Telefonon, gyorsan és rugalmasan, amire szükség is volt, mert ő az ország egyik feléből közelíti meg a közepet, én pedig a másikból. Ezzel együtt egyikünk sem késett az általam kért kora reggeli találkozóról.

A Fehérvári út uszodakörnyéki szakasza, ahol csak akarat kérdése, és 1-2 perc sétányi távolságban még Hajdú Péter is találna szabályosan használható ingyenes parkolóhelyet.
A bejutás annyira diszkrét, amennyire egy felcsengetés.

Amint a környék: rendezett lakótelepi. Semmi luxus, de bőven akadnak negyedek az országban, ahol felújítás után is alacsonyabb marad a komfortfokozat.
A kád nem ereszt, az ágy nem nyikorog.

Mint amikor a karcsú szomszéd mosolyog egyet, te pedig arra gondolsz, hogy "miért is ne?".
Egyébként ez a mosoly végig ott van az ajkain, leszámítva azokat a perceket, amikor más funkciót töltenek be.
A karcsúsághoz arányos keblek és fenék társul. Fogdosnivaló teremtés.

Masszázsra majdnem sor került, de úgy jártam, mint a Pityke őrmesterben Kukucsék, amikor a más célra szánt keret "elfagylatozódott": elnyalakodtam az időt. Nem mintha máshogy terveztem volna, de masszőr kapcsán legalább illik úgy tenni, mintha érdekelne a masszázs.

Kilépsz a fürdőszobából és vendéglátód meztelenül a nyakadba ugrik - azt hiszem, ez már ide tartozik.
Rómában igyekeztem rómaiként viselkedni és szoros fogásmintát vettem a fenekéről (tenyérnyi) és a melléről (különös, de az is tenyérnyi, pedig a melle nem ugyanakkora, mint a feneke), és teszteltem, hogy a helyi nyelvjárásban mennyire intenzív a csók. Nagyon. Nagyon-nagyon-nagyon. El is voltunk vele egy ideig, miközben az ágyig loptam vele (az ugrása óta nem tettem le) a távolságot.

Dorombolva fogadta a csókszünetekben a nyakra-, fülre- és mindenfelé puszikat, és elmélyülő lélegzettel az alul-oldalt cirógatás közben, olykor pörgő nyelvvel osztott bimbócsókos kebelkényeztetést.

Aki most azt gondolja, hogy szép lassan jött a hason, köldökön át a sablonos combpuszilgatás, puncilehelés, alig érintés, nyelvvel kettéosztás, csiklóra találás, hüvelybemenet csiklandozás, az jól gondolja, ui. imádom ezeket a sablonokat.
A telnyes nyelvhossz enyhe végighúzogatása mint bevezetés, a nyelv csiklón pörgetése mint tárgyalás és aztán alig érintő finom végighúzása mint befejezés hálás közönségre talált.

Én is jó közönség lettem 2 perc aktív szünet után, de nem is lehetett volna máshogy, amikor a minden sejtemet pezsgésre késztető finom, cirogató, zacsira és comkörnyékre is kiterjedő, körbejáró, nem okádó, nem köpködő de a megfelelő síkosítást mégis biztosító, a visszajelzésekre odafigyelő, azok alapján gyorsító és lassító, elnyújtott, még elnyújtott, és tovább elnyújtott orális kényeztetést kaptam. A felibe-harmadába hagyásomra utalás sem történt, sem akkor, amikor már egyértelmű volt, hogy másodpercek maradtak hátra az életemből, sem az agóniám alatt, sem azután: olyan finom volt a fel-le és körbe nyelvmozgás a kielégülésem után is, mint a kezelésem legelején. Sajnáltam, hogy 20 évet késtem a randival, mert így nem volt esélyem a megmaradt 10 percben újra átélni az eseményeket, több időm pedig akkor se lett volna a megfelelő szintű regenerálódásra, ha lehetőség lett volna hosszabbítani (nem kérdeztem).

Nagyon régen, egyszer megtörtént, hogy elfelejtettem letenni a csomagot és majdnem kiléptem már az ajtón, amikor megkaptam a finom impulzust, hogy valami még hátravan.
Azóta a köszönés és bemutatkozás után harmadik megmozdulásom az elhelyezés.
Itt a belvárosi átlag alatti második prím a nyerőszám - miközben a pornós halálhörgést nem kívánó énem belvárosi teljesítmény fölött részesült a jóban.

Ha gyakrabban vinne a munkám a Duna túloldalára, máskor is kihasználnám az ottani kora reggeleket.
Így sajnos esetleges, hogy mikor visz arra újra a megfelelő időben a jó sorsom, ha egyáltalán.