Néhány nappal előtte telefonon érdeklődtem. Megjegyezte, hogy milyen udvarias vagyok. Miért? - mondom - más hogy kérdez? Hát csak benyögi… Nagy a Teremtő állatkertje, mind megférünk benne...
Aztán előző nap hívtam újra, elsőre sikerült, és megegyeztünk az időpontban.

Könnyen megközelíthető metróval, villamossal egyaránt. Kocsival is, de parkolóhelyet nem biztos, hogy azonnal talán az arra tévedt vándorhangya.

Klasszikus XIX. sz-i bérház. Rendezett, felújított. A lakás szintén. Minden helyiség otthonos, kedves, s bennük te az örömmel fogadott vendég vagy. Belépve első dolog, hogy le a cipővel, aztán a többi cókmókot a szobában. A fürdőben zuhany, kaptam hozzá friss törülközőt. Válogathatsz a tusfürdőkben, volt Baba is:) Még szájvízből is választhatsz, amit a ház úrnője személyesen porciózott ki számomra. És így személyesen meggyőződött arról is, hogy használtam. Higiénia és tisztaság. Gabynál ez alapkövetelmény.
És bár nem a helyszínt jellemzi, mégsem szabad elfeledkezni róla: még le se cuccoltam, Gaby már kérdezte is, kávét, teát? És bizony, ahogy jövök a fürdőből befelé, hozza ám a csésze teát, egyenesen be a szobába. Maximális vendégszeretet, főúri kiszolgálás. Kitüntetett figyelmesség egy aprócska hangyának:)

Ez az a pont, ahol nehéz a hangya dolga. Nem egyszerűen csak szép, csinos…. ELKÉPESZTŐ! Szörnyen jók a képei. És aztán amikor meglátod, mikor először rád mosolyog és hozzád szól, akkor jössz rá, hogy a képek szörnyen jók... a valóság pedig még annál is szörnyebben...!! Hogy a nagy költőt idézzem: Meghalsz, hogyha rá nézel! Belső kisugárzásának varázsa elvonja a figyelmet az olyan "apróságról", mint külső megjelenés.
Gabyt nem látni és nem ismerni = hiába élni.

Az egyórás csomag tartalma: friss törülköző, zuhanykabin, tusfürdők, szájvizek, frissen főzött tea, kis tánc, gf, lovacska magyarosan: legalább 3:0 oda, misszió kezdete: még 3:0 oda, misszió vége: 9 vagy 10:1? (már nem nagyon tudtam számolni, de az utolsó két pont egyidőben), Gaby masszázs, ráadás: spricc, a ráadás ráadása: Echte Eukalyptus Menthol Bonbon.

