• Ne vedd készpénznek a beszámolót, az író még nem érte el a Már Valaki itt rangot!
  • Beküldte:
    kingston1

  • Renáta reagálása

    Hip-hop boyz fiú!

    Örülök a lírai soroknak, örülök az élménynek! Örülök tulajdonképpen mindennek, ami Mi voltunk abban a több, mint másfél órában.
    Az elmaradt ajándék pedig íme ( még ha így nem is az igazi):

    https://youtu.be/fRzYiGOlxDk

    A go with the flow a megbeszéltek szerint működött, önmagától, tudatosan vagy tudat alatt , ki tudja?! :))

    Reagálva a csudaszép versre pedig kérlek had másoljak Neked be egy részletet a kedvenc költeményemből, bár nem a magyar költészetből merítek, de nem számít :

    Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő


    Tavaszi éjszakán gondolj reám
    és nyári éjszakán gondolj reám.
    És őszi éjszakán gondolj reám,
    és téli éjszakán gondolj reám.
    Ha lennék tőled oly távol talán,
    mintha más ország volna a hazám,
    ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
    hanyatt feküdve, mintha óceán
    habja himbálna, lágyan és puhán,
    add át magad ott is nekem csupán.

    Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
    Nappal minden fonákjára kerül,
    imádjanak, lengjen tömjén körül,
    gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
    mire elméd gondolni kényszerül,
    de éjszaka rám gondolj egyedül.

    Nem számít az elszúrt besorolás, mert mindketten tudjuk,hogy. :)

    (Hip-hop boyz és Jevgenyij vers egy lapon említve milyen szürreális )

    Köszönök mindent!

    Puszi

  • Egyeztetés:

    Egy óriáskígyó a felhők között párzik és életet ad az esőnek - az ausztrál bennszülöttek így magyarázzák a minden évben a tenger felől érkező, hatalmas villámlással és égdörgéssel beköszöntő monszunt. Domi érkezését pimaszul zseniális képek, az eltompult vendégek figyelmét is felkeltő bemutatkozás, szuperlatívuszokban írt beszámolók és szokatlanul aktív hirdetői csevegés kísérte. És talán valahol egy óriáskígyó is elégedetten dörgette az eget - akárhogy is, azt vettem észre, hogy ösztönöznöm sem kell magam, hogy időpontot foglaljak - először üzenetben, aztán telefonon pontosítva. Domi hangja telefonon keresztül is ellenállhatatlan kihívás, aki mosoly nélkül tudja hallgatni, az reménytelen eset és hivatalosan is kőszívű, nem is kérdés.

  • Megközelítés:

    Gyalog megyek a parkolásról nem tudok nyilatkozni, Liszt Ferenc tér környéke - tömegközlekedés szempontjából jobb helyen nem is lehetne. A cím egyértelmű, pontosan érkezem, várnom sem kell. A problémák azután kezdődnek, hogy elkezdem bepötyögni a kapott kódot a kaputelefonba, de mega-bénázásom után végül átjutotok az első akadályon. A bejutás diszkrét egyébként. A liftből kiszállva ismét elbizonytalanodom kicsit, de egy ajtó résnyire nyitásának hangja villámcsapásként fényt gyújt előttem és börtönéből szabadult sasként röppenek át a küszöbön, ahol is már vár a fiatalság, a szépség és a boldogság. És egy kötött Pikachu szopóálarc.

  • Helyszín:

    A lakás az a fajta nagy belmagasságú, belvárosi fajta, ahol recseg-ropog a parketta (nem laminált) és térkép vagy kísérő nélkül elveszne az ember. De itt nem ügyvédi iroda van, hanem egyfajta felszabadító érzése annak, hogy kiszabadultunk a hétköznapok világából, örömet adhatnak az ízléses lámpák, a tágas, higiénikus fürdő (máshol a lakás nincs ekkora), ahol van kád és zuhanytálca, sőt a szájvíz mellett vattás pálcikák is - az igazán makacs szennyeződések eltávolítására, gondolom -, de a kis szoba is szerelem első látásra, ahol a masszázs történik. Pont egy Sade dal szól, mikor belépek, hip-hop nem tudom nem imádni. A masszázs matracon történik, vannak tükrök is. Technikai okok miatt a megbeszélt meglepetés most elmaradt, de így is olyan kerek ez a találkozó, mint Domi hátsója. Tehát nagyon kerek.

