A legutóbbi filmje óta Bond az agglegények sivár ámde nyugalmas életét élte, amikor egy szép téli napon úgy döntött, hogy ideje kirángatnia magát a tespedésből és Bond-lány után nézni. A hétvége tehát szorgos munkával telt, végig kellett pörgetni a lehetséges helyszíneket és végig kellett böngészni a lehetséges jelölteket. A nagy keresgélés közepette rálelt Lizára, aki valamilyen titokzatos ok miatt Ninaként található meg az oldalon. Már a titok ténye is megért egy ügynöki látogatást, így hát Bond megkezdte a becserkészést egy privát üzenet formájában, amire érkezett is vasárnap délután egy válasz, hogy "azon a napon" lesz lehetőség időpontegyeztetésre. Így is történt, a mai délutáni időpont alkalmassá vált a titok felderítésére.
A telefonos egyeztetéskor elhangzott minden tudnivaló, az ügynök megfelelően felajzva készült a látogatásra.

A helyszín Óbuda, aminek jelentős része - mint tudjuk - fizetős övezet. Viszont a szolgálati Aston Martinba már be volt építve egy automatikus parkolókereső szoftver, Bond tehát elgurult a közelben lévő megfelelő Starpark parkolóig, a sorompó automatikusan kinyílt, hely volt bőven. Innen pár perc sétával megközelíthető volt a "Nap Palota", annak is a kapott információk szerinti bejárata.
Mellesleg jár errefelé sokféle busz, a HÉV sincs messze, sőt némi kutyagolással még villamos is található. Tehát elmondható, hogy minden közlekedési szempontból ideális a randifészek.

Az ügynök felkészült arra, hogy a kódzáras kaput a járdán kistestű, bár annál kövérebb vérebeket sétáltató nyugdíjas kommandós nénik védik, sőt még a liftbe is elkísérik - de semmi ilyesmi nem történt. Éppen senki nem járt arrafelé, így a bejutás a kapott (bonyolultnak végképp nem mondható) kóddal sikerült, majd a lift is eljuttatta Bondot a megfelelő emeletre és kisvártatva az ügynök ott állt a megbeszélt felirattal ellátott ajtó előtt.
A Nap Palotája nem egy régi bérház, mondható akár újszerűnek is, ennek megfelelően a lakás is kifejezetten kellemes volt. Belépéskor az ügynök azonnal letesztelte Liza/Ninát, a kép több, mint tetszetős volt, így óvatosan bár, de a kabát-cipő lekerült. Aztán a fogadóhelyiségből a tetthelyre érkezés után persze a többi ruha is. A tetthely célszerűen berendezett, hatalmas ágy és sok tükör található ott (remélhetőleg a tükrök mögül nem a kínai titkosszolgálat veszi videóra az ügynöki khm. tevékenységet). Egy megfelelő méretű törölközővel felfegyverkezve Bond elvonult a fürdőbe. A fürdő több, mint tetszetős, a zuhanykabin több, mint praktikus, a törölköző több, mint nedvszívó. Nem sok idő kellett a golyóverte test üdévé varázslásához és az ügynök máris újta az ágy előtt találta magát egy mosolygó Ninával (Lizával?) maga előtt.

Ahhh, Nina (Liza?). Az már ugye a lakásba lépésnél kiderült, hogy szó se lehet itt ajtóból visszafordulásról, vagy gyáva megfutamodásról. Gyönyörű mandulaszemek, kihívó mosoly és a fogadószetten átsejlő ingerlő idomok várták Bondot, így a fürdőszobai toalett elkészítése is azért lett olyan rövid, mert ugye „mi van a köntös alatt”? Hát kérem, Bond egy formás, kemény, kidolgozott testet, álomszép melleket (piros hangszóró nyeremény a doktor úrnak!) és olyan kerek popsit talált, ami valóban megmozgatta a titkosügynöki fantáziát. Emellé párosult egy olyan csípős, frappáns humor, hogy élvezet volt évődni és a jól eltalált parádriposztokat hallgatni. Érződött az, hogy itt egy nem mindennapi pengeváltás készül.

