Az utóbbi időben nem láthattam a Róla készült beszámolókat és egy darabig a csevegőt sem... és az üzenetek is lassan elhaltak... A rangosodás újra ablakot nyitott Alice-ra... Bár az emlékeim nem koptak még meg, kellett egy kis inspiráció...
Másnap délelőttre egyeztettem, saját hangján volt kedves velem, fogadta el bejelentkezésemet...
Ha nem tévedek, a tízes számrendszerben az első jubileumunk volt a mai randi...

Saját parkolóm még mindig nincsen, de 175 Ft-ért el van az utcán a szerkezet... Hely mindig van! A 32-es busz megállója még mindig üzemel, vagy laza séta az 1-es vilingertől, esetleg húzósabban a 3-as metró Árpád-hídi megállója felől...
A házszám eltéveszthetetlen...

Színesre újított panel sokadik emelete, liftes emelkedés ajánlott! Előszobában az aljzat közelébe pozícionált mécsesek kitartóan ontják az érkezési csókhoz elengedhetetlen hangulatot...
A fürdőszoba a panelkádas elrendezésben, mosdó-kád megosztott víznyerési lehetőséggel... A zuhanyfüggöny és a kilépő feladatuk maximumát hozzák... Egy számomra újfajta szájvíz várt rám a mosdónál és tett fintort arcomra, ízével...
A fény túlburjánzása elől befüggönyözött titkok kamrája a kényelmes franciázásra is alkalmas franciaágyával megnyugtatott..., ott a stílusba hajtogatott törülközőm, itt vár engem Valaki... és itt jó szokott lenni! A zene hangereje a várható hörgések és a falak vastagságához állítva... Ruhatartó szék ismerősként üdvözölt, felém nyújtva karfáit... A polc ad teret és lehetőséget az ajándék elhelyezésére...
Ez a sok, rendkívül hasznos ;) infó sokadik látogatásra éri el a halandó agyát, mert tudnod kell, mire ide elérsz, már rég nem vagy a magad ura... Ekkor már minimum a szád le van foglalva és két dolog áll egy irányban... az agyad és a lábközid!! :)

Ugye illik megemlíteni, és így teszem is, hogy a képek megtekintése pontos és elegendő rajzolatát adják annak, amit élőben is érinthetsz majd! Ha két kezeddel fél popsit szeretsz abajgani.., lapozz! Ha szereted a fokhagyma gerezd popsit, ahol a két kezedbe minden belefér, tárcsázz! De nem csak belefér.., belekívánkozik.., helyezkedik.., tolja magát...
Egy lenge, hosszú, bokájáig érő színes ruhában jött ki elém... Lesütött szemmel kandikált ki szőke sörénye takarásából, arcán egy halvány félmosoly... egy olyan, aminek olvasata: Hát itt vagy..., gyere, mindjárt rád vetem magam... detto… én is ezt gondoltam... :)
Alice kicsi, de mindig játékos kedvű ikrei ebben a ruhában is megmutatták magukat, vagyunk, létezünk! :) Ha bekeményedik, a liftet is hívhatná! Vékony alkatához tökéletesen illenek, ugyan úgy, mint a fokhagymák, a formásan izmos lábak és a keményen lapos hasa... Alice a lebegve vonulás nagymestere... Mindig megigéz, ahogy előttem halad könnyen, mint egy súlytalan pillangó...
Az elveszejtésre tervezett szemei, finom sminkkel enyhén kiemelve, mély kút... Előbb utóbb beleesel... Kedves, szép mosolyú arcának éke... Ma ismét kértem engedélyt kicsit nézegetni... :)