A szabadság dallamai
Hangya barátunk először kissé bátortalanul, majd egyre nagyobb elánnal vetette bele magát meg nem élt életének újraszínezésébe, a világ fehér foltjainak feltérképezésébe. Mást várt. Vándorlásainak eredménye nem mindig lett felhőtlen, ami nem azt jelenti, hogy nem okozott örömet. Sőt!!
Mint az életben oly sokszor, ez alkalommal is meg kellett tapasztalnia, hogy az élet – az a bizonyos nagybetűs – nem fenékig tejfel. De talán ez így is van jól, sokszor épp a nehézségek mutatják meg az utat. Az utat, amiről aztán már nem akarunk visszafordulni. Amin ha elindulunk, már kihívást jelent, hogy menjünk rajta és haladjunk. És ha közben felpillantasz az útról, megláthatod, milyen szép is a világ. Az úton haladva pedig még szebb.
- MILF - Legutóbbi látogatása során hangzott el, mint valami elkeserítő állapot. A kis hangya utánanézett: az anyuka, akit szeretnél jól meg… Ez lenne hát olyan rémisztő? Milf: ez forgott a hangya kis fejében. Gabyról azt olvasta, milf etalon. Ugyan hiába nézegette Gaby képeit, mindent látott, csak „anyukát” nem, de érezte, egy ilyen anyukát szívesen elfogadna.
Rögtön az elején le kell szögeznem, aki Gabyval szándékozik versenyt futni, az az örök vesztesek táborában köt ki. Gabyval versenyezni képtelenség. Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Nyerni nem tudsz, de látni és megtapasztalni, azt igen. Nem is tudom, ha valaki nem ismeri és nem volt módja megtapasztalni őt, mi értelme akkor az életének?
Úgy tudod a csúcsra juttatni, hogy közben egyetlen sejted nem mozdítod. Csak vagy (főleg, ha benne vagy), és már ez elég Gabyinak.
Így is kezdődött. Fürödtem, megkaptam a vendégteát, s miközben szürcsölgettem, jött Gaby "beöltözve". Melltartó és bugyinkó. Ennyi volt rajta. Telefonon kérdeztem, hogy mit is kell éretni a tánc alatt, így azzal kezdett. Ami nem tartott sokáig, mivel nem volt túlzottan téliesen öltözve. Engem pedig rögtön beöltöztetett, pedig még épp, hogy csak megpillantottam a francia partokat. Nincs mese. Hipp-hopp, és háttal nekem máris nyeregbe pattant. Gondoltam magamban, nem az a vacakolós típus. Hát nem. Ahogy nyeregbe pattant, rögtön bele is remegett. Hirtelen nem tudtam mire vélni. Bizony, kellett jónéhány hosszú másodperc, míg leesett a tantusz, mi is történik. Elment. Jócskán elhúzott mellettem, és még számolta is!! Hogy hányszor. A lovasvágta után azt gondolná az ember (vagy a hangya), hogy nyugodtabb vizek következnek. Fordulás következett, s szerelmesek módjára folytatták missziójukat. Gaby továbbra is az élen járt, ő pedig csak kullogott utána hitetlenkedve. Nézte a lány örömteli arcát, de nem akarta elhinni saját magáról, hogy ez ilyen egyszerűen megy. A lány lankadatlan beleremegései hatására kételye alábbhagyott, és kezdte elhinni, hogy csoda történik. Ebben a sorozatos csodadömping örömvágtában a hangya érezte, hogy jön a vég. Látva ezt a lány, jelezte, hogy most ő is a csúcsra indul, menjenek együtt, hisz nincs annál jobb. Igaza lett. Bár sok játszmát megnyert a lány az elején, a szerelmesek végül egyszerre értek célba. Mint mestercukrász a tortáját, Gaby úgy dícsérte, hogy legközelebb a popót is ki kell próbálnod.
De Gaby, ez az energiától duzzadó, kedves örökmozgó már indult is volna a következő állomásra. A fáradt hangya testét azonban sajnos már a Gaby masszázs sem tudta a célegyenes irányába állítani, pedig hej, de szeretné azóta is újra érezni magán eme masszázs jótékony hatását a kis hangya!
De Gaby, a fáradhatatlan mindig tud újjal előhozakodni a szeretett vendég kedvéért.
– Vizuális típus vagy? – kérdezi.
– Hmm? – nem értettem hirtelen a kérdést… Fogott egy műszerszámot, beöltöztette, elhelyezkedett velem szemben, kitárta kapuját, s eltüntette a szerszámot. Így várt néhány másodpercig, koncentrálva az elsüllyesztett eszközre, de pár pillanat múlva kirántotta, és láss csodát! – ekkor végre leesett pindurka agyamnak, hogy igen, vizuális típus vagyok – kirántotta a szerszámot és csak dőlt a lé..., csak dőlt a lé... és egyre csak dőlt... Közben kedvesen pihegve megjegyezte: "Nézd, nem tudom abbahagyni." Aki nem látott még ilyet, mint aprócska személyem, annak ezek a pillanatok leírhatatlanok. Pedig most csak néztem-néztem, de legközelebb, ha újra sikerül eljutnom Gabyhoz, én szeretném neki okozni mindezt. Ha beleegyezik.
Ezzel le is telt az idő. Megkaptam még a hátmosásomat, szedelődzködtem és mentem. Mentem? Repültem! Le a lépcsőn, majd ki a kapun, vissza a hangyák birodalmába.
Még sokáig ő járt a hangya fejében, a katartikus élmény nem engedte el egykönnyen. Néhány nap múlva, távol a belváros zajától, egy hatalmas fenyőfa szomszédságában rég nem hallott hangokra lett figyelmes. A fa legfelső csúcsán, mint karácsonyfa dísz, ott egyensúlyozott egy feketerigó. Mégsem az akrobatika volt a mutatvány lényege. Ott fenn, a fa legtetején, ott fújta a magáét. Dalolt, dalolt, ahogy csak a csőrén kifért. A szabadság dallamai...
Hirtelen Gaby jutott eszébe. Lelke felröpült az égbe, egészen magasra, a rigó füttyét kerülgetve. Szabadon, boldogan. S közben fátyolos szemmel nézett körbe eme lenti földi világban: etalon milf – gondolt újra Gabyra, – „egy ilyen anyukát bármikor szívesen elfogadnék”.

Előre, mint rendesen, ahogy eddig mindig. Biztosan nagyon fontos részlet – akár csak a tusfürdők db száma, a törülköző mérete vagy a hideg-meleg vízzel való játszadozás – de bizony akkor sem emlékszem, hogy leraktam, vagy odaadtam. És arra sem, hogy mi lett a sorsa a későbbiekben, otthagyta, megtekinté vagy elraká. Higgyétek el bolytársaim, Gaby jelenlétében minden egyéb apró részlet jelentéktelenné zsugorodik.

Volt, aki azt írta róla: milf etalon. És tényleg! Amíg nem ismered, fel sem foghatod, hogy nincs mihez, azaz hogy kihez igazodnod, hogy támpont nélkül tengeted életed. Az örömhöz való kapcsolata elemi erejű, az örömhöz tartó útja röpke pillanat. De a legnagyszerűbb mégis lényének éltető, szárnyaló kisugárzása. Úgy mentem hozzá, mint egy bizonytalan kamasz, úgy léptem ki ajtaján, mint az 1000 éve nem látott régi jóbarát.
Kedves Gaby! Hangyányi köszönet a cseppet sem hangyányi vendégszeretetért. Felejthetetlen vagy.