Amikor Viki felbukkant az oldalon kb. 2,5 évvel ezelőtt, azonnal tudtam, hogy egyszer találkozni fogunk, mert már akkor volt valami a képeiben, bemutatkozásában, ami megfogott: királynői elegancia és egyfajta nyugodt magabiztosság, ami mind masszázsszakmai, mind levezetésszakmai vonalon sokat ígért. Lassan érő típus vagyok és csak most jött el a randi ideje, amikor múlt héten kibővítette a bemutatkozását. Ez kiváló apropót jelentett, hogy ráírjak és be is jelentkezzek nyomban VTR-en. Az általam javasolt hétfő még nem volt jó neki, de aztán fel is hívtam és szerdára sikerült egy koradélutáni időpontot találnunk. A telefonban egy rendkívül nyugodt, intelligens és vonzó nő képe bontakozott ki, érzéki hangja alapján alig vártam a szerdai találkozást.

Viki egy fiúgyermekkel rendelkező kapirgáló szárnyasról elnevezett utcában várja vendégeit. A GPS odavitt, de kicsit arrébb parkoltam - alacsony tarifával fizetős és ne felejtse el senki leállítani, bár az élmény hatására nem hibáztatok senkit, ha hozzám hasonlóan elmulasztja - és lábon csúszkáltam oda a házig a nagy hó utáni napon. Útközben írtam smst, hogy 5 percet kések, de végül nem késtem, mindenesetre kedvesen és türelmesen reagált. A lépcsőházi bejutás egyszerű volt, mert valaki nyitva hagyta az ajtót, bentről hívtam Vikit, bemondta az emeletet és hamarosan nyílt az ajtó előttem.

Kicsi, rendezett és tiszta lakás, ahol a piciny, zuhanytálcás fürdőszoba érdekes módon a konyhából nyílik (talán egy spájzból alakították át anno). Nem szalonnak, hanem egy élhető otthonnak van berendezve, hangulatos és barátságos. A szobában kényelmes kanapé, dohányzóasztal és diszkrét popzene sarkall teázásra, emellett egy nagy és kemény tatami várja a szakszerű masszázsra vágyó vendégeket, számtalan praktikus fejtámasztó párnával, törülközővel és Hello Kitty-s akasztóval megspékelve. Az oldalsó falon kicsiny oldaltükör, de valahogy mindig úgy helyezkedtünk, hogy alig láttam belőle valamit. A fürdőben többféle tusfürdő, valamint szájvíz is várja a vendégeket, de ez utóbbi inkább az általános igényesség és higiéné, semmint az öldöklő nyelvcsaták kedvéért. A helyszín tökéletesen alkalmas egy profi masszázsélmény és egy meghitt-kellemes levezetés levezénylésére.

Viki arc nélkül hirdet és volt egy sajátos elképzelésem arról, hogy ki lapulhat a kiblőrözött képeken, de a várakozásaimat felülmúlta a valóság, ugyanis nem vártam ennyire szép, csinos, kedves arcot és a tökéletes testhez ennyire tökéletesen passzolót. Viki nem milf, hanem whip :), de egyáltalán nem a betűszó a lényeg, hanem hogy ez a nő nagyon, de nagyon egyben van! Mint a legtöbb lány, néhány ponton elégedetlen magával és jellemzően olyan testrészeken lát javítanivalót, amelyekért más ölni tudna. De őszintén szólva mindegy, hogy ő hogy látja magát, mert a magabiztos, erős, határozott kisugárzásán nem érződik a saját magával szembeni objektivitás hiánya. Elmondom inkább én hogyan láttam.

Viki számomra egy észbontóan csinos, a tökéletesség határát felülről súroló testű nő. Ízig-vérig nőként mozog és viselkedik az erőlködés és mesterkéltség legkisebb jele nélkül. Sugárzik belőle a belső kiegyensúlyozottság és a nagyragadozókra jellemző magabiztos kecsesség, a ruganyos izmokat elfedő báj, de nem hagy egy szemernyi kétséget sem afelől, hogy pillanatok alatt szétkap, ha rosszul viselkedsz vagy éppen prédát lát benned:) Acélkék szemével hol hűvös profiként mért fel, mint egy megjavításra váró masszázsalanyt, hol lágy pillantásokkal csavarta el a szerencsétlen fejemet némi cirógatásért cserébe. Sötétbarna haját többnyire lófarokba fogta és csak egyszer engedte ki a masszázst követően és bár nagyon jól álltak neki az arcát keretező sűrű, hullámos fürtök, de végül a praktikum győzedelmeskedett és újra összefogta.