Eddig mindig! Tehát, készülj!!
Használd ki a pillanatot, amikor a bejárati ajtó még nem csukódott be mögötted, nézd meg hová fogod öntudatlan mozdulatokkal lábbelid rugdosni.., merre ne.., mert ott vannak a mécsesek... Ha ezt időben nem teszed, érkezik az üdvözlő csók, amelyet kísérni fog testének elhelyezkedése az intim szférádba..., kezei tarkódat simogatják.., majd csípője rászorít ágyékodra és kezdődhet a filmszakadás... Ha ez az egésztestes, tébolyító letámadás nem teszi nehézzé a lehajlást cipőzni..., nos, nyugodt gyerek lehetsz!! ;)
Csorgó nyálamat itatva kullogok az ismert útvonalon Alice lebegő teste után, tudva, hogy beérkezvén, ott fogjuk folytatni ahol csak a logisztika miatt hagytuk abba... Nem könnyű kölcsönös matatás és csók közben vetkőzni..! Nem is megy... Falhoz tolom Alice-t, hátralépek, hogy elkezdhessem, de nem hagy... rohamoz... visszaterelem a falhoz, és kérem, engedjen tisztulnom... Ideje volt levenni a nadrágomat...
Sietek vissza Alice-hoz, nehogy elaludjon... ;) Kedvesen ücsörögve vár rám, úgy ahogy hagytam, felöltözve... Állva csúszik le félig a ruhája, állva tegezem le először az ikreket, mert én is... A tangányi bugyi "Hogyan nem hajolnak le a lányok a villamoson" bestseller szerint történik... Háttal. Én az ágyon ülve és állva... Aki nem tudja elképzelni a következményeket…, annak az egynek, ecsetelném... Ahogy csúszik le a bugyi, úgy nyílik a szám és harapom a gerezdeket, majd nagy levegővétel és...

Kevés olyan érintés lehet amire Alice nem ad ingerlő, bíztató, rád nyomulós, "adj még" típusú reakciót... oly végtelenségig, hogy a se vége se hossza bizony egyáltalán nem túlzás... Ráterelgetem az ágyra és csókokkal indítva, az ikrekkel lepacsizva ott folytatom ahol abbahagytam... Alice nem fukarkodik élvezetének kimutatásával..., akár a nyelved játékát jutalmazza, akár az ujjaid beavatkozását helyesli..., kétségtelen, rendkívül élvezetes Őt kényeztetni! Még akkor is, ha időnként nem tudom hol is tart Ő az úton...

Alice mélytorka: Megsérteném vele, ha azt mondanám eddig nem volt az igazi... De amit ma művelt az egyszeművel az... örökidők!!! Ilyen sűrűn még sohasem buktam át a garaton, pláne ilyen tempóban.... még soha nem tolta ennyiszer tövig kényeztető száját barátomra! Én érzékeny vagyok az önkéntelen reflex által keltett "zajokra", de most ezek oly ritkák voltak, hogy felülírtam az ilyenkor megjelenő visszafogottságomat és hagytam, tegye, tegye, és ne hagyja abba!!! :) Be kell vallanom, ma odáig vetemedtem, hogy egyszer, és tényleg csak egyszer, de megfogtam a fejét és ráhúztam... na, akkor volt egy kis "zaj"... Bocsiztam is rendesen!!! :)

Prütykölés: Missziben, ölelés és csókok kíséretében húz magába és lelkesedik ezerrel... Kutya és hasonkutya, csóklopásokkal és vigyázva, mert Alice itt is audiovizuális bombákat szór, alig bírtam elhajolni... oldalra dőlés és kimenekülés...

Alice kéz nélkül, ismét mélytorokra engedve vitt el a megkönnyebbülésig... Az út, hála a kiszámíthatatlanságomnak, jó hosszú volt és ennek eredménye egy ritkán átélhető frenetikus élmény... Alice, gondosan őrizgette a félszeműt és fiatalokat a szájában, amíg én a standard hörgés helyett, nyüszítésben törtem ki (remélem nem rögzítette senki! ;)) De mit bántam én...
Mint a szerelmesek gabalyodtunk össze levezetésnek, mielőtt a már csak pár percnyi időm le nem járt...
Fürdő...

Érkezéskor a polcra helyeztem... Nem kérte, nem kérdeztem... adtam mint eddig... Régi átlag volt.

Alice az Istennőm lenne, ha a két kategória külön lenne választva, de mint tudjuk, számomra érthetetlen módon, balga mód össze kell hasonlítanunk a kettőt... pedig lehetetlen...

A régebbi összképeken nem kell változtatnom... Alice minden egyes alkalommal hozza azt az illúziót, hogy én az övé vagyok és Ő az enyém... Aki szereti a vékony, ámde igen formás, izgalmas fiatal lány alakját és hiányzik neki az első pillanattól érzett és adott szenvedély, akár illúzió, akár nem... az menjen! Nem fogsz csalódni, garantálom!! :)

Alice, Alice, Alice... hihetetlenül jó vagy!! :)