Telefonon hívtam, elmondtam mit szeretnék, ő is elmondta, h mit szeretne, és, h hol találom meg. Kedves hangja van.

Kocsival közelítettem meg a helyszínt. Parkolás fizetős. Van "tömeg" is a környéken de nem nagyon figyeltem így nem tudok nyilatkozni róla. A házszám az becsapós, két ugyan olyan szám van az utca két oldalán. Megkaptam a kapukódot, felkapuztam...senki nem veszi fel és nem nyílik az ajtó...újra telefonáltam...megkaptam az iránymutatást, h vegyek egy 180 fokos fordulatot és a szemben lévő kapu a nyerő...itt már nyílt az ajtó.

Panel lakás. Elmondása szerint nem egyedül rendel, de nem találkoztam mással tehát diszkrét. Panel fürdőszoba, káddal, pár tusfürdővel, törölközővel, kilépővel. Szobában franciaágy, forgószék, tükör.

A képek jól sikerültek, vagy egy kicsit korábbiak. Élőben csöppet idősebbnek tűnik és fenék tájékon is kerekebb, de nem zavaróan. Szexi szomszédasszony típus. Magas, tüzes-szemű, hosszú lábú, hosszú hajú, szügyös -faros.

Elmondtam, h mi a fétisem és ehhez kérném segítségét...telefonban már előzőleg felmértem a terepet, megbeszéltük, h mi az ami lehet...nem titok, a művészneve miatt mentem, megfejelve egy kis kényszer-franciával. Jó bőnyálas, mélytorkos szopást kaptam, egy szavam nem lehet. Gond nélkül vette tövig amit kell, bár átlagos palinak gondolom magam, amit ő nagyon kedvesen fényezve az ego-mat, cáfolni próbált. A kényszer-francia is járható út, bár mondta, h normális keretek között és nem túl durván...én is erre gondoltam, így nem volt vele probléma. Farkam szinte minden lökésnél a torkára ment, így jogosan birtokolja a művésznevét. Szopattam a forgó-székben ülve, állva, az ágyon, hanyatt fektetve. Nagyon jó volt. Hanyatt fektetve nem bírta sajnos túl sokáig, mert mondta, h elsötétedik a világ... Vége a torkába ment, ha jól emlékezem bár addigra már nem voltam teljesen képben. Farkam, zsákom addigra már tocsogott a nyáltól...így kell ezt. Utána pohár víz, mert a szám kiszáradt, lábremegés után és miután a vérnyomás és pulzus visszaállt a rendes kerékvágásba zuhany, öltözködés, könnyes búcsú, főhős ellovagolt a naplementébe, függöny...

Annyi amennyit a telefonban mondott az a helyszínen sem változott, fél óra, pesti átlag, megdobva egy extrával. Előre letettem a polcra, végén a visszajáró már ott várt.

Kicsit tartózkodónak érzetem, bár ez annak lehet köszönhető, h én sem vagyok egy mosoly-album és hát első találka volt. De végig nagyon kedves és odaadó volt egy szavam nem lehet. Nagyon jól éreztem magam. Szerintem nagy az esély rá, h megyek még és meglátjuk, h mit tudunk még kihozni egymásból. Tudom ajánlani. Köszönöm kedves Leónka!