletére, hogy végre sikerült újból találkoznunk. Visszajelzésként még írt pár sort, mikor már távol voltam Tőle, ami szintén megsimogatta az egómat. Így lett teljes a mi kis történetünk Evelinnel, aminek mindketten izgatottan várjuk a folytatását.