Éppen a szokásos látogatásomat terveztem egy régi barátnőmhöz a VI.-ban, amikor rájöttem, hogy valami újat szeretnék. Valamit egyszerű letisztultat, semmi laca-faca. Így akadt meg a szemem Renáta pulóveres képén, amelyet a Zara szponzorált. Megnéztem a többi képet is, de azon szerintem más lányok vannak, ettől kissé zavarba jöttem. Azért írtam neki, s feladtam elsőbbségivel, de visszajött a levél, mert nem tettem rá bélyeget. Pedig már a nagyapám megtanított rá: A lényeg, hogy tapadjon a bélyeg! Így felhívtam, a telefonautomata vette fel, közölte, hogy ha Renátát szeretném elérni, nyomjam meg az 1-es gombot, ha Gézát, akkor a 2-est, hitelfelvételért pedig a 3-ast. Beütöttem a nyolcjegyű PIN-kódomat és kaptam egy időpontot jövő decemberre. Szerencsére gyorsan fogyott a várólista, mert az idősebb makktársak meghaltak, s hamarosan eljött a nagy nap...

Eljött a nagy nap és én ünneplőbe öltöztettem a szívemet. Nálam van egy dress code, ha lányokhoz megyek: vietnami papucs, suhogós melegítő és nyakkendő, hogy megadjam a módját. Úgy vettem észre, ez bejön, ráadásul praktikus. Stoppal mentem, így kicsit hosszú volt az út a Svábhegyre, mert minden kamion a Balaton felé ment. Közben megálltam a Szent ORBÁN téren, leróni tiszteletemet nagy vezérünk előtt. A szalon az Istenhegyi út tetején van, közel a felhőkhöz és a Naphoz - félig a föld alatt.

Tiszta udvar, rendes ház. Bejutásnál, aki nem figyel, s rossz irányba indul, az egy könyvelőirodában találhatja magát, ahol a NAV-val rémisztgetve kifizettetnek vele egy rakás pénzt. A szalon szép, Renáta megmutatta a baszobát, a fürdőszobát, az előszobát és a kamrát, jelezte, hogy most festettek, s nem én vagyok az egyetlen érdeklődő, de 30 millióért enyém a lakás. A fürdőszoba rendben, sok tusfürdő, bár a Kerastase-sampont hiányoltam, s gyantát sem találtam, pedig szőrteleníteni akartam a mellyem. A mosógép épp foglalt volt, holott gondoltam, lefuttatok egy öblítő programot a zoknimmal 40 fokon.

Nekem nagyon bejönnek a felfújt mellű, festett szőkék - de ő nem ilyen. Ő egy rendkívül csinos fruska, akivel szívesen jártam volna a 13. számú vasgyári szakmunkásképzőben, ahol tanultam, de akkor még a fiúkat szerettem. Belépésnél az ajtó mögé bújt, aztán a hűtő mögé, majd az asztal alá, mígnem egy ipi-apaccsal leütöttem. Már ekkor éreztem, hogy meglesz köztünk az összhang.

A fürdés után hasra vágtam magam a matracon és elaludtam. Szépeket álmodtam, két nővel, meg ilyesmi, ebből gondolom, hogy Renáta jól masszírozott. Választhattam gépolaj és sertészsír között, mondtam, keverje össze, ne spóroljon vele, hiszen egyszer élünk, sokat mondok ha kétszer.

Rögtön az elején rákérdeztem a kölcsönösségre, mert kellett volna elsejéig egy kis kölcsön, azonban mondta, hogy hitel alma. Megbeszéltük, hogy a program két részből áll majd: az első rész és a második rész. Elkezdtük egymás testét feltérképezni, megszámoltam a lábujjait, megvolt mind a 11, szóval működött a matematika. A hátán egy szexis tetkó, megpróbáltam kitalálni, mit ábrázol, három tippem volt: Gombóc Artúr hátulról, felborult tintatartó vagy Gombóc Artúr felülről. Nem talált, a megfejtést meghagyom a makktársaknak. Gyorsan egymásra hangolódtunk egy szó nélkül, egyre jobban belemelegedtünk, először ő ment el, így egyedül maradtam a szobában, aztán felöltöztem és én is elmentem.

Budai rózsaszálak, nem olcsó, de benne van egy pohár frissítő - menü nincs! -, meg a panoráma oda-vissza. Látványosan leszámoltam Renáta előtt, s az asztalra raktam, majd amikor elfordult, gyorsan zsebre tettem. Ezt a trükköt arab valutaváltóktól tanultam, s már többször bejött, ajánlom minden mogyorótársnak.

Renátára nincsenek szavak. Sokáig gondolkoztam, hogy milyen minősítést adjak, de aztán megfájdult a fejem. Akkor is mennék hozzá, ha ő lenne az egyetlen lány a Földön. Ha muzulmán lennék, megtenném első/második/harmadik feleségnek. Ha buddhista lennék, reinkarnálódnék vele. Ha katolikus lennék, minden nap járhatnék gyónni.