Who the fuck is Alice?! - tette fel az örök kérdést a Smokie még 1977-ben, de akkor még kéjes gondolat sem voltam. Később olvastam Csodaországról és elhatároztam, hogy én is eljutok egyszer oda! Szóval már régóta kerülgettem ezt a szöszke kis tüneményt, aki korát meghazudtoló rutinnal és módszerességgel végzi ki sorra a kollégákat, aztán egy szép keddi napon lendületből felhívtam és megbeszéltem vele egy randit csütörtök délelőttre. Pontosan 101 másodpercig tartott a beszélgetésünk és elég volt mindenre. Reménykedtem azért, hogy Alice nem az én 101-es szobám lesz. Igazán izgató hangszíne van, fiatal, de mégis érett, kellemesen romlott. Nem volt szószátyár, én sem kérdezősködtem túl sokat, megbeszéltük az időpontot és egy esetleges hosszabbítás lehetőségét is. Randi előtt 1 órával még telefonos megerősítést kért, amit viszont a kitűzött napon csúnyán elcsesztem, későn küldtem a megerősítést és már nem volt meg az időponton, de smsben gyorsan lebeszéltünk egy péntek delet.

Csodaország érdekes módon Angyalföldön van, a Béke tértől nem messze, egy szellős terekkel szabdalt felújított panelrengetegben sok emeletnyi magasságban. A nyúl üregébe nem fértem be, ezért autóval mentem, a parkolás fizetős, de legalább bőven van hely. Korán érkeztem, ezért betankoltam csokiból és kólából a sarki boltban, mivel az enyhe másnaposság megalapozott gyanúja vetült rám és sétáltam egyet a ház körül, majd pontban délkor felcsörögtem, bejutottam, fellifteztem és na mit látok a liftből kilépve? Hufnágel van kiírva az egyik kapucsengőre! Körbenéztem, de nem volt kandi kamera. Mágikusan vonzott, hogy becsöngessek távoli névrokonomhoz, de szerencsére Alice már jött is ki a másik oldalon a rácsos ajtóhoz.

Panel lakás annak minden előnyével és hátrányával. Kicsit zegzugos, több lefüggönyözött ajtó utal arra, hogy talán nem egyedül van. A fürdő tiszta, rendezett, bő választék tusfürdőből, szájvíz előkészítve viszont magasított a kád, jóval mélyebbre kell lépni, mint gondolnád, ezért mindkét kilépésnél majdnem orra buktam. A szoba kicsiny, legnagyobb részét az ágy foglalja el, ami nem nyekereg, van benne egy zenegép, polc, szék és Alice. Meg egy ventilátor, ami később igen jól jön, mikor felforrósodik a hangulat.

Alice egy vékony kis boszorkány, de nem törékeny, nagyon nem az. Izmos, inas, ruganyos a teste, sehol egy gramm felesleg, a cicik a testre simulnak, a feneke tenyérbe, a bimbók hetykén álldogálnak, vörösbe hajló szőke haja vállig ér. Sima fehér bőrén nincs tetoválás. Egy kis farmerruhában fogadott, amit fürdésem alatt egy egyrészes zsinóros valamire cserélt le, amitől aztán gyorsan megszabadultunk.

Boszorkányságát hangsúlyozza a sötét szemkontúr, amelyből kutató barna szemek néznek és bőrének világító fehérsége, egyenes hajának vörösbe hajló szőkesége és enyhén rekedtes hangja is. A képeiről ne beszéljünk, azok alapján biztos nem mentem volna el, de szerencsére van elég megbízható referenciája beszámolók formájában. Korban azért közelebb lehet a harminchoz, de ez tökéletesen mindegy ebben a sávban. Nyugodt, csendes lánynak tűnik, egészen addig, amíg el nem kezdődik az ördögűző szeánszunk.

