Legutóbb fülön csíptek a lhómaiak, hogy a nyelvi lelemények(et festék) helyett nyállal pingáltam (fel a falra, amott lentebb). Aztán még Domi is megtalált és hiányolta, hogy nem írtam a seggéről, melleiről eleget, úgyhogy egy kis időbe telt mire újra előbújtam a b.szott nagy monolit mögül, hogy megint majomkodjak egy kicsit.
Valamelyik nap fel is hívtam. Tudta, hogy ki vagyok és a fentiek (lentiek?) ellenére (?) is hajlandó volt fogadni. Megbeszéltünk egy napot, aztán egy pár reggellel később újra hívtam és az időpontot is lefixáltuk.

Megint nem sikerült nem késni - noha ez most nem volt annyira vészes -, még úgy is, hogy a Marina Part alapból könnyen megközelíthető, viszont ha be van dugulva a Váci (és mikor nem?), akkor inkább a metrót ajánlanám (magamnak is legközelebbre). A Gyöngyösinél leszállva be lehet szerezni Dominak valamit ajándékba. Mondjuk humorérzéket - azt szereti, ha viszel. Sőt, kifejezetten gyűjti! Bár nála már így is elég sok van felhalmozva. Az enyém elfogyott, úgyhogy csak szellemeskedéssel készültem ezúttal (is).

A lépcsőház előtt elhaladva, szétfagyott arccal biccentettem az épp belépni szándékozó férfipárnak, aztán amikor eltűntek az épületben, visszakanyarodva felcsörögtem Domit, hogy megérkeztem. A lakás kellemes. Az előszobában mindennek van helye, a képek alapján senkit sem érhet csalódás. Ja, ez a klisé nem ide kell.
A tatamis/matracos, tükrös játszószoba legutóbbi ittjártamhoz képest kapott még egy marha kényelmes fotelt, simán hazavinném... ööö... (eltévedt közhely nr. 2) Eldobáltam körülötte, meg rá a ruháimat, aztán kiugrottam tusolni, szájvizezni. Most volt pohárka is! (Itt azért elfér a kicsinyítő képző, ugye?) :)

Domi fekete selyemköntösben fogadott a lakásba belépéskor, de mikor visszakeveredtem hozzá a fürdőből, akkor már elhagyta valahol és ott volt előttem ugyanolyan bájosan, ugyanolyan szeleburdian, mit a legutóbbi randin (a kasztráló démoni vonalat még mindig rejtegette). Egy fekete színű szettben szexiskedett, de ezt ő biztos nem így látta belülről. Talán csak az utolsó igazításokat vélte megtenni, mielőtt masszírozni kezd, de én alig tudtam a zavarom mögé rejteni - ahogy a csípőjét figyelve elnyomtam magamban -, hogy legszívesebben mit is csinálnék vele - a kis hetyke melleivel, a durván jó popsijával, a finom, világos és hibátlan bőrével. Aztán felém fordította a bájos arcát és a felgumizott (bocs...) copfból kiszabadult tincsei között azt üzenete a szemével, hogy feküdjek már hasra, na.

Ezúttal is megmaradtunk a klasszikus kényeztető-erotikus masszázs vonalon és nem esett nekem (egy hosszúkarddal, mert mondjuk nem engedtem, hogy átkeljen a patakon). Mozdulatai lágyak és finomak voltak. Kezdő masszőztől teljesen megfelelő erősségű és mélységű kezelést kaptam. Határozottan van hozzá tehetsége, ügyesen vezette a mozdulatait. Kis idő múlva, több tapasztalatot és ismeretet gyűjtve a legelvakultabb masszázskekecek is beleolvadnak majd a karjaiba. Én olcsón adom a bőröm, nekem már most is csorgott a nyálam a párna mellé, amikor belefeledkeztem egy-egy feltolásba, vagy páros hüvelykujj körzésbe a gerincem mellett. No, meg a vállizmaim szakszerűnek ható gyúrásába, de az összes többi fogást is élveztem és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy csak elmismásolni akarja a programnak ezt a részét. Van benne igényesség. Masszázs közben rajtam, a hátamon, a fenekemen is ült, beszélgettünk egy csomó mindenről és viccelődött velem. Szívta a vérem? Tetszik a humora. Kellően intelligens, néha pikírt, de pont a megfelelő mértékben. Nem mindegyik magam alá mormolt poénomat értette, de azért valljuk be: a hiba nem benne van. Azt azért ügyesen elhitette velem, hogy azt az egy-kettőt csak nem hallotta jól elsőre. :)
Természetesen egy idő után egyre csak lágyultak az érintései, de nem nyúlkált össze-vissza. Szépen vezetett, lépésenként, aztán éreztem, hogy ráborul a hátamra és hozta a nyakam felé a finom puszijait. Előrenyúlt a kezemhez, rákulcsolta az ujjait és ahogy lefelé indult, éreztem a nyelvének egy-egy érintését a gerincvonalamon. Kellemesen átléptünk a következő fejezetbe.

