Az utóbbi időkben többször előfordult, hogy olyan lányokat sodor elém a véletlen, akiket amúgy valószínű, hogy nem látogatnék meg. Csendesek, nincs körülöttük hangos rajongói tábor, egyszerűen csak "teszik a dolgukat".

Minap megjelent egy beszámoló Nináról, ami kisebb fajta vihart kavart. Nina is hozzászólt, én is osztottam egy kis észt, leginkább Ninának felróva egy-két dolgot. Mert ugye vagyunk sokan, akik bár nem voltunk ott, de tudjuk a tutit.
Aztán napközben Nina rám írt, kifejtve, hogy tele van a hócipője az itt, egyoldalúan ítélkező hapsival, hogy mindig csak a lányokat bántják. Tette ezt végtelenül udvariasan és elnézést kérve, hogy rám zúdítja a fájdalmát. Nina levelével felkeltette az érdeklődésemet, úgy éreztem, ez megérhet egy telefonos beszélgetést. Így is lett, egy órányi csevej után megegyeztünk, hogy életkor ide vagy oda, egy randi teheti fel a pontot az i-re.
Aztán Nina két alkalommal kért halasztást, teljesen hihető indokokkal, de bennem nagyon mélyen megjelent a kisördög, hogy vajon meg lettem-e vezetve. Ezután én is módosítottam időpontot, mert felszabadult egy korábbi napom. Délelőtt rácsörögtem, azonnal felvette és meg is egyeztünk egy aznapi, kora délutáni időpontban.

III. kerület, Kolossy térhez közeli lakás. Megáll arrafelé a HÉV és még néhány busz is, néhány percnyi sétára a céltól. A ház régen tán malom lehetett vagy valami egyéb ipari célú tömb, most szépen fel lett újítva. A térképen megadott cím egy kicsit odébb navigál, de nem tévedsz el.
12 óra 58 perckor értem a ház elé, telefonon megkaptam a kódot, majd a tiszta, rendezett lépcsőházban a további instrukciókat. Lifttel kellett felmennem egy viszonylag magasan fekvő emeletre. Arra figyelni kell, hogy a liftnek két ajtaja van, mindkettő nyílik, de azon kell kilépni, amelyiken beléptél.
DANGER!
A figyelmetlen vendéget nem a csodák palotája, hanem a vasorrú bába mézeskalács házikója várja!
A liftből a megfelelő ajtón kilépve könnyű volt megtalálni az egyedi jelzéssel ellátott ajtót, amely két apró koppantás után kinyílt, én meg beléptem. És milyen jól tettem.

Szívem szerint most folytatnám, hogy mi történt belépésem után, de a protokoll mást ír elő. A lakás állapotáról annyit tudok írni, hogy hibátlan. Nem volt sötét, nem voltak óriási fények, tisztaság volt, rend. Mint amikor egy tisztes gazdasszony amúgy is tip-top lakásába rendkívüli vendéget (nem magamra gondolok, hanem általánosságban) vár, és minden a szó klasszikus értelmében otthonossá válik. Az egész lakás tágas. Van előszoba, nappali, játszótér, aminek kb.80%-át egy mély fekvésű ágy/tatami foglalja el. És visszatérve a fényekre, emlékeim szerint természetes fények vannak a lakásban.
A ruháknak kaptam vállfákat, a fürdőben üvegfalú zuhanykabin - legközelebb reményeim szerint ketten fogjuk használni, és még akkor is kényelmes lesz! -, valamint minden, ami elvárás lehet.
Ja, ne felejtsem! A lehetséges választékból egy pohár vizet kértem, és ez a pohár - vendéglátóm figyelmességének köszönhetően egész idő alatt követett mindenhová.