Mikor beléptem a szobába jelezte, hogy 1 órát maradhatok, gondoltam használjuk ki, ezért gyorsan levetkőztem, letusoltam és az ágy mellett találkoztunk újra. Csókkal indítunk és a testi érintkezéstől mintha átvedlene valami mássá, egy egészen magával ragadó ösztönlénnyé, aki magát és partnerét is hergeli az állatias hangokkal, lendülettel és jó értelemben vett gátlástalansággal. Jól csókol, de én szívesen megharapnám, ha már állatok vagyunk. Egyik kezem a fenekén besiklik a zsinórtanga alá, a másik a nyakán vándorol lefelé a máris hetykén meredő mellbimbókig, amik át akarnak törni a vékony anyagon.

Fél perc után olyan nyögés, zihálás, morgás hallatszik, mintha hosszú évek önmegtartóztatása után jutnánk végre szexhez, pedig biztosan nem a helyzet egyikőnk esetében sem. Az ágyra döntöm és rácsodálkozok, hogy milyen pici és vékony mindene, de hiába nem a zsánerem ez az alkat, iszonyúan felizgat az a vad, ősi szexualitás ami a pórusaiból árad. Morogva faljuk egymást tovább, lemeztelenítem, ő meg a farkamhoz nyúl, majd odahúzza magát és a szájába veszi. Hmmmm - mondom félhangosan. Hammm! - gondolja ő és eltünteti az egészet, elképesztő. Nem értem hová fér el a formás kis fejében, de a szája-torka mintha egy fekete lyuk lenne, szívja magába úgy, hogy az orra a szeméremdombomba fúródik. Próbálok józan maradni és az ujjaimmal a csikójához tévedek, amit nyögéssel nyugtáz, de a világért sem engedné ki a farkamat a szájából. Jó, gondolom magamban, akkor fokozzuk a nyomást és féloldalas 69-be gördülünk, én felülről nyalok bele illatos, tiszta puncijába, de egy idő után zavarni kezd, hogy nem tudok teljesen rákoncentrálni, ezért lefejtem magamról és szerencsére épségben cuppan elő a farkam a szájából. Hanyatt fekszik, a lába közé hasalok és egy húszperces, akrobatikus elemekkel fűszerezett nyalás veszi kezdetét.

Alice vagy Oscar-díjat érdemel ösztönös színészi képességeiért és egyben olimpiai aranyat tornából, vagy tényleg nagyon élvezi, mert elképesztő, amit művel. Szájam-nyelvem a borsószemmé keményedett csiklójára tapad, középső ujjam a nem létező G pontot kutatja, ő pedig kifordult szemmel a párnába fúrja fejét, a lepedőt markolja, karomat szorítja és úgy vonaglik, hogy az összes vér a farkamba összpontosul, pedig ilyenkor nyugodnia illene. Néha felmegy hídba, olyankor alákönyöklök és a medencéjét, fenekét tartom a másik tenyeremmel. A falon levő tükörből szürreális látványt nyújtunk, mintha valami megveszekedett kannibál lennék, aki Alice vaginájából morogva falatozik, amit áldozata kéjes sikolyokkal fogad egész testében megfeszülve. Egy idő után az ujjam egyre könnyebben siklik ki és be, erősen lucskosodik a helyzet, Alice medencéjén, hasán, karján minden izom világosan kirajzolódik és furcsa torokhangok törnek elő belőle, de fogalmam sincs, hogy mennyire jó neki. Én iszonyúan élvezem és az egész órát ki tudnám tölteni nyalással, de szólok, hogy azért dugjunk is.

Gumit pattint rám szájjal és beleguggol és megint ledöbbenek, hogy van belül hely mindennek, szemre a gyomrában kéne lennem, de talán még a méhszáját sem érem el, pedig nagyon igyekszem. Alice hangosan élvezi a mókát, a szeme fehérje egy-egy jobban sikerült mozdulatnál elővillan a hajzuhatag alól, aztán felköti lófarokba, de meg nem áll a mozgásban. Próbálom átvenni néha az irányítást, de nem sikerül, inkább ő ugrál rajtam, hagyom is. Egyszer csak a bal mellére téved a tekintettem és az előbb még peckesen ágaskodó bimbó mintha ijedtében összezsugorodott volna és magába süllyedt, szinte eltűnik a bimbóudvarban, ilyen boszorkányságot még tényleg nem láttam, keresztet is vetnék, ha lenne szabad kezem és hinnék az ilyesmiben.

