Többszöri próbálkozásra sikerült mindkettőnk számára megfelelő időpontot egyeztetni az online bejelentkezés segítségével, mert az élet időnként közbeszól (hol pirosbetűs ünnepek, hol március 15-e van…). De végül megtaláltuk a megfelelőt. Itt jegyezném meg, hogy ez nem Niki hibája inkább az én nem igazán normális munkarendemé. Niki valóban rugalmas, telefonos megerősítést nem kért, gondolom mivel találkoztunk már, esetleg mivel annyira macerás vagyok, amennyire csak lehet, és az ilyen nehezen egyeztetett időpontot (esetleg az oldalon elért rangot) nem veti oda az ember csak úgy…

A korábbi rendelési helytől nem messze kaptam a címet a bejelentkezésemhez (akik már használták ezt az opciót, tudják miről beszélek, akik még nem azok remélem megtudják…). A reggeli budapesti forgalom kiszámíthatatlansága végett korábban indultam, így mivel ilyen az én szerencsém többet várhattam… Autóval mentem, mint Budapestre mindig. Mivel a környék általam ismert, így GPS nem kellett. A környék elég forgalmas, jár erre a BKV szinte minden formában (BMV), sőt kisebb séta után (vidéki versenyzők részére) vonat is. A parkolás egyszerű és ingyenes, ha az ember fia nem a főúton szeretné mindenképp (én unalmamban legalább hármat kipróbáltam).

Újbuda forgalmas útja mellett, régi típusú társasházi környezetben áll a csodák palotája. A környéken művelődni vágyók számára színház, a vásárolni vágyók számára üzletek, a Nikire vágyóknak Niki található.
Mivel jóval a megbeszélt idő előtt érkeztem, így alkalmam volt bejárni a környező utcákat, és alkalmas beszerzési forrást találni a kiegészítő ajándéknak szánt gyümölcsökhöz.
A megbeszélt idő előtt negyed órával megcsörögtem Nikit, kért még 10 percet, majd újbóli csörgetés után megadta a kapukódot és az emelet számát, valamint telefonon keresztül kedvesen navigált a tetthelyre, míg én gyalog vágtam neki az emeletnek.
A résnyire nyitott ajtó mögött várt rám, egy csöppnyi, de kedves lakásban (utólag végiggondolva ennél már csak akkor lehetne kisebb, ha egy zuhanyfalon keresztül esik az ember az ágyba …).
A fürdő bár apró, a korábbinál lényegesen nagyobb, minden megvan benne ami kell (zuhany, mosdó, szájvíz, tusfürdők garmadája… és még fogas is). A szájvizet jómagam dohányos lévén minden esetben keresem.
A tetthely egy jókora franciaágy mely a lakás felét elfoglalja, de nincs hiányérzetem, mivel nem olvasni, esetleg gardrób szekrényben válogatni mentem.
A lakásban természetesen más nem rendel, biztosan találkoztam volna vele (az ágy alá ugyan nem néztem be…), Gizmó pedig igen jó arc, és csendben vár a sorára.

Az ajtón belépve a csepp előszobának használt területen várt rám (az ajtó mellett), fekete fehérneműben Ő. Aki látta már a képeit azt nem érheti csalódás, csak élőben rájön még a pillanat varázsa is, mely megadja azt a pluszt…, amiért az ember hasonló helyekre jár. Igazából az a szerencsés emberfia, aki ha hozzá megy nem „egy lánnyal”, inkább a barátnőjével találkozik.
A haja szőke, a szeme valószerűtlenül kék (elveszel benne), a termete formás, a cicik kellemesen nagyok. Niki bőre finom puha és bársonyos és feszes, az illata és íze pedig ízlelésre termett. Néhány ízléses (ruhától takart helyen elhelyezett) varrás jól egészíti ki bőrének szépségét.

