Vtr-en kérdeztem, hogy rámérne-e. Szerencsémre válasza igenlő volt. Egyeztettük az időpontot s hamarost már a lovak közé is csaphattam.

Táltos paripámmal vágtattam hozzá, melyet sok helyütt ki lehet kötni a ház környékén, persze nem ingyen. Az apostolok lován érkezők több lehetőség közül is választhatnak, bár egy kis egészségügyi séta szükségeltetik. Akik szívrohamot kapnának a látogatás során, örülhetnek a Honvéd kórház közelségének.

Szép új köntösbe öltöztetett panel, mely részt vett a "programban". Ebből adódóan a lakás is egy panellakás. Előtér a cipőknek. Fürdőszoba a mosakodáshoz, kád, kilépő, zuhanyfüggöny, tusfürdők, szájvíz, törölköző... tehát ez is a "pesti átlag" ha egy normálisabb helyre mész. Pici szoba a tetthely, kisebb francia-ággyal. Szék, akasztó a ruháknak. Szekrény, polc az ajándéknak. "Zenegép" az aláfestésnek. Tükör a látvány fokozásához. Bár szerintem nem életvitelszerűen lakja de barátságosan van berendezve a lakás, nem olyan, mint egy műtő, hogy csak a legszükségesebbek. Füstölő, gyertyák, etc...hangulatos. Hogy egyedül van-e az még számomra nem derült ki, de ha nem, akkor a diszkréció maximális. Van egy- két szoba ami még fehér folt a térképen, de oda nem nyitottam még be.

Szexi vékony kis tündérke. "Van neki, na milye van neki, szöszi haja van a fején..." Szép igéző sötét szemek. Pici kerek popsi. Jelzés-értékű cicik. Babapunci. Szép ívű száj. A képek nem hazudnak. A "plasztik Barbie"-fun MT-ak lehet csalódnának.

Szokásos. Megérkezés. Rácson beenged utcai ruhában. Puszi-puszi, cipő le, szobába bekísér, small-talk közben már tépem le a ruháimat. Kezemben törölközővel futok zuhanyozni. Mosás, szárítás, öblítés. A "fehér nyuszi" a félfának dőlve vár az "üregnél", fekete hálós ruhában. Ajtó becsukódik és elszabadul a pokol, vagy ilyen lehet a mennyország? Hátulról elkapom, belecsókolok a nyakába, simogatom, markolom a pici seggét. Eközben ő sem tétlen, simogat, cirógat ahol elér. Megfordul, kis nyelvelés, cirógatás de már guggol is le hátát a falnak vetve. Csókolgatja nyalogatja második legkedvesebb szervemet, s már nyeli is el, mint egy kígyó az áldozatát. S innentől kezdve szinte folyamatos (értsd. folyamatos) mélytorok. Néha én húzom kijjebb kicsi én-t, de csak a változatosság kedvéért, mert szeretem azt is mikor a makkomat szopogatja, s mert a torkával három percen belül kivégezne. Olyan a torka, mint a kétállású kapcsoló, makk, tövig, makk, tövig. Kicsit folyik a nyála, de szeretem, jobban csúszik. Folyamatosan dugom a torkát. Néha felnéz rám a szép szemeivel. Fogom a fejét, adom az ívet. Nem nyafog. Nem tudom honnan jön a kényszer, tőlem vagy tőle. Amikor én nem húzom rá a fejét, akkor ő tolja rá magát ugyan azzal a vehemenciával...megőrülök. Tarthatatlan állapot, ki kell kerüljek a szájából legalább öt másodpercre, így én vetem a hátam a falnak ő pedig az ágy szélére ül. Előrehajol és tövig a torkában vagyok ismét. Folytatódik. Kitolja a popsiját így abban is gyönyörködöm miközben elnyel, lenntart, nyögdécsel, gaggingel...ááááááááá. Nem bírom, remegnek a lábaim, lefekszem az ágyra, lassítsunk. Ránézek a vekkerre -eltelt vagy 40 perc gondolom...dehogy -, tíz perce csináljuk, az időérzékem valahol az ajtón kívül hagytam. Fekszem az ágyon, hátam a falnak előttem térdel a kis Singer. Ki be járok a torkában. Folyik a nyál lucskos a zsák. Néha lebukik és lentmarad...lehet gyöngyhalász a szakmája mellékesben. Nem jön föl. Még mindig nem. És még mindig nem. Hol kap levegőt? Lehet bőrlégzése van? Végre feljön...levegőért kapkod. Aztamindenit! Pár másodperc pihenő és folytatja...jár a feje le föl. A határon vagyok, de még húzni kell annyira bitang jó. Hanyatt fektetem és így is dugom picit a száját, torkát. Finom meleg nedves barlang. Aztán megfordul, hasra fekszik és így folyik tovább kivégzésem. Szemem a vekkerre alig telhetett el 5 perc gondolom. Túrót. Pár perc és sajnos vége az időmnek. Elengedem a magoncokat a szájába. Kis pihegés, beszélgetés (szeretem, mindig tanulok tőle valami érdekes információt), törölközés. Kikészített. Gyors zuhany, öltözködés, sietek, megnyugtat, hogy nem kell kapkodjak. No TP. Igyam meg szépen a vizemet. Rámfér. Puszi, puszi. Huss.

Régebbi ismeretség a miénk, egy szép hosszú szál rózsát szoktam letenni. Nem szokott szóba kerülni. Néha már azt is megkockáztatom, hogy a végén tegyem le a polcra...talán ennyire már megbízik bennem.

Nem tudok csalódni benne, bár nem is szeretnék. Tökéletes, mint mindig. Van olyan napja amikor fáradtabb, s nem tud 110%-ot nyújtani, de akkor is nagyon jó. Ez a mai viszont nem olyan nap volt...most 120%-ot nyújtott. Bár én szeretem feszegetni a határait. Szerencsémre partner ebben. Kezdem azt hinni, hogy valami pszichológiai emberkísérletet folytat rajtam. Ez esetben örömmel játszom a fehér-egér szerepét.