Pár percnyi vad vágta után kérdezem, hogy jó neki még, de minden pózt szeret, ő az én emberen, váltunk is misszibe. Megint előjön belőle a szexmániás tornászlány, a füléig húzza fel a lábait (hajlékonyabb mint Ginger! :)), egészen mélyen hatolok belé, a szeméremcsontom nagyokat dübben a fenekén és a teste engedelmesen süpped az ágyba a nagy nyomás hatására. Egy ideig így döngetünk, aztán a bal oldalamra varázsolja valahogy mindkét lábát, magzatpózban fekszik oldalt és újabb szögeket nyitunk a behatolásban. Aztán kutyába hajlítgatjuk át magunkat és még mindig benne vagyok tövig. Az elmúlt 20 percben egyszer sem hagytam el forrón lüktető hüvelyét és maradnék is ott, ha lehetne mondjuk a mai napra, de nem lehet. A falatnyi fenekét markolom és nagy erőket mozgósítva nekiindulunk az utolsó körnek, sok időm se lehet hátra, úgyhogy gyors csattogás következik. Alice nem egy matrac vagy egy ágy, tudom, de azt mondom rá, hogy rettentően strapabíró és nálam sokkal jobban bírja szuflával is. Hamarosan kifulladok sajnos, kijövök belőle, lerogyok ő meg rögtön letépi a gumit rólam és franciázni kezd. Nincs erőm tiltakozni. Szerintem a holtakat is fel tudná szopni a plafonra. Hevesen nyeli be a farkamat tövig és legfeljebb félig engedi ki, fel-le, fel-le, a szája szorításában lelkesen vergődik a farkam. Tornamutatványai úgy megihlettek, hogy megpróbálok én is felmenni hídba, de csak egy kis homorításra telik majd szólok, hogy vigyázzon és a szájába élvezek. Én szóltam előre, bár nem úgy tűnik, mintha bántaná a dolog. Az anyag diszkréten landol egy törlőkendőben én meg közben újra összerakom az imént darabokra dugott-szopott életemet.

A sminkje kicsit elmosódott, néhány hajszála verejtékesen tapad az arcára, a ventilátor kitartóan zümmög mellettünk miközben egymás mellett pihegünk. Azért ő is megizzadt kicsit, helyes. Az óramutató az 55. perchez ér, úgyhogy összeszedem magamat, tusolok, öltözök és lépek. Az ördögűzés részben sikeres lehetett, mert Alice közben visszavedlik a nyugodt, csendes hétköznapi formájába, de biztos vagyok benne, hogy a következő vendégnél megint hagyja majd előtörni a valódi énjét. Ha erre járok nézzek be hozzá - ezzel búcsúzik. Kedves kis boszorkány.

Az elején rákérdeztem, mondta, hogy mindegy mikor rendezzük. Rendkívül baráti, amit a polcra helyeztem, extrák nincsenek, Alice maga az extra.

Ha nem tegnap lett volna életem legintenzívebb szexuális élménye (nem, nem a tombolavacsora volt az, bár Webi 50 dekás steakje megmozgatta kicsit a fantáziámat), akkor most azt írnám, hogy Alice volt életem legintenzívebb szexuális élménye, de így is az egyik legösztönösebb, leggátlástalanabb és legfelszabadultabb partner, akivel valaha dolgom volt. Öröm vele a szex. Érdekes a kettőssége is, ahogy az ágyban egy elszabadult vadállat, az ágyon kívül pedig egy másik embernek tűnik, visszafogott és nyugodt. Bár az az 5 perc, amit az ágyon kívül töltöttem vele nem biztos, hogy elegendő tapasztalatot jelent ennek megítéléséhez:) Mindenesetre Alice egy igazi szexboszorka és sokáig nem fogom elfelejteni a randinkat.