Ninával érkezésem előtt sokat beszélgettünk mind szóban, mind írásban. Ezalatt végig magabiztosságot sugárzott, de nem gázolt le. Egyszerűen sugárzott belőle az önbizalom, úgy, hogy közben érződött: Prof, most te vagy a legfontosabb!
Tehát két apró koppantás az ajtón, ami kinyílt, belépek, és ott állt Nina. Egymásra néztünk és én azt mondtam (ekkor még csak magamban): én innen ma nem akarok hazamenni!
Sokat számít a külcsíny: Nina ott várt engem egy fekete csupa csipkés bodyban(?), rajta egy szintén fekete, nagyon vékony, köntösszerű szerkóban. Sötét színű haja hátul felfogva. Testalkata? Higgyétek el, tizensok év életmódszerű , magas szintű táncolás nem múlik el nyomtalanul. Amikor látod a nem kemény gyúrással, hanem a természetes munkával, mozgással kidolgozott izomtónusokat! Amikor a body felső részénél feltűnik a megnemmondanám-hogy-bárcsak kicsit-plasztikázott mellek domborulata, alul a formás, kemény fenék!
De ez semmi! Egymásra néztek, látod a szabályos, enyhén ovális arcon a mosolyt, a magasra futó szemöldök alatt világító kék szemeket, a száj, ami alig várja, hogy csókoljad, egymásra mosolyogtok, ölelés, puszi, és ekkor már tudod, hogy most egy feledhetetlen randid lesz. És jön a kegyelemdöfés, amikor még az ajtóban a füledbe súgja: hú, de jó illatod van! És még mindig csak kb. 15-20 másodperc telt el.

Nina bevezetett a nappaliba, leültünk, kezdetét vette az ismerkedős beszélgetés. Azaz inkább folytatódott. Nem tudom Nina, mennyire látszott, de alig bírtam magammal! Beszélgettünk, közben simogattam a kezét, nyakát, vállát, rácsodálkoztam a csuklójánál lévő diszkrét tetkókra (óh, igen, a korábbi életem emlékei!), majd engedély kértem kicsomagolni a ciciket, amelyek tökéletesen illeszkedtek mind a kezeimbe, mind a számhoz, nyelvemhez: ez egy csuda szerkezet! Már ekkor feltűnt, hogy ezekkel a ténykedésekkel vendéglátómból fülemnek igen kellemes hangokat tudtam előcsalogatni.
Fürdésből kijőve Nináról már lekerült a fekete köntös, és tárt karokkal várt. Ismét ölelkezés, ismerkedős csókok és én már nehezen bírtam magammal. Mivel nagyon tetszettek a fentebb már megírt hangok, ezért a ciciket kezdtem babusgatni, a body pedig csúszott egyre lejjebb, a lapos, kemény, de nem kocka pocak is kapott kis kényeztetést, végül teljesen lekerült a body. Néhány perces kölcsönös simogatás után felajánlottam, hogy megmasszíroznám ezt a csodás testet. És így lett. Nina hasra feküdt, jó alaposan bekentem olajjal, és e fenekétől elkezdve haladtam felfelé a masszázzsal. Igyekeztem annyi szakszerűséget átadni, amennyit ilyen helyzetben lehet. A masszázs fogásokon kívül nyilván más elemek is kerültek a "kezelésbe", de partnerem igen jól fogadta. Ezután elhangzott a - és eszembe jutott, hogy hohó, a beszámolók szerint ezt a lányok szokták mondani, de üsse kavics, beáldozom magam! - tehát kértem a gyönyörűséges, mosolygós Ninámat, hogy forduljon meg. A történet innen a kényeztetés című fejezetben folytatódik.

