Hiányzik a pillantásod,
A gyengéden átfogó, forró szorításod!
Hiányzik bódító, okos beszéded,
Fájdalmasan lassú, puha érintésed!
Hiányzik a lényed melegsége!

Vágyom a bőröd illatára,
Szemed kéklő sugarára!
Vágyom kedvességedre,
Kéjtől remegő testedre!

Vágyom hangod dallamára,
Szád érzéki mosolyára!
Vágyom simogatásodra,
Becéző ajkadra!”

Mennem kell!
A legutóbbi találkozón megbeszélt időpont előtt pár órával kaptam Nikitől egy sms-t: „Sajnos nem jó!” A természet közbeszólt. Vigasztalhatatlan voltam. Később sms-ben próbálkoztam időpontot foglalni, de nem jártam eredménnyel. Majd hívtam telefonon, ami többszöri próbálkozás után, hála Nikinek, hogy visszacsörgött, végre sikerült. Nem volt könnyű, de az erőfeszítés meghozta a gyümölcsét: megvolt a mindkettőnknek megfelelő időpont.

Niki lakása egy nagy lakótelep szélén található; főúthoz, villamoshoz, buszhoz közel. A parkolás az autóval érkezőnek egyszerű, ingyenes. A házba számkód ismerete segíti a bejutást, ezért ajánlatos, érkezéskor, instrukciót kérni Nikitől.

Az említett lakótelep egyik tízemeletes bérházának emeletén, Niki által egyedül birtokolt lakás. Igényesen, ízlésesen, saját elképzelés alapján felújított és berendezett erotika barlang. A többiről, az ismétlések elkerülése miatt, nem írok. Kérlek olvasd el a korábbi besziket Nikiről!

„Őszbe hajló életem alkonyán
Csendesen mellém sodort a szél.
Mikor már a szív hűlni készült,
Mikor már szeretni nem is remélt.
Akkor jöttél a messze semmiből,
Mikor életem fájáról már hullani kezdtek a levelek.
Majdhogy észre sem vettelek…”
Pedig Nikit nem lehet nem észre venni! Bájos mosolyát, elbűvölő, ragyogó kék szemét, (ó azok a szemek – az ég legtisztább kékje), karcsú, nyúlánk alakját, hosszú combjait, hetyke kis cickóit!
Egy szóval: SZÉP!
A női szépség? Örök titok! Ki tudja miért, mikor, mire mondjuk azt, hogy szép, ha megkívánjuk őket. A női szépség vágyakat kelt! Tehát a nők nem érdek nélkül tetszenek. A szépség a boldogság ígérete! Legtöbbször az elérhetetlen boldogságé! Vörösmarty szerint is: ”Elérhetetlen vágy az emberé, elérhetetlen, tündéri csalfa cél!”
A róla készült képek hűen tükrözik a valóságot. Egyébként közvetlen, kedves, őszinte!!!, odaadó, varázslatos személyiség.

