Hirdető külseje:
Mivel régen találkoztunk már és többen is megírták, hogy fogyott, picit tartottam tőle, hogy ki fog fogadni. Egy lesoványodott csontváz Alice szemeivel? Szerencsére nem láttam semmilyen különbséget az emlékeim és a mostani Alice között, azon kívül, hogy még szebb lett (pedig állítólag az emlékek szépülnek meg, nem a valóság). A mostani hajszíne kifejezetten jól áll neki. Ugyanez vonatkozik a ruhára is, amiben fogadott. Annyira jól nézett ki benne, hogy a szeánsz végén nem tudtam eldönteni magamban, hogy most örülök, hogy visszaöltözött (hogy kikísérjen a folyosóra), vagy nem (sajnos az adatlapján nem láttam a "meztelenül kísérés a lifthez" opciót).
Action:
Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz viszontlátni. Bevallom (mert ez az a hely, hol az emberek igazán őszinték... ;), hogy mivel ismerem valamennyire a koreográfiáját és az adatlapján is kiemeli, hogy "IGAZI MÉLYTOROK", így már előre vizionáltam a randinkat (legalábbis az első 10-15 percét).
Nem úgy alakult. Ez részben az én hibám (annyira megörültem neki, hogy dupla adagot kértem a csókjaiból, és ott tartottam magamnál a száját fent, nem adtam alább), részben az övé (mert olyan jólelkű, hogy a csókolózás miatt nem vett a szájára)...
Szóval miközben hagyományt játszottunk (szájról szájra jártunk), igyekeztem minél nagyobb (és egyre nagyobb) testfelületemet lefedni Alice bőrével, mire ágynak dőltünk. Telhetetlenségemet fokozták Alice étvágygerjesztő mormolásai, de csak két kezem van (persze vannak egyéb testrészeim is), így kénytelen voltam részre hajlani. Néha szájaltam, néha vállat vontam végig nyelvemmel, keblére vettem tenyerem. Nyakas gödröcskéit megpuszilgattam, lélegzetét csókommal visszafojtottam, miközben ő azon sóhajtozott, hogy miért nem vagyok szőke, meg herceg, és biztosan megdöglött a fehér lovam kint a forróságban.
Miután kényeztettem Nádszál Kisasszonyt, bár nem biztos, hogy eleget (én hideget nem kaptam tőle, csak nagyon nagy meleget), úgy éreztem, országomat egy gumiért (a ló már kipurcant, ugye)! Mivel muszáj kompenzálnom (miért? MINDENÉRT!!!), így én helyezkedtem felülre, mint Domináns Über Alfahím. (Természetesen, ha ilyen hozzáállásom lett volna, Alice biztos elkapta volna a golyóimat, amit meg is tett, csak olyan jólesően...)
Az a helyzet, hogy most már megvan a 200 karakter, így muszáj befejeznem. Viszlát, és kösz a halakat!
Na jó. Mivel nem akarom azt olvasni a hozzászólásokban, hogy Schobert Norbi pörköltjében több a szaftos részlet, mint a beszámolómban, következzen a kötelező erotikus bepillantás:
Miközben ráhajolók, felhevült testünk okádja a hőt. Ez mégsem elég, ölelem karjaimmal, beburkolom. Hátulról megtámasztom fejét, elölről csókkal támadom, egyszerre fal szájával és ölével. Még nem akarom, hogy vége legyen, ki akarom élvezni minden egyes rezdülését. Lassítok. Míg ringatózok rajta, szája újra nyílik és én lecsapok rá. Mohón. El akarom venni, amit úgyis odaad. Még ott van a nyelvemen bőrének finom sóssága, amely most ajkainak édességével keveredik számban. Finom ez a koktél. Közben újra mélyébe temetkezem. Szeme fennakad, hüvelye rabul ejt. Nem ez az első szorult helyzet, amibe kerültem, de ebben maradnék még. Előbb-utóbb úgyis elenged. Újrakezdjük. Ugyanazt csináljuk, mégsem ugyanolyan. Megtöltjük a pillanatokat az élvezettel, olyan ez, mint egy varázskifestő. Azok a percek, amik amúgy üresen mennének el, most az öröm színeivel gazdagítva múlnak. Valamikor pozíciót váltunk, mert már vagy unja, hogy rajta lógok, vagy csak szereti a változatosságot. Ha nem dübörögne bennem az adrenalin, akkor most biztos gyönyörködnék testének arányaiban, ahogy hátulról nézem. De most célorientált vagyok. Vissza akarok kerülni a helyemre...