Ehhez ugye szükségessé vált a törölköző (és Nina (Liza?)) köntösének eltávolítása, majd a titkosügynöki test hasmánt elhelyezése az ágyon. Az ágy nagy és kényelmes, bár sípcsontgyalázó fakerettel van ellátva. De sebaj. Bond tehát hason, Nina (Liza?) pedig rajta, közöttük egy olajfilmmel a megfelelő viszkozitás érdekében. A mellbimbók karcoltak, a testek harcoltak, a szavak repkedtek. Nagyon kellemes ráhangolódás volt a masszázst követő fejezetre.
Maga a masszázs valójában egy simogatós, fészkelődős pettingnek felelt meg, nem volt benne kemény gyúrás jellegű mozdulat, ettől függetlenül igazán jólesett. Bond ellazult és nem arra gondolt, hogy bekerült egy ellenséges ügynök csapdájába, hanem inkább arra, hogy milyen kellemes is lesz végre fordulni és szembetalálkozni azokkal, amik jelenleg hát-fenék szinten érintkeztek a golyóvert testével. Erre nemsokára egy jobb fülbe suttogott, nem túl bonyolult jelszóval engedélyt is kapott. A perdület igazán gyors volt, és az ügynök azonnal szembesült is azzal, hogy bizony két fegyver is szegeződik rá...khm... álló bimbókkal.

És innentől komolyra fordult a küzdelem, Nina (Liza?) elkapta Bondot és Bond is elkapta a hölgyet. Kisvártatva az időközben érdeklődve kiegyenesedő alügynök Nina (Liza?) szájába, a bombatest pedig Bond testére fordult úgy, hogy csak ki kellett nyújtania a nyelvét ahhoz, hogy a gyönyörök kertjébe, azaz az ízletes, kicsit megnyílt, csalogató punciba nyalhasson. Erre Herr Schmidhuber, a német Abwehr vezetője is csak egy szót tudott volna mondani: „dasz iszt ja nojnundzexcig”. Közben az ügynök ujjai is felfedezőútra indultak bizonyos barlangok felfedezése érdekében, amit Nina (Liza?) hallhatóan helyeselt. Hihetetlen küzdelem volt, hol Bond állt nyerésre, hol partnernője. Végül egy félreismerhetetlen remegés futott át Nina (Liza?) testén, az ügynök fülei pillanatokra csapdába estek a combok között és alighanem egy nemes orgazmus futott át a gyönyörű női testen. De itt azért nem lehetett félig győztesként elhagyni a küzdőteret, így fordulás és Nina (Liza?) testének újbóli és ezúttal alaposabb feltérképezése következett kézzel-ujjakkal-nyelvvel, újabb rángásokat és halk(?) nyögéseket elérve, de mielőtt a pihegő női test kegyelmet kapott volna, hirtelen egy mozdulattal Bond került felülre és így keveredett ismét félreérthetetlen helyzetbe. De innen már nem volt igazából visszaút, Nina (Liza?) ellentmondást nem tűrően ragadta magához a kezdeményezést és innentől fogva nem volt kérdés, hogy Bondnak lőnie kell. Ez meg is történt, de csodával határos módon mindkét főszereplő életben maradt, sőt egymás mellé bújva, egymást cirógatva haladtak a naplemente felé (ja nem, az egy másik mozi).

Hogy az elszámolás mennyire publikus, nem tudható, mert korábbi riportok is finoman elkerülték ezt a témát… mindenesetre annyi elmondható, hogy az ügynök másfél órát töltött a Nap Palotájában Nina (Liza?) karjaiban és annyi rabló szerepelt egy mesében, ahány Mátyás király. Szerintem kis fejszámolással megtudható, amit meg kell tudni, de ugye az előzetes telefonos beszélgetés során amúgy is minden kiderül.

A nyomozás eredménytelen volt, mert az továbbra is titok, hogy Nina, vagy Liza, de ezen Bond túltette magát miközben a napsütéses délutánon ballagott vissza a kocsijához és arról elmélkedett, hogy az élet szép és a Bond-lányok száma újabb prominens képviselővel bővült. Az, hogy ajánlja-e a látogatást, a fentiekből nyilvánvalóan nyilvánvaló.