Na, itt, már jóval kevesebb volt a szakmai rész. Kis maszatolás után úgy gondoltam, hogy ha ez a szépség itt a lábaim előtt ilyen hősiesen viselte a masszázs próbálkozásaimat, tán adhatok neki kis búfelejtőt. Miután a pocak és mellmasszázst befejeztük, nyelvemmel megközelítve punciját - ami nem volt naprakész, és ez megint csak az életszerűséget hozta nekem - elkezdtem finoman, lágyan, Nina minden rezdülését figyelve nyalogatni, szopizni. És szép lassan megint csak elő jöttek az általam annyira imádott hangok. Élemedett koromnak köszönhetően - elmeszesedett nyakcsigolyák! - ez nem mehetett a megfelelő ideig, ezért megbeszéltem Ninával, hogy most már inkább az ujjaimat hívom segítségül. Szerencsére ez nem okozott törést, és - bár mi hapsik ezt sosem tudjuk objektíven megítélni - úgy gondolom sikerült némi örömet okozni partneremnek.
Kis pihi, összebújás, stb.- tényleg egy még éppen csak összeszokott páros módjára - után: kapsz egy kis csúszkát, megnézzük, mit tudunk együtt! Annyi javaslatot tettem, hogy ismervén a határokat, inkább azt nézzük meg, mit tudhatnánk együtt. És innentől ne várjon senki korrekt leírást, hogy mikor mi történt, mi jött mi után! Elmerültem Ninában és az együttlétben.
Kezdődött a csúszka, nem tudom, mikor milyen pozícióban volt Nina, én hol csak bámultam a két oldalt lévő tükörben, hol összeroppantottam a testét lábaimmal, hol ő dolgozott a szájával, nyelvével, hol csókolóztunk, simogattam, pozíciót váltottunk, hol ráült az arcomra, hol az arcom előtt magasodott a kemény, feszes feneke, egy falnivaló puncival, mit nekem a világ legszebb kilátói: ilyen panorámát keveset látni... Nem tudom mi történt, nem is akarom összeszedni.
Aztán egyszer azt éreztem, hogy Nina szájában vagyok, és átmentem Borsószem kisasszonyba: az öreg harcos hirtelen nagyon érzékeny lett. Hogyne, hisz elszokott már az ilyen szintű és mértékű foglalkozástól, amit most kapott.
Innentől kezdve újból a földön jártam, de nem józanul. Nina pihent, közben tán megint sikerült némi örömet okoznom neki. Ezután már csak pihiztünk. Volt még vissza egy jó fél óránk, amit ölelkezéssel, simogatással, csókokkal, beszélgetéssel töltöttünk el. Így kéne, hogy működjön a világ.
Én forszíroztam az időt, nem szeretek visszaélni a lehetőségekkel.

Extrák? Nem tudom, hogy lenne. Amit tudok, hogy sok minden szimpátia alapján történhet, de ezt Nina feltünteti az adatlapján. Csak tőled függ, meddig juthatsz el Ninánál, mert ő egy végtelenül befogadó személyiség. Ne reklamálj, ha valamit nem kapsz meg, amire számítottál.
Ha simogatod, dorombol, ha bántod, karmol. Durván.
Megbeszélés szerint legalább másfél órát kértem, két órás opcióval. Pillanatnyi kétség sem fért a két órához.
A tiszteletdíjat a végén tettem le a megfelelő helyre (Nina kezébe :) ), miután számszakilag még egyszer egyeztettünk. Ekkor jutott eszembe, hogy van itt még valami apróság Nina számára, amiről kiderítettük, hogy nagy potenciál rejtőzködhetett volna benne a randi során. Na, majd legközelebb!

Ninát a véletlen sodorta elém. Ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban. Elkezdünk beszélgetni. Ő keresett meg. Egy hölgy az oldalról, aki vállalja a véleményét és személyesen megszólít, ha valamivel nem ért egyet. Vannak ilyen lányok, Nina is ilyen.
A beszámoló megírásával egy hetet vártam, hogy próbáljak valamelyest objektív képet adni. Sikerült? Á, dehogy! Írtam Nina szépségéről, mosolyáról. Nem írtam viszont a határozottságáról, a mentális sugárzásáról. Talán legközelebb.
Ninával úgy tudod eltöltetni az idődet, mint egy igazi szerelmespár, egymásba gabalyodva, figyelve egymás gondolataira, érzelmeire, és úgy mégy haza, hogy hajlamos vagy elhinni, hogy teljesen beleszerettél ebbe a NŐ-be.