Az ajtón belépve puszival fogadott, már ekkor tudtam ez a napom jól fog indulni. Mivel az új helyen még nem jártam, így körbenéztem kicsit (lásd helyszín leírása), miközben kellemesen beszélgettünk és jómagam megszabadultam a felső ruházattól (cipő, kabát…).Ezek után lehalkítottam a telefonom, mert szokás szerint elkezdett csörögni… A beszélgetés folyamán kaptam egy puha törölközőt, és a további ruházattól is megszabadulva mentem a fürdő helyiségbe. A fürdő majdnem komplett kihasználása után törölközőbe tekerve mentem vissza a szobába, ahol a franciaágyon elheveredve várt rám, az „ajtónyitós” szerelésében.
A törölközőt ledobva magamról heveredtem az ágyra, vagy inkább kicsit Nikire, mert minél előbb meg akartam ízlelni, a már oly régen nem kapott, csókját. Hát nem ért csalódás, a csókja finom, ízletes, kellően nőies, nem tartózkodó.
Miközben csókoltam az ajakát, nyakát, vállát, a kezeimmel feltérképeztem az egyéb testtájakat, mindent a helyén, a legjobb helyén (a kezeim közt) találtam.
A csókokkal lefelé haladván először a nyakát, majd a ciciket vettem ízpróbának alá (a bimbók kellemesen keményedtek). Mire testének közepére értem a számmal, már kellemesen nedvesen várta csókom a kelyhe, így nem is haboztam egy pillanatot sem. Az íze mennyei.
A simogatások és csókok után Niki, is kényeztetni akart, ezért szája lassan lefelé haladt a testemen, és megállapodott a legjobb helyen. A franciája finom, és felhúzós… Francia közben Niki időnként a szemembe nézett, a látvány a szájában a kisebbik énnel eszméletlen. A testének játéka (némi hastáncra emlékeztető, cicivel történő izgatás), mellyel kiegészítette a francia közérthető nyelvét fokozta izgalmam.
Kérdezte, hogy húzzunk e gumit, de én inkább az Ő altestét kértem, mivel jómagam is szerettem volna ismét megízlelni a kelyhét. Újfent nem ért csalódás, az elmúlt néhány percben sem lett kevésbé ízletes. 69-ben folytattuk az együttlétünk, és jómagam teljesen a játék hatása alá kerültem. Addig folytattuk, míg számat elöntötte Niki finom testnedve, ekkor Ő néhány pillanatig megállt. Kicsit még kiélveztem a helyzetet és az ízeket, valamint a szájának játékát és kértem a védőfelszerelést.
A gumit kézzel tette rám, majd annak önmagában szorító érzését hamarosan felváltotta Niki kellemes testének feszülése. Lovagló pozícióba helyezkedett rajtam és én testének táncát élvezve, időnként kezeimmel és ajkaimmal melleit simogatva, csókolva, avagy popsiját markolva haladtam át a gyönyör kapuján.
Némi remegésem után Niki mellém feküdt és a fülembe búgta „jó reggelt!”. Hát kívánok mindenkinek hasonlóan jó reggeleket… Ezek után az elhasznált gumit eltávolította, majd törlőkendő segítségével megtisztított, majd magát is.
Az ágyon heverészve vízzel kínált, melyet szívesen fogadtam. Némi beszélgetés, de inkább eszmecsere után a belső órám jelzett, az időm sajnos lejárt. Niki nem szólt és nem sürgetett, a TP-nek nyoma sincs.
A már ismert törölközővel a fürdőbe mentem és lemostam testemről az együttlétünk nyomait, majd újból ki a ruhákhoz. Míg öltöztem, közben még folytattuk a beszélgetést, nekem az általa felvetett téma érdekes volt, s mivel nem rohantam „annyira”, ezért szívesen folytattam (hát jól ráhúztunk a megbeszélt időre…, de közben, legalább látásból megismertem Gizmót is...).

Utólag történt, bár előre szerettem volna, nem tudom valamiért a végén más. A nagy Bp átlag, egy nem átlagos élményért és kedvességért cserében.

Sajnos nem „mindennapi” Nikivel az élmény, még mindig a hatása alatt tart, ezt érzem a testem közepe táján, és érzem a fejemben is, mikor ezen sorokat írom… (Nikivel az eltöltött idő minden pillanata felejthetetlen, de az elveimhez én még mindig ragaszkodom).