A Jóisten biztos örömében teremtette (persze nem csak masszázsra és kényeztetésre) és a tökéletességre törekedve körzővel, vonalzóval mérte ki arányait, mert mindene úgy jó, ahogy van. Érdekes amúgy, hogy egy vacak oldalbordából ilyen tökéletes testet lehet formálni. Viki egy ruganyos, illatos, néhol piheszőrökkel megbolondított bőrkötésbe csomagolt remekmű. Gyönyörű, kecses nyaka, gömbölyű vállai, izmos karjai, méretben és feszességben illő mellei, élénk sötét mellbimbói, lapos hasa, darázsdereka, félgömb feneke a tenyérbe simuló farpofákkal, keményre edzett combjai, harapnivaló vádlija, kecses lábfeje, mind mind arról tanúskodnak, hogy van még tökéletesség az életben (és van szerencsés genetika, kemény munka és önmagával mindig elégedetlen ember is). Sehol egy kis felesleg, feltűnően laza szövet, kitüremkedő csont, túl hangsúlyos anyajegy - ezektől persze senki nem lesz kevésbé vonzó, most csak arról beszélek, amikor feltűnő tökéletességgel találkozol.

Viki képei sajnos kevéssé adják vissza ezt az istennőt, aki a valóságban hús-vér formában ölt testet előtted. De nagyon remélem, hogy egyszer sikerül olyan képeket csináltatnia magáról, amelyek megütik az általa igen magasra tett mércét. A portfolió ugyanis szerintem frissítésre szorul és jelen formájában nem tesz igazságot vele.

Viki egy csinos, szürke egyrészes ruhában fogadott, fekete magassarkúban és amikor leült a kanapéra és elegánsan keresztbe tette a lábait, hogy egy közös teázás mellett belekezdjünk egy ráhangolódásos ismerkedésbe, akkor már megfogalmazódott bennem a fenti sorok egy része. (Előtte persze levettem, a kabátomat, cipőmet, de ez kit érdekel?) Kaptam finom fekete teát és kellemes társalgásba bonyolódtunk, mivel mindkettőnk szerint hasznos egy ilyen bevezető szakasz (szerintem különösen fontos egy masszázsrandinál). Jó húsz percet dumálhattunk, közben volt alkalmam megcsodálni vendéglátóm párducszerű alakját, nyílt, érdeklődő tekintetét, szabályos arcélét és profilból ultraszexi fitos orrát. Aztán a tea elfogyott és vetkőzni kezdtem, kaptam vállfákat, törülközőt és escortot a fürdőbe. Megnyugtatok mindenkit, hogy Viki nem végletekig pedáns és maximalista, de azért a törülközőt a fülénél fogva kell az akasztóra tenni, máshogy nem lehet:)

Miután Viki világosan kijelöli a határaimat a törülközős üggyel, magamban vigyorogva hasra vágódok a tatamin és kíváncsian várom, hogy ez a femme fatale vajon masszírozni is úgy tud, ahogyan kinéz. A válasz röviden igen: istenien. És szakszerűen. Mint kiderült tíz év tapasztalatával bír, ennek megfelelően ismeri a test minden csínját-bínját. Szárazon masszíroz, miután rábízom a dolgot, törülközővel letakarja a hátamat, fenekemet és ahogy elkezdi a masszázst, már az első mozdulatából érződik az a nagyfokú magabiztosság, ami az igazán profik sajátja. Megnézi a gerincemet, végigsimít rajta, ellenőrzi a csípőlapátokat, medencét, ágyéki csigolyákat, két nyomkodás, három húzás és jobban ismeri a testemet, annak kisebb-nagyobb hibáit, mint saját magam. Teljesen nyugodtan a kezébe adom magamat, nem aggódok és nem dumálok, hogy mi ferde, hol aszimmetrikus a testem, mert tudom, hogy tudja. Jó érzés jó szakember kezében lenni. Lassabb zenét rak be, de észre se veszem, annyira ellazulok a kezei között. Néha fáj, de nem vészes, bár erős kezei vannak és rendesen nekifekszik a problémás területeknek.