  • Hirdető külseje:

    Pszichológiai szinten parazitáknak nevezhetjük a más emberek pszichikus energiáját kiszipolyozó embereket - ha van az ilyen piócáknak ellentéte, akkor az Domi. Talán a huncut mosoly, talán a kicsit karcos hang, talán a szemek, melyek csillognak, mint a Koh-i-Noor, talán párductestű gazellaként történő járás? Vagy a rakoncátlan hajfürtök, a kis tetoválás, a vörösre festett lábujjkörmök, esetleg a fekete fehérnemű, amiben fogadott? Vagy a nyilvánvaló képesség az örömre, a boldogság derűje, a sziporkázó egyéniség? Nem tudom, de az tény, hogy a képei, bármennyire is nagyszerűek, csak részleges tapasztalatot nyújtanak. A bölcsesség felé tett első lépés annak elfogadása, hogy nem hihetünk mindig az érzékeinknek és nyitottnak kell lennünk, ha meg akarjuk tapasztalni a valóságot. Nos, Dominál hihetünk az érzékeinknek és amit megtapasztalunk, az maga a valóság. Jókedvében teremtette az Úristen, az biztos, de legalábbis benne volt a flow-ban az öreg.

  • Masszázs:

    Elmondása szerint most tanulja a masszázst, talptól indítva kezdi, lágy, de szakszerű mozdulatokkal halad felfele, eldolgozva a hátamon és a lelkemben a csomókat, utóbbi közben már egy apró csónakon ringatózik Ausztrália felé navigációs eszközök és térkép nélkül, de szerencsére Domi nem hagyja, hogy elvesszek, beszélgetünk, sorra fedezzük fel a szinergiákat, mi lesz ebből?, a beszélgetés eljut a kötött, sárga Pikachu szopóálarcig, kezei pedig eljutnak a tarkómig, megdolgozza a vállaim és a lapockák körüli részt is, míg a masszázs party véget nem ér és el nem hangzik a megfordulhatsz.

  • Kényeztetés:

    A flow állapotában az ember valójában nem uralja teljesen a helyzetet, sodródik az eseményekkel, elárasztja az agy örömközpontjait stimuláló endorfin, de közben a tevékenység és a tudatosság tökéletes összhangban van, legyen szó csókolózásról, ölelésről, egymás fülébe szuszogásról. A franciás kényeztetés lágy, gyengéd, talán csak egy perc, talán fél óra - ki tudja? Radnótival szólva a csókok íze számban hol méz, hol áfonya - erről többet felesleges mondani.

  • Elszámolás:

    Átlagnak megfelelő, telefonon megbeszéltük, szóba sem került, csak elhelyezem a kis asztalon.

  • Összkép:

    Ha találkozok valakivel, akkor általában az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy az illető a cirkuszban szomorú bohóc lenne vagy vidám bohóc. Én szomorú bohóc lennék, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs humorérzékem. Domi esetében viszont nem tudok dönteni. Először azt gondoltam, vidám bohóc, aztán azt szomorú bohóc, aztán megint azt, hogy vidám - és hiába kutatok az emlékeimben, nem emlékszem arra, hogy valaki ennyire összezavarta volna a bohóc-radaromat.

    Hazafelé a metró aluljáróban valaki cimbalmon a Macskákból az Éjfél című dalt játssza, apró nincs nálam, dobok egy ötszázast a dobozába és ahogy jövök fel a mozgólépcsőn a sötét égen meglátom a csillagokat, fenn, a magasban, egy pillanatra mintha egy óriáskígyó suhanna el Ausztrália felé, közben már indul a buszom és noha soha nem futok busz után, most meglódulok és a busz megáll, visszanyitja az ajtókat. Boldogság van.

    Radnótival élve, aki két évvel a vers megírása után meghalt egyébként:

    Rebbenő szemmel
    ülök a fényben,
    rózsafa ugrik
    át a sövényen,
    ugrik a fény is,
    gyűlik a felleg,
    surran a villám
    s már feleselget
    fenn a magasban
    dörgedelem vad
    dörgedelemmel,
    kékje lehervad
    lenn a tavaknak
    s tükre megárad,
    jöjj be a házba,
    vesd le ruhádat,
    már esik is kint,
    vesd le az inged,
    mossa az eső
    össze szívünket.
Happy Massage