Előző nap hívtam és kezdtük el feltérképezni a naptáraink adta lehetőségeket. Elsőre nem akadt közös metszéspont, de sikerült az útban lévő programok közül áthelyeznem néhányat. Erről már elég volt egy sms-t küldenem, amire jött is a pontos cím. A telefonban nagyon kedves és kommunikatív volt, nem a betanult gépi hangot lehet hallani, hanem értelmes, igazán üdítő kivételnek számító párbeszéd folyt.

A megközelítés baromi egyszerű, a megadott kerület zöldebb része az úti cél. Ezt „gondosan” meg is terveztem Google barátommal még előző este. Reggel aztán az idegbaj jött rám, amikor az autóban a GPS már eleve 15 perces késéssel írta az érkezési időpontot. Örök leckét kaptam a reggeli csúcsforgalomtól. Amint egy piros lámpa engedte, (sajnos volt sok) írtam egy üzenetet Vikinek a rossz hírrel de reménykedve, hogy mi a szitu. Megnyugtatott, hogy nem vágja le a fejemet (se), viszont a saját időm rovására megyek, mert nem tud hosszabbítani. (Ha időt nem is, de mást azért később sikerült hosszabbítania, nagy örömömre.)
A parkolás ugyan fizetős, viszont árnyas és könnyű volt hétköznap reggel helyet találni.

Régebbi ház, gyalog és lifttel egyaránt fáradtság nélkül megközelíthető emelete. Praktikus szoba-konyha. A szobában sarokkanapé, asztalkával, amin finomságok sorakoztak, valamint egy talán igazi tatami. Nem matrac, hanem olyan alkalmatosság, amibe nem süllyedsz bele, ha masszíroznak, hanem megtart. Nekem ez (is) nagyon bejött. A masszázshoz ezen kívül egyéb „kínzóeszközök” is készültségben állnak a sarokban, gondolom igény szerint. (pl. masszázspad)
A fürdő zuhanyfülkés, függönnyel felszerelt, lehet veretni, ha valaki azt szereti. A felszereltségre semmi panasz nem lehet, az ápoló szerek a kellőnél bővebb választékban és mennyiségben állnak rendelkezésre.
Az tetszett még, hogy végig világos volt a szobában, de ez akkor ott nem tűnt fel, csak most, hogy az emlékeimet felidézem.

A képek alapján már nagyon megfogott benne a természetes szépsége. A hangja és kommunikációja a telefonban erre ráerősített, és a 3D-s valóság pedig egyszerre okozott megkönnyebbülést és izgalmat. Kedves, szép archoz vadító (szerintem) zöld szemek tartoznak. A színben nem vagyok biztos, de a hatásukban igen! Feszes, izmos lábát, gömbölyű fenekét és egész testét bársony bőr borítja. Amikor megvált attól a praktikus egyszerűen levehető ruhadarabtól, amiben fogadott, csak ámultam és alig vártam, hogy hozzámérjen. Volt még rajta egy pont kedvenc színű (fehér – ezt még felismerem) és formájú bugyi is, amitől úgy vált meg, hogy észre sem vettem.

Úúúúúúúúhh!! Nem tudtam mire számítsak, az eddigi beszámolókból nekem nem jött át, hogy milyen lehet ez a spéci masszázs, de nem hiszem, hogy én tudnék jobb leírást adni, mint amivel ezt a bekezdést kezdtem. Azért nekifutok. Az idő rövidsége miatt a hát és nyaki régióra koncentrálódott Viki ÁLDÁSOS tevékenysége. Olyan fogásokat alkalmazott, amiket sehol – még ugyan ritka, de kimondottan sport masszőr, vagy manuál terapeuta rendelőben tett látogatásaim során – sem tapasztaltam. Szakszerűségről nem tudok nyilatkozni, mert magam sem vagyok az, de eredményességről mindenképpen. Nagyon szerette a hátam és a nyakam, amit Viki művelt vele. Mondtam is neki, hogy lassan úgy forgatom a fejem, mint egy bagoly, annyira kilazította a nyakamat. Az egyik kedvenc és leg emlékezetesebb manőverét a térdével hajtotta végre rajtam, amitől lehet, hogy nőttem 1-2 centit a helyre ugrott csigolyáknak köszönhetően.

Miután hát és nyak szempontból tökéletesen helyre tett, beolajozta a melleit és jött a masszázs erotikus része és kezdenek az emlékeim is csúszkálni a valóság és az illúzió határán. Van azért egy-két kép, ami nagyon bevésődött. Az egyik ilyen, hogy háttal nekem a hasamra ült és úgy vette kezelésbe az egyik kedvenc szervemet. Így elképesztően erotikus látványt nyújtott előttem gömbölyödő popsija, valamint ahogy a lábai oldalról ölelnek. Ahogy kezemmel igyekeztem betelni az érintésével, egyszer csak a kezem után nyúlt. Megijedtem, hogy a tilosba tévedtem és most jön a regula, de sokkal jobb jött, mint amire számítottam. Elvezette kezeimet a számára legérzékenyebb, számomra pedig a legizgalmasabb területek felé. Fenomenális volt, és telhetetlenné tett. Így aztán rákérdeztem, hogy mi lenne, ha nem csak a durva kezemmel illetném legérzékenyebb pontján? És így találtuk magunkat 69-ben. Ekkor már olyan felfokozott állapotban voltam, hogy szünetet kértem és eközben csak rá szerettem volna koncentrálni. Viki a hátára feküdt én pedig a combok között próbáltam kiegyenlíteni az izgalmi mérleget. Addig ízlelgettem a combok között felkínált étlapot, amíg csak lehetett. Egy pont után nagyon érzékennyé vált Viki és elhessegetett. Aztán felülve simogattuk egymást egy darabig, majd megadva magam, hanyatt vágtam magam és hagytam, hogy a kezei között érjen a vég. Majd kitapétázott a törlővel, magamhoz tértem és megkerestem a zuhanytálcát. Kikísért, alaposan lemosta az olajat a hátamról, de közben a masszőz kezei nem nyughattak, további örömömre.

Nagyon elszúrtam a késésemmel, de hogy ezzel már ne menjen az idő egy másik piros lámpánál, upgradeltem a kis borítékot még érkezésem előtt, a bővebb infó egy órás adatai szerint. Mellékeltem egy apróságot, ami elfért a zsebemben, de mindezek ellenére nagyon zavarban voltam. Részben attól, hogy az ottlétem alatt többször is elnézést kért, mert nem tud tovább vendégül látni. Ettől még jobban zavarba jöttem, szerintem hebegtem habogtam, és az asztalra tettem a végén a borítékot.

Nem hiszem, hogy ebből a helyzetből lehetett volna többet kihozni. Számomra tökéletes volt, és mióta eljöttem, rengeteget gondoltam vissza, hogy felidézzem az élményeket és majdnem annyit fantáziáltam azon is, hogy milyen klassz lesz, ha majd nem gödörből startolva indul a randink és több időt tudunk egymásra szánni. Úgy érzem, hogy maradt még tartalék bennünk, és hogy ennek igazáról meggyőződjek, visszatérek még. Legfeljebb tévedek és életem legkellemesebb tévedésén leszek túl, ha „csak” egy ilyen randink lesz.