Nem megyek végig az egyes szakaszokon, pedig mindegyik megérdemelné, most legyen elég annyi, hogy a 1,5 órában teljes testmasszázst kapok, de tényleg végigmegy mindenen: talp, láb, fenék, derék, hát, váll, kar, tenyér, nyak, tarkó és fej. Elképesztően vegyes és változatos technikákat használ, járok yumeiho és thai masszázsra, manuálterápiára, gyógymasszőrhöz is és elég sokat tapasztaltam e téren, de Viki mindezeket (és bizonyára más műfajokat is, amiket nem ismerek) szintetizálja és a nekem legmegfelelőbb eszközöket választja ki az adott testrészre szabottan. Közben mondja is, mit hogyan csinál, én pedig csak morgok, nyögök és néha sóhajtok, ha fáj, de alapvetően csak élvezem, ahogy dolgozik a testemen. Érzem, ahogy helyreroppannak a csontok, lazulnak és eleresztenek a befeszült izmok, kisimulnak a letapadt csomók. Közben tudom, hogy meztelen, de nem vagyok hajlandó bámészkodni, amikor ennyire jó a masszázs. Élvezem minden mozdulatát és közben újjászületek a kezei között. Ja, és a lábát is használja, hónaljban megtámaszt és óvatosan kirántja a karomat, a hátamat végigtérdeli és nem aggódok egy percig sem, hogy valamilyen gyorstalpalót végzett masszőzként mindjárt elroppantja a gerincemet. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire jó volt teljesen átengedni és rábízni magamat, hogy tegyen, amit jónak lát, mert maximálisan megbízok benne. Ritka az olyan masszázs, ahol nyugodtan hátra dőlhetsz a semmibe, mert tudod, hogy biztos, erős kezek kapnak majd el és nem lesz bajod. Ez egy ilyen élmény volt. És teljesen erotikamentes, amit kifejezetten pluszpontként hozok fel, mert így mindenki csak a masszázsra tudott koncentrálni.

A masszázs végén kértem egy pohár vizet és jólesően nyújtóztam, míg Viki eltűnt a konyha irányába. Gyakorlatilag most vettem először szemügyre alaposan, amikor távozóban láttam formás lábait, kerek hátsóját és izmos hátát. Aztán amikor visszatért a vízzel, láthattam szép melleit, alakját, testének perfekt arányait. Akkor kicsit megbántam, hogy a masszázs alatt végig csukott szemmel élveztem az ügyködését, de úgy éreztem, hogy meg kell tisztelnem azzal a professzionalitását, hogy teljesen rákoncentrálok és nem a testében gyönyörködöm közben.

Félig felülve a tatamin kortyolgattam a vizet, Viki mellettem-szemben helyezkedett el és a beszélgetős részt folytattuk, valahogy nem volt hangsúlyos az erotika. Zavart is, hogy hol hidegnek, hol nyirkosnak éreztem a kezemet (beindult a nyirokrendszer), nem akartam azzal tapogatózni. Kósza simítgatások történek kölcsönösen, de hiába kérdeztem, mi a következő lépés, fel van-e építve a levezetés, azt válaszolta, hogy spontán módon szokott alakulni. Úgyhogy szépen lassan kialakult nálunk is. Az egész találkozás lassan, de ellenállhatatlanul hömpölygő dinamikájához illeszkedve a simítások egyre határozottabbak és kiterjedtebbek lettek, majd megöleltem, a nyakába pusziltam (nagyon szép nyaka van!), mélyen beszívtam az illatát, ő pedig a kezemet a melleire irányította, mert szereti, ha foglalkoznak velük. A kezem a fenekét markolta, miközben rámült és kibontotta a haját, amely igen jól áll neki, egy kicsit rakoncátlanabbá, vadócabbá tette, de aztán újra összefogta, mert mindenhová belógtak a fürtjei. Jó volt nézni alulról, hogy ez a szép nő a hajával babrál. A hajrendezés után folytatódott az ölelkezés, sajnos csók nincs, illetve nem volt, de azért megtisztelt egy darab szájrapuszival:) Ezen kivételesen lazán túlléptem, mivel sokminden más kellően lefoglalta a figyelmemet. Például, hogy kezeimmel egyenlő arányban cirógassam a melleit, fenekét, hátát. Aztán lassan elkezdett dél felé vándorolni (biztos arra van dél, ha előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél??) és bekúszott végre a karcsú szőrtelen barna macskanő a tükör látószögébe. Egyébként nem beszéltünk semmi konkrétumról, hogy kézi levezetés van vagy franciás, az adatlapját sem néztem (most azért megnéztem, alap a kézi és bővebben telefonon a többi), szóval fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Mondjuk egy kis franciára?:) Na jó, arra azért számítottam és meg is kaptam.

