Épp keresgéltem az oldalon, és láttam online, gondoltam a sok jóból amit olvastam, ennyi talán nekem is jár, és felhívtam, szerencsém volt, fel is vette. A telefonon 1 órával későbbi időpontra egyeztettünk (számításaim szerint nekem kb ennyi idő volt odaérni, de tévedtem, korábban érkeztem, ez kapóra is jött). A telefonos tájékoztatás kicsit csélcsapra sikeredett, ez valószínű az én hibám, mert nem kérdeztem (mint tudjuk néma gyereknek anyja veri…), így nem voltam maximálisan felkészülve, de sebaj, kaland nélkül mit ér az élet.

A bemondott helyszín környékét elég jól ismerem, a kb helymeghatározás alapján GPS nem kellett hozzá, egyébként egy igen forgalmas útról nyílik, ahol többféle tömegközlekedési eszköz is jár, tehát Budapestiek előnyben (nekem sajnos).

Parkolóhelyet könnyen találtam, a parkolás is ingyenes (mi kell még, ja igen az ajándék, megnéztem az „okos” telefont, mit is ír magáról). A fennmaradó kb 20 percet (mint már említettem korábban érkeztem), nem a helyi igen látványos panel együttest (csodálatos szürkésbarna színek, a parkosított zöld felületek között) bejárására fordítottam, inkább a korábban elmaradt édesség beszerzésére. A környéken található (uszkve 5 perc séta) élelmiszer áruház polcáról beszerezhető volt a kívánt típus, így már „teljesen” felkészülve hívhattam. Mivel a háztól 2-300 méterre álltam meg (ez aztán a diszkréció, meg a hülyeség részemről), így telefonos navigáció mellett érkeztem az épület kívánt lépcsőházához. Felcsengettem, és bebocsátást nyertem. Mivel úgy éreztem ma sportos nap van, így nem vettem igénybe a lift lehetőségét (nem várok…), inkább gyalog szeltem a lépcsőket felfelé (mindössze 3 emelet).
A lakás tiszta, rendezett, a szoba ablakán sötétítő, klíma is van (és még üzemel is). A beígért festés nem szükségszerű. A fürdőszoba kicsi (amolyan paneles, sarkon fordulva mindent elérsz, vagy mindennek nekiesel), de megtaláltam benne azokat amire szükség volt (többféle tusfürdő, szájvíz, meg egyéb metroszexuális dolgok…pl én körmöt vágni nem itt akartam…), amit sérelmezek, és ez sajna szakmai ártalom (a zuhanytálca lassan folyik le.

Felérve a kívánt szintre az ajtó résnyire nyitva, kopogtam és beléptem, majd csodálatos látványban volt részem, ott állt Niki talpig fehér (fekete) neműben. A fotói teljesen Őt mutatják, bár 3D-ben nem kicsit jobb. Szőke haj, ott domború és homorú ahol kell. Igen látványos, bár aprócska leányzó. Az édesség átadásra, a cipő pedig levételre került az előszobában (ahogy kell). Úgy mondta az édességnek meg lesz a helye, bár szerintem ez nem látszik… Ja igen kaptam két puszit is a bejáratnál…

Niki a szobába kísért (panel révén ez kb 2 lépés), és megkérdezte mennyit maradok, én 1 órát gondoltam. Friss törölközőt kaptam a kezembe és megmutatta, hol találom a fürdőt, meg a konyhát is, csak hogy jól tudjam, hová ne menjek, még véletlenül se zuhanyozni. Zuhanyzás és egyéb száj higéniás műveletek után törölközőbe csavarva igyekeztem vissza a szobába, ahol az ajtó jelenetnél leírt ruházatban a franciaágyon várt rám. Szíves invitálására leheveredtem mellé, majd kedvesen fölém hajolt és nem kicsit húzva az idegeim, apró puszikkal, csókokkal hergelt, miközben még meg is jegyezte: „szeretek gonoszkodni…”. (Na itt megszólalt a telefonom, a kérdésére, hogy felveszem e a válasz "nem" volt, itt rontottam el…) Egyre lejjebb haladt a megkezdett izgatással, mire az altestemhez ért, már nem akartam mást, csak Őt. Ok gondoltam magamban, ha te így akkor én se másképp, lejjebb húzódtam az ágyon és kértem (bár végig se kellett mondanom), hogy gyakoroljuk a 69-et. Fölém térdelt és szájjal kényeztette a leg érzékenyebb testtájam, majd én is Neki-láttam. A nyelvemmel először csak kívül, majd egyre inkább belül is megízleltem (mintha tetszést váltottam volna ki ezzel, mert a korábbi finom mozdulatok erősebb fokozatra váltottak). A nyelvem játékát egyre inkább mélytorkosba hajló, bőnyálas szájmunkával hálálta. (A telefonom eközben folyamatosan szólt, de engem ez most épp nem frusztrált, mással voltam elfoglalva). A finom bőrét simogatva, a kellemesen feszes fenekét markolva, fejemet a lábai közé fúrva végeztem a számomra oly kellemes dolgot. Nem tudom hányszor volt jó neki, de remélem elégszer, mire megszabadultam (megszabadulhattam) az engem feszítő dolgoktól. (Feszültség keltés és levezetés No1.) A nem életképes utódok tajgetosz felé vezető útja Niki száján és gondolom a mosdón keresztül vezetett. A telefon ismét csörgött, időt kértem és visszahívtam azt a néhány embert akik kerestek (hát volt már ennél jobb levezető tevékenységem… elnézést kérek érte). A telefonok elvették még az életkedvem is, pedig előtte volt bőven. Kedves humorral és bájjal próbált visszahozni engem ismét az élők sorába, de mire életképes lettem, az időm lejárt. Kértem, hogy használhassam ismét a zuhanyt, természetesen nemet mondott (na jó igent). Fájdalmas búcsú (részemről mindenképp), majd ismét vissza a földi dolgokhoz…

Előre történt, mivel még nem jártam nála, de a báj ahogy elővezette egyáltalán nem volt sértő, sőt én éreztem magam kellemetlenül, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe (na persze mert lefagytam a látványtól…) Budapesti átlag, bár a kedvesség átlagon felüli.

Igen kedves lány, többet kaptam mint vártam, a telefonok ellenére (lehet, hogy ez nem látszott, de hallani csak lehetett…) igen jól éreztem magam. Remélem többször vet felé a jósorsom. Ui.: még egyszer elnézést a telefonokért.