Újra elindult felfelé, éreztem a rajtam csúszó combjait, a leheletét a vállamnál, majd a fülem mögött. Felé fordítottam a fejem, de nem behunyt szemű, tapogatózó puszit kaptam az arcomra, hanem rögtön az ajkaimra csókolt. Mielőtt viszonozhattam, vagy egyáltalán felfoghattam volna mosolygott egyet sejtelmesen, majd újra "magamra hagyott" és lefelé csúszott a rávont kezeim között. A következő találkozáskor nem engedtem el, először kicsit kitekeredve csókolózni kezdtünk. Aztán teljesen felé fordultam és úgy faltam a száját. A nyakát csókolva kibontottam a haját, aztán lehúztam a válláról a melltartó pántját, majd az egészet félredobtuk valahova. Szeretem a melleit, nem nagyok, de érzékenyen reagálnak az érintésemre. Domi hátravetette kissé a fejét, ahogy a nyakát, vállát, kebleit kényeztettem felváltva a kezemmel, számmal, ujjaimmal, nyelvemmel. A farkam felé indult a keze, majd odaérve ellentmondást nem tűrve kezdett játszani velem. Nem durvult, de nem is finomkodott. Magam alá fordítottam, arcát kezeim között tartva csak mosolyogtam rá. Jött a csókért, de elhúztam magam. Villant a tekintete talán, de aztán lehunyt szemmel kínálta fel résnyire nyitott száját. Szorított, húzott magához. Átkulcsolt a lábaival és úgy mozgott alattam még a bugyi védelmében, mintha szexeltünk volna. Hihetetlen ez a csaj! Feltámaszkodtam egyik kezemre, másikkal lenyúltam a fenekéhez. Akkor játsszunk így! Bugyi ide, vagy oda én teljesen beleéltem magam, varázsolt a testével... És én bírtam kevésbé: kellett a szája, a hajának illata, a nyakam körül akartam érezni a szuszogását. Csókolóztunk megint, de a lenti ágyékritmust Domi ugyanúgy hozta. Felegyenesedtem, a sarkaimra ülve, felé dőlve ráfogtam a melleire, ő meg a kezeimre és úgy irányította a gyurmázást. Aztán a csípője alá nyúlva odarántottam közvetlenül magamhoz, felemeltem a lábait. Csábítóan megjátszott türelmetlenkedéssel kísérte a szemével, ahogy lehúzom róla az utolsó ruhadarabot is, majd a combjait csókolgatva lehelyezkedtem közéjük.
Láttam és aztán éreztem is, hogy nedves. Később a hangját, a pici, indító sóhajokat, a lágy visszasimításait is úgy értelmeztem, hogy nem igazán akar máshol lenni. Elindultam vele, hullámoztunk. Elhitette velem, hogy akkor, ott teljesen az enyém. Hajtott, hogy száguldjunk bele a nyáltól csöpögős kéjbe, veszejtsem el, emeljem fel, vagy igazából csináljak vele bármit, de azt még és még! Néha, persze, megálltunk és pihentünk. Pihegtünk egyszer, kétszer, ötször, hatszor - vagy egyszer sem. Ki tudja, de utána mindig jött új lendület, más testhelyzetből csodáltam a lényét. A hevület ugyanúgy húzott minket egymáshoz újra és újra... amíg meg nem unta, hogy nem hagyom békén. :)
Egy csókolózós intermezzo közben a hátamra fordított és kijózanodva, határozott mozdulatokkal a tudtomra adta, hogy most 'nem ellenkezik, kussol, én jövök' lesz. Eszem ágában sem volt magamra haragítani. :) Elég vehemensen közelített lefelé és olyan fulladozós, nyáladzós orális kényeztetést adott elő, hogy csak lestem. Ja, nem. ("Jajjdekár. Nem. Nem kár." :D) Inkább lágy volt, andalító, elmerítő, hogy aztán belerántson valami vadult kavalkádba. Egyszerre varázsolt belőlem "szerelmes kakadut" (aminek most ti isszátok meg a levét!) és valami elnyomottan tahó férfiállatot (akit más sem érdekel, csak az!), de teljesen jól kezelte a helyzetet: ő a Földön járt - én meg lerészegedtem a francba. Bebandzsulva figyeltem, ahogy játszik velem a szája, a kezével irányítva, nyálával segítve mélyebbre vezet. Ha lenéztem rá, akkor ő felnézett. De hogy?! Ilyenkor azt a taglózó "akartad-hát-kezeld" tekintetet kaptam tőle, amit az ember ki sem nézne egy ilyen szende lányból. :P Na, persze... Pár pillanat múlva már nem volt menekvésem. Igyekeztem nem ordibálni, talán sikerült, de a láncot már rég ledobta az agyam, mire megengedte, hogy végem legyen.

Előre nem beszéltünk róla. A randi végén meg sikerült a leghülyébb testhelyzetben és szövegkörnyezetben kinyögnöm az erre irányuló kérdést. A kretének nem változnak, na. Ezen aztán némi habogással átlibbenten és rendeztem. Én úgy éreztem, hogy keveset mondott.

Kéretik vigyázni rá! Muhaha. Nem, nem kell. Domi eszes csaj és aki idióta módon közelít hozzá, annak nem vesz fagyit. Sőt, a végén még gyíkká is változtatja, ami nem fog elmúlni, mire Sir Bedivere megérkezik a mérlegével. No, de amellett, hogy intelligens és jó beszélgetőpartner, a program többi részeben is szenzációs partner. Odaadó, az erotikába őszintén belefeledkezni képes kis csinos, szőke boszi. Majd ha megöregszem remélem, hogy leszek annyira szenilis, hogy többször is el kelljen meséljem magamnak a kalandjaimat vele. (Na, nem ilyen ömlengős stílusban, azt azért nem bírnám idegileg.)

Tessék, megint kimondtam, hogy Jehova!