Viki először kedvesen körbeudvarolja a farkamat és amikor beveszi a szájába, akkor nagyot sóhajtok. Megérkeztem. A jó franciát sokszor nem a technika teszi élvezetessé, hanem ha a partner azt érezteti, hogy ő most jót akar velem tenni. Viki érezhetően jót akart nekem, olyan lágyan és finoman kezdte el, hogy a kis sóhajaimból gyorsan nagyobb sóhajok lettek és a kis farkamból meg nagyobb farok. Viki is megérezte a növekvő lelkesedésemet és egyre feljebb kapcsolta az intenzitást, én meg kapaszkodtam belé, meg a lepedőbe, ahol tudtam. Úgy franciázott, ahogy egy rendes férfi nyalakodik, amikor szeretné a partnert elélveztetni. Semmivel nem törődve, csak arra koncentrálva. Egyik kezével a megfelelő irányba (azaz a szájába) állította a farkamat, a másikkal egy mellbimbómat piszkálta és közben velem együtt egyre hevesebben nyögött. Ettől aztán villámgyorsan csúcsra jutottam és pár perc után a tükröt kigúvadt szemmel bámulva homorítottam egy nagyot és közben hiába mondtam neki, hogy vigyázzon, vigyázzon, de tényleg vigyázzon, ő nem akart vigyázni, így félig a szájába élveztem. Egy fél percbe telt, míg magamhoz tértem, a combom görcsbe állt, az anyag a farkam tövénél gyülekezett és a kölcsönös törölgetés közben azon tűnődtem, hogy legközelebb előbb kérek levezetést és utóbb masszázst, mert annak nincs értelme, hogy kilazít, aztán meg befeszít :) A végén levezető cirógatással háláltam meg a ténykedését, láthatóan élvezi, ha gyengéden közelítenek hozzá, nyújtotta a nyakát, mint egy macska és épp csak nem dorombolt a szelíd érintések hatására. Pár percig így levezettünk, de mivel a 2 óra is lejárt közben, gyorsan eltűntem fürdeni, rendeztem a számlát, felöltöztem és távoztam.

A bővebb infóban benne vannak a számok, szerintem 1,5 óránál kevesebbre nincs értelme menni, és is ezzel indítottam és végül 2 órássá nyújtózott a szeánsz és tudtam volna még maradni, ha már befeszültek a lábizmaim Fel is ajánlotta a lábmasszázst, de udvariasan elhárítottam. Tehát semmi TP nincs és őszintén szólva, ennyire komplett, mindenre kiterjedő, szakszerű és jótékony hatású masszázsban régen volt már részem. Ehhez hozzáadva Viki lényét (személyiségét, testét, hozzáállását) és mindezt szembeállítva a 2 órás ajándékkal, hát az utóbbi bagatellnek tűnik.

A mennyből az angyalok ideje nemrégen járt csak le, de úgy látom, hogy néhány istennő is leereszkedett közénk és itt ragadt az újévre. Szerencsés vagyok, hogy megint találkozhattam eggyel és hülye is hogy 2,5 évig halogattam a találkozást. Egyébként profizmus, maximalizmus és számomra valahogy külső terén is hasonlítanak egymásra egy másik csúcsmasszőzzel, de ezt lehet, hogy csak én látom bele. A lényeg, hogy Viki külsejéről fentebb már ódákat zengtem, de a tökéletes testhez adódik hozzá még a kivételes kultúrája, intelligenciája, természetessége és a mindent a vendégért hozzáállása is. A hab a tortán pedig az elviselhető szabályok és a profizmus mögül elővillanó és pillanatok alatt elsodró szenvedélye. Ezt persze elő kell csalogatni belőle, de nem kérdés, hogy megéri.

Az egész randinak volt egy nagyon nyugodt, természetes, relax hangulata. Nyoma sem volt a sietségnek, kiszámítottságnak, rutinnak, a dolgok egyszerűen a maguk természetes medrében folytak. Ezt a fajta laza, de mégis feszes keretrendszert nehéz megteremteni és fenntartani is, mert minden vendég más és más, személyiségétől függően pedig mindenki feszegeti a kereteket. De Vikivel olyan természetesen zajlott minden, mintha nem először találkoztunk volna.
Ezeket egybegyúrva remélem, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy ez a randi miért kap egy bazi nagy lila minősítést és hogy miért fogok biztosan visszatérni hozzá.