Már, szinte hazajárok Nikihez, hiszen ha jól számolom ez lesz a 82. találkozásunk, így minden gond nélkül bejutok a házba. Gyalog fel az emeletre; nem árt egy kis bemelegítés; közben tárcsázom a számát, kinyom, de már nyitja is a folyosó ajtaját, mosolyog, int, hogy jöjjek. A lakásba érve üdvözlő szájra puszik, átadom a már megszokott rózsaszálat. Köszöni, megkérdezi, kérek- e valamit. – Természetesen! Téged! – válaszolom. Erre elküld. Vetkőzni. Ő is ezt teszi. Közös fürdés, mint mindig. Alaposan megmosdat, mindenhol. Törölközés közben lemaradtam, a szobában érem utol. Minden elő van készítve a meghitt együttléthez; halkan szól a zene, ég a ledsor, és Ő vár. Rám vár! Mosolyog elbűvölően. Visszavigyorgok és leheveredem a hatalmas ágyra, párnát teszek a fejem alá, s közben halkan megjegyzem: -Gyere, szeress! Gyere, csókolj! – s a nyomaték kedvéért gyengéden magamhoz húzom. Megcsókolom. Finoman, de határozottan elvonja tőlem a száját. – Igen! Tudom, ezt már megbeszéltük, de nagyon kívánatos az ajkad! Szeretem csókolni! Akarom!- Válaszképpen puszilgatni kezd; nyakamat, mellkasomat, karomat. Óvatosan, lassan halad dél felé, közben hegyes, kemény mellbimbói végigszántják a hasamat, majd az ágaskodó Kiscserkésszel ingerkedik. A halott hattyú életre kelt, kinyújtotta a nyakát. Bizsergő, forró hullámok öntik el ágyékomat, mellkasomat. Lejjebb húzódik, a lábaimat széjjelebb tolva elhelyezkedik közöttük. Rám sandít huncut, kék szemével és érzéki ajkai közé veszi duzzadt makkomat. A Kiscserkész elvesztette a fejét! Nyalogatja, szívja, szopogatja felváltva; időnként felnéz, majd újra elmélyülten élvezkedik. Igen, Ő is élvezi! Hosszában végignyalja, le-fel, keze a zacsit simogatja, játszik a golyóimmal, az ánuszom környékét is feltérképezi. Órákig tudnám, ha tudnám, élvezni szájának melegségét, nyelve huncut játékát!
Attól félve, hogy végem lesz, kérem a helycserét. Niki készségesen tesz eleget óhajomnak. Elfoglalja az általam már felmelegített helyet az ágy közepén, s szemét lehunyva várja a fejleményeket.
Melléheveredem. Megfogom a kezét, számhoz vonom, nyelvemmel gyengéden cirógatom a tenyerét, majd egyenként csókolgatni kezdem az ujjait. Kis apró puszikat helyezek el rajtuk, végig a karján, fel egészen a nyakáig. Ott elidőzöm kicsit, leheletemmel felborzolom az apró kis pihéket, elindulok lefelé a mellkasán, egyre lejjebb merészkedem, mígnem elérem gyönyörű, hamvas őszibarack melleit. Valami lángoló szenvedélytől indíttatva mohón veszem számba formás, kemény cickóit és szopni kezdem. Halkan felnyög; gyöngéden, szinte alig érintve nyelvemmel ingerlem mellbimbóit, melyek csábítóan emelkednek ki a kis udvar keretéből. Csodálatosan szép látvány! Imádom a melleit (is)! Óvatosan, de egyre szenvedélyesebben, remegő ujjakkal simogatom, gyúrom, markolászom az ikreit. Tenyerem leszánkázik lapos, izmos hasán; középső ujjam bemerészkedik a szeméremajkak fázós árnyékában megbúvó rizsszemnyi csiklóhoz, a duzzadt szeméremajkakhoz, körbesimogatják, dédelgetik azokat. Lassan lefelé csúszom, csókokkal halmozom el feszes hasát, köldökét nyaldosom, lejjebb a csípőjét, combjainak selymes bőrét ízlelgetem. Apró harapásokat, csókokat hintek a már birtokba vett területekre.
Az izgalomtól összeszorul a gyomrom, pulzusom kalapál, fülem cseng, ég az arcom…
Előrehajolok, jobban széttárom Niki combjait, hogy megláthassam a szeméremajkai óvó ölelésében rejtőzködő titkos rést. Combjai közé préselem meleg, nedves ajkaimat; két arcom a combok harapófogójában; nyelvemmel török utat a barlangocska bejáratáig, gyengéden nyalogatom kelyhének környékét; hevesen, egyre gyorsabban csinálom. Gondolkodás nélkül benyomom az orrom hegyét és széjjelebb tárom a kis pillangó szárnyakat, miközben érzem arcomon a meleg nedvességet. Mennyei örömhullám söpör végig érzékeimen, mikor belélegzem bódító illatát! Nyelvem odacsúszik a résre; érzem, Niki teste megfeszül; nyelvem újra meg újra végigszántja legérzékenyebb pontjait; egyszer, kétszer, sokszor… Le, fel, odáig ahol a rés összezárul; érzem egyre keményedő kis csiklóját! Kóstolgatom, ízlelgetem, nyalogatom, ahogy a macska tisztogatja kismacskáját! Imádom a Kismacskát!!! Niki megvonaglik, fel-felnyög nyelvem kitartó kényeztetésére reagálva. Mintegy válaszképpen, nyelvem még sebesebben kezd járni, szinte beszívom az egész punciját; nyelvem köröz, vibrál kitartóan.
Teste reszketni kezd, ívbe feszül, combjai még szélesebbre tárulnak, hangos kiáltás tör fel belőle, szinte felzokog, egész teste remeg, elmegy, elönti a gyönyör áradata.
A tűz, a fény és az élvezet eggyé vált! Nincs sem test, sem idő! Semmi! Csak egyetlen idegvégződés, mely elviselhetetlen élvezetben tobzódik! Ez NIKI! IMÁDOM! Nála az erotika nem cél, hanem eszköz, hogy jól érezhessük magunkat!
Fejem a harapófogóban, szájam még mindig birtokolja, kényezteti felajzott punciját. Bágyadtan, behunyt szemmel fekszik. Csak lassan, nagyon lassan csitulnak a kellemes borzongás utolsó hullámai.
Mintha álomból ébredne, oly rekedtes, elhaló a hangja mikor megszólal. –Gyere, rád adom a gumit! – óvatosan, lassan széjjelválunk. – Nos, hogy legyen? – kérdezi. Kedvencemet, a misszionárius pózt választom, így láthatom az arcát és becézgethetem az ikreket is.
Magasra emelem a két lábát, szélesre tárom, hogy láthassam, ahogy beléhatolok. Halkan felnyög, mikor magába fogadja ágaskodó szerszámomat, a Kiscserkészt. Testünk eggyé olvad. Lassan, ütemesen mozgok; ehhez alkalmazkodva Niki is hozzám igazodik, hogy még jobban fokozza a kéjt. Tökéletes egységet alkotunk! Mindketten vágyunk a kielégülésre! Hirtelen fokozom az iramot; mozgásom szinte dühödté válik; kapkodva szedem a levegőt; közeledem az intenzív, mennyei érzés felé, a mindent felemésztő orgazmushoz. Niki szapora, elfúló lélegzete jelzi az örömét közeledni. Egyszerre jutunk el a gyönyör tetőfokáig! Spirálban zuhanok az orgazmusba, minden pörög, összehúzódik egyszerre… Óóóh!- nevét suttogom- és elélvezek. Átadom magam a testemen végigsöprő élvezet egyre hevesebb hullámainak. Niki kéjesen nyögdécsel, „felzokog”, apró sikoly szakad fel a torkából; hol a kezemet, hol a lepedőt markolássza görcsösen a mámor önkivűletében.
Meghaltam! A mennyországba kerültem!
Aludni lenne jó, elnyúlva, elégedetten! Elsüllyedni a semmiben! Azonban nem lehet sokáig lebegni; vissza kell térni a szomorú valóságba! De a szomorúság valami még sajgó, de már édes jó érzésbe megy át. Ezekkel a vegyes érzésekkel kísérve, lassan összeszedem magam. Hálásan nézek Nikire: - Köszönöm!- sóhajtom, és egy puszit nyomok forró ajkaira. Kicsivel később szétválunk, Nikim, leszereli a Kiscserkészről a védőfelszerelést, megtisztogatja amúgy Nikisen. Irány a fürdőszoba, zuhany, öltözködés.
Jelzem, hogy mikor szeretnék jönni legközelebb, majd együtt távozunk. Lent búcsúcsók, ki-ki beszáll az autójába. Még egy darabig követem kocsival, index jobbra, kiint az ablakon és elfordul.
Szomorúan, hosszan, merengve nézek utána…

