Telefonon egyeztettünk, beszéltük meg a részleteket. Rögtön elértem őt, szerencsém lehetett. Nem először találkozunk, bár már régebben jártam nála. Jó-, reményteljes volt hallani vidám hangját.

Amióta ismerem Alice-t, mindig Angyalföldön, egy címre jártam hozzá. A közelben különféle tömegközlekedési eszköz is jár, persze azért némi sétára is szükség van a kérdéses panelház eléréséhez. Aki kényelmesebb, mint én, az autóval is mehet. A címet megtalálni könnyű, parkoló mindig van, csak fizetős. Ez utóbbi nem jelentős. A legutóbbi látogatásom óta a ház felújítását befejezték, így már zárt bejárati ajtó, tisztaság fogadott a munkások helyett.

A lakásban hangulatos félhomály fogadott, a levegőben illóolaj párája terjengett. A szobában masnibahajtogatott törölköző is jelezte, hogy vártak itt rám. Csak pozitívan tudok írni a környezetről, a szükséges technikai feltételekről. Csak olyat tapasztaltam, ami nem hogy nem szegni az idelátogató kedvét, annál inkább vágyát fokozza.

Mivel, a lakásig még egy rácsot is nyitni kell, így Alice egy a 'folyosói szemekkel' mérve is disztingvált sortban és topban fogadott. Mivel tudtam, hogy mit rejtenek a falatka ruhácskák, gondolatban már vetkőztettem is a lányt. Miután kizártuk a külvilágot és magunkra csuktuk a bejárati ajtót Alice igazi csókokkal fogadott. Úgy érzem emlékszik rám és rossz emlékeket nem őriz rólam. Lehet, egy kicsit régen láttam Alice-t. Nekem most filigránabbnak tűnt, de állítása szerint a korábbi ruhái nem lötyögnek rajta. Azt gondolom, hogy aki ezt a testalkatot kedveli, annak igen 'egyszerű dolga van' elfogadni Alice megjelenését és társaságát.

Ahogy írtam, már az ajtóban elkezdtünk csókolózni. Ez csak annyi időre szakadt meg, amíg megszabadultam a cipőmtől. A szobába mentünk, s ott folytattuk, ahol pillanatokkal korábban félbeszakítottuk. A ruháink lassan lekerültek rólunk és már pőre testünk is összeért. Ez a fogadtatás, ez a hozzáállás nagyon bejön nekem. Azért, hogy tovább léphessünk, magamhoz vettem a törölközőmet és néhány percre magára hagytam Alice-t. Ez az apró intermezzo nem törte derékba az alkalmi kapcsolatunk eddigi folyását, sőt. Alice lassan leült az ágy szélére, melyre feltettem az egyik lábam és orálisan kényeztetett. Eltüntem benne, mint mindig. Láttam, hogy nem látom magam. Fogom a fejét, a szája tele van. Előre-hátra mozgok, előre-hátra mozog, benntartja. Ágyrafekszünk, folyatjuk a csókolózást. Simogatom a testének minden apró részletét, majd a lábai közé bújok a fejemmel. Először csak óvatosan, majd egyre határozottabban teszem nyilvánvalóvá, hogy kedvét keresem. A vége felé ujjammal is besegítek. Nem igazán vagyok meggyőződve, hogy sikerült a csúcsra juttatnom Alice-t, de annak több tanujelét is adta, hogy amit tettem, az nem volt ellenére. Gumit húztunk. Én térdeltem, Alice a kezembe ült - szembe velem -, így hatoltam belé. Az ágy melletti tükörben izgató volt látni ezt a pózt. Anélkül, hogy eltávolodtunk volna egymástól, Alice-t a hátára fektettem és így szerelmeskedtünk tovább. Ugyan pazar volt az érzés, a környezet, a partner, de sajnos, a csúcsra ne tudtam eljutni. Kis pihenő után Alice ismét a szájával kényeztetett és repített a mennyekbe. Ezek után mellém bújt és hagyta, hogy öleljem és érezte, hogy nekem is erre van szükségem tőle. Megadott mindent. Még egy kicsit maszíroztam - értsd, krémes ujjaimmal, kezemmel, karommal végigsímogattam, megérintettem - Alice-t, ott ahol úgy gondoltam, hogy utójátékképp harmóniában leszünk a megtörténtekkel.

Lehet, csak beképzelt vagyok, de nekem úgy tűnt, hogy Alice nem vette észre, amikor a 'virágaimat' elhelyeztem az ágy melletti polcon. Ennek ellenére, 'hagyott elmenni'. Szívélyesen búcsúzott tőlem, s azóta sem akarnak verőfiúk helyretenni. Mégsem tudom helyes volt-e ez így?

Mint mindig, most is a helyzet adta maximumot kaptam Alice-tól. Vele kapcsolatban, korábbi beszámolóimban összehasonlítást tettem volt barátnőmre hivatkozva. Ezt a pozitív élményt csak így tudom most is átadni a tisztelt olvasóknak.