Két nappal ezelőtt egyeztettünk telefonon. Voltam már Tiánál egy párszor és még leszek is. Az egyeztetés gyorsan megvolt, információra nem volt szükségem. Öröm volt hallani azt a csilingelő hangját.

A GPS mindent tud. A kapu előtt parkoltam le. A parkolás ingyenes és van hely bőven. Válogatni lehet a napos és a naptalan oldal között. (Szerintem szokott lenni esős oldal is)

Lakótelepi panel, szokványos lépcsőházzal. Nem kell túl magasra mászni, hogy elérd Tia lakását. A lakás nem nagy, de rendezett és patyolat tiszta. A fürdőszobában egy zuhanyozó van, és minden igényt kielégítő tisztálkodószer választék. A tetthelyen egy jókora franciaágy, frissen húzott lepedővel egy asztal a fal mellett mécsesekkel.

Hát igen... a külső. Olvasd hogy mit írnak a többiek, meg párszor már én is. Ódákat lehetne zengeni Tia szépségéről és kedvességéről. Már nem is tudok elfogulatlanul írni erről a csodáról. Tia képei a teljes valóságot mutatják.Erről felesleges is írni. Ami nem látszik, az a szép arcocska, a kedves mosoly, ami két kis gödröcskét varázsol az arcocskára, a zöld szemek és azok a csodálatos keblek. Tökéletes méret, gyönyörű forma és 0 gravitáció. És ezen a helyen említem meg a lány csodálatos kisugárzását, báját és magassága ellenére harmonikus mozgását. A Teremtő szerintem egy vödörrel a kézében megbotolhatott és minden ami szép és jó, abból a vödörből Tiára ömlött. Tia abszolút természetes szépség. Sem tetkó, sem plasztika nem rontotta meg azt, ami tökéletes.

Két hónap után végre megint el tudtam menni HOZZÁ. Kopogtatásra nyílt az ajtó, majd az ajtó mögül előkerült Tia. Egy nagyon szexi fekete egyben ruhácska volt rajta. Boldogan összeölelkeztünk, puszik, csókok, miközben vigyáztam, hogy kézzel ne érjek a bőréhez. (Kézmosás nélkül ilyet nem teszek egy lánnyal sem) Lóbáltam magammal egy szál fehér rózsát, mint tiszteletem és csodálatom jelképét. Azt átadtam neki. Cipő le irány a fürdőszoba és kézmosás. Így már kitejesedhettem. Ölelések, csókok, simik és bensőséges suttogások.

Aztán gyors vetkőzés és alapos zuhany. Tia már ruha nélkül várt. Állva összeölelkeztünk, és finoman csókoltam ahol értem és ezt ő viszonozta is. Közben erős késztetést éreztem egy popsi markolásra. Hát az bizony nemsemmi. Javasoltam a vízszintes testhelyzetet. Melléfeküdtem és az arcát, szemét orrát száját csókolva haladtam lefelé. Nem lehet kihagyni egyetlen négyzetcentit sem. Egy kicsit leragadtam a gyönyörű melleknél, majd tovább haladva rácsodálkoztam a szép kis köldökére.

Aztán leértem és egy új fejezetet kezdődött. Tia diszkréten segítette a hozzáférést. Tudtam, hogy Tiánál mire kell vigyázni és ezt szem előtt is tartottam. Nem rohantam ajtóstól a házba. Egy pusszancs a "homlokára" majd a combbelsőknél érzékeny támadás. Közben nagyon kellemes zene adta a "háttérzajt" aminek később nagymértékben nőtt a jelentősége. A combok tanulmányozása során közeledtem az arany középút felé. Közben gyönyörködtem a lányban, aki teljes odaadással adta át magát a szorgoskodásomnak.

Aztán váltás. Hanyatt fekve kértem, hogy nyergeljen, majd indult a lovaglás. Hamar rájöttem, hogy a háttérben szóló zene ritmusa kiválóan koordinálja az együttes mozgást. Közben csodáltam Tia gyönyörű alakját, mellét, markoltam derekát popsiját. Időnként félre söpörtem előre omló haját, hogy az arcában is gyönyörködhessek. Aztán Tia szép lassan rám hajolt kezdődött a csókolózás. Én már nem voltam észnél. Egy idő után javasoltam, hogy most úgy hallgassunk zenét, hogy és vagyok hátul. Hát úgy lett. Markoltam a gyönyörű csípőjét, popsiját, de nem láthattam az arcát. Váltottunk. Hanyatt feküdtem, gumi le és és Tia hozzákezdett az általam már várt nyelvleckéhez. Lágyan, finoman de nagyon nagyon érzékien, majd szokásához híven a nyelvével megörvendeztette a kis barátom fejét.

Hát emberek ezt már nem lehetett tovább bírni. Kész lettem mint a lecke. Tia letörülgetett, majd mellém bújt. Fejét a vállamra hajtotta és egymást simogatva, puszilgatva beszélgettünk, mert még volt egy kis időnk. Aztán zuhany és öltözés. Felöltözve is beszélgettünk, miközben néztem Tia arcjátékát és gyönyörű zöld szemét. Aztán olyan történt velem, ami még soha. Tia csak beszélt és egyszerűen a hangja mintha fokozatosan elhalkult volna. Pedig nem, csak én egyszerűen elvesztem azokban a zöld szemekben. Nem kérdeztem vissza, hogy mit is mond, mert meg akartam tartani ezt az érzés.

Édes Tiám ne haragudj ezért, de nem volt erőm megszakítani a bűvöletet amivel megragadtál.

Az elszámolás szokásos volt. Letettem a borítékot az asztalra. Az végig ott is maradt. Szó nem esett róla.

Csodálatosan szép, csodálatosan kedves, és megunhatatlan.