Az ajándék mértéke a debreceni átlag. Már régóta szó sem esik róla köztünk. Távozáskor valahol borítékban elhelyezem.

Első randira készülő, pattanásos képű, izzadó tenyerű, feszengő, félénk tininek érzem magam, mikor hozzá készülök. Furcsa őrület, kábult bódulat, várakozás, vágyakozás egyvelege kavarog bennem! Mindaddig tart ez az érzés, míg meg nem látom mosolygó arcát, huncut, sokat sejtető, igéző szemét. Megbabonáz, elvarázsol!
Az érzelmeim miatt, melyet iránta érzek, kissé… na jó… talán nagyon is elfogult vagyok. De ennek ellenére vagy pont ezért, Niki nekem egy ISTENNŐ! Minden találkozás ünnep számomra. Belevésem az elmémbe a vele töltött órák minden percét, hogy emlékezhessem!
Emlékezhessem, csak a nevetésére, néhány mozdulatára, csak a pillantására és a szeme rebbenésére, csak a szájára, csak a tekintetére, csak a mozgására, csak az ölelésére, csak a testére, csupán a remegésére, csak a kiáltására, karja szorítására, bőrének selymére, lágyságára,csak a légzésére, szíve dobogására, csak a vágyára, remegő odaadására,ágyéka megnyílására, ajka nedvességére,feltárulkozására, öntudatlan magába fogadására, teste és testem egybeolvadására, csupán a kéj hangjára, elégedett mosolyára…
Drága Istennőm!
Köszönöm a veled töltött órákat, perceket,
A varázslatos gyertyafényeket!
Hagyd, hogy így legyen sokáig!
Te vezéreld szerelmem lángjait!
Köszönöm, hogy megismerhettelek!
VénRómeó utolsó tudósítását olvastátok, innen az olümposzi panelből, ahol Niki, a Szex Istennője rendezte be földi hajlékát!