Ellenálhatatlan bája szüntelen uralkodott a vágytól kavargó gondolataim felett, így egyszercsak eljött az idő, s újra éreznem kellett Linettet. Ő az, ki nehezebb pillanataimban hosszú levélváltások során meghallgatott és mindig kedvesen válaszolt. Bár igyekszem az online vendégszeretetével nem visszaélni, azért időnként érdeklődtem hogyléte felől. Rövid hívásommal tudtunk is előre egyeztetni, miután már csak számolni kellett a napokat és nem túlaggódni a dolgokat.

Vele a titkos találkozók egy csendes zuglói lakban történnek, mégis közel a vasúthoz és forgalmas utakhoz. Parkolóhelyekből napközben bőség van a környéken, de az ingyenes zóna már messzire kúszott. Aznap én lettem az első áldozata (ahogy ő mondá). Korrektül jelezte késhet, én meg jó előre odamentem, hogy a tűkön üldögélés helyett az őszi napsütésben sétálva tegyek az egészségemért addig is.

Végül üt az óra, telefonos segítséggel az utolsó akadályt és a random nénit is leküzdöm, pár lépés és végre újra a karjaimban tarthatom. Persze úgy dobog a szívem, hogy észre is veszi.

Minden olyan elbűvölően Linettes itt. Ami jó ízlésű dekorációt, nyugit árasztó fényeket, tisztasággal karöltött eleganciát jelent. Elmaradhatatlan orchideák integetnek a mosógép tetején levő potpourrinak. Megtisztulás közben már megint azon tűnődöm, vajon a szájvíz melletti bögre dísztárgy-e vagy nekem készítette-e ki, gondolom környezettudatossági megfontolásból is előnyösebb a műanyagnál. A tusfürdőket egy kivilágított szekrénykéből vehetem elő, de még a kád is visszahúzza a zuhanyfejet. Bent a pohár vizet tálcán felszolgáló mosolygós teremtés körül hamar megszűnik létezni a világ és már csak őt érzem az összes lehetséges módon.

Az első pillanattól kezdve levett a lábamról és még mindig ugyanolyan gyönyörűnek látom, mint tavaly ősszel. Szerintem az oldal legszebb arcú lánya Linett, de szerinte meg elfogult vagyok. Hát elnézést, de ha egy ilyen természetes szépségről van szó, akkor engedtessék. Kardinális kérdés nálam az igazi szemöldök, saját pilla pici sminkkel, és az eredeti ajkak. Igéző szemeinek kékségében elveszhet az ember, szerencsére ég annyi fény. Bár csukott szemmel van a pillanatok nagy részében, mindenhogyan jó. Apró termete ölelésre hív, enyhén hullámos hosszú szőke haját mindvégig kibontva tartja, az illata finom (semmi füst). Popsija valószínűtlenül kerek és külön élmény amikor hozzányomja az emberhez, ott beindulnak dolgok. Érzékeny kis ciciken mini-málnányi bimbók hegyesednek az izgalmak közben. Kék firkáktól mentes, de mástól különleges bőre puha tapintású. Tudom mennyi idő-energia alaposan szőrteleníteni, ezt is nagyra értékelem nála az ápoltsága részeként. Többféle ruhában is megcsodálható, a combfix és feketenemű mellett nekem a nyári ruha tetszett nagyon, amibe búcsúzóul bújt és amiről a modernkori gésa minősége jut eszembe. Álmaimban mezítláb szaladgál benne tulipánok között.

Egy csepp olaj nem sok, annyi sem csöppen ma közénk. Pedig nem tudatosan lapozom el ezt a fejezetet, de talán még sosem került rá sor, amolyan hasraparancsolósan meg pláne nem. Az első érintésre lenyugszanak hasamban a pillangók, ennek hangot is ad a bendő, amin jót kuncogunk. A rádióból szerintem kézzel válogatott, illő zenék szólnak, az elején még mély hangú férfi ének, később relax. A dallamot követve feledkezünk egy hosszú ölelésbe, ami alól Linettnél tényleg nincs felmentés. Direkt kerülgetjük az új-első csókot, mintha ki bírná tovább, biztos nem én. Szeretem a haját pakolgatni, beletúrni, kedves arcát milliméterekre tartani az enyémtől, meleget lehelni a fülébe, majd végicsókolni a nyakát. Ajkaink keresik egymást míg végre megcsókol. Vagy én őt? Nyelvesen és pajkosan. Ezzel a barátnősségével olyan színeket mutat nekem, amit ilyen kereteken belül nem igazán láthatok senki mással, hihetetlenül teljes illúziót képes teremteni ez az angyalka. Háttal fordítom, zenére ring a csípőnk. Eljár a keze, de ez még nem az a rész.

Egyik pántja lehull (vagy úgy intézi, hogy lecsússzon) meztelen válláról és ma szokatlanul könnyű megszabadítani a kebleit takaró textiltől. Ledöntöm (igyekszem nem túl erősen) a hatalmas matracra és végigcsodálom testét, lapos hasát és az egyedi adottságát. Elhelyezgetem a haját, ne húzódjon, párnát szerzek a fejünk alá és összefonódunk vízszintesen is. Szorosan. Csókok és ölelések napja ez, hiányzott már nekem mint sünnek az avar.

Szabad kezével simogat, de felfedező útra kell indulnom, pedig lehetnék önző, meg végig is tudnánk beszélgetni az időt sokszor, a teadélutánnak sem lennék elrontója, de ösztönösen játszani szeretnék. Még egy ruhadarabot lehúzok róla. Annyira kívánatos a kis szirmú kelyhe... Esély sincs kihagyni, így némi forró kása kerülgetés után a lábai között találom magam. Ezt nem fejteném ki, mert hálistennek nem hozzám jön az olvasó, de nem próbálja elhitetni Linett, hogy pár perc alatt kitör a földrengés. A hangjai halk kis jelzések. Végigkísérem az útján (úgy érzem kijöttem a gyakorlatból). Kicsit engedi egy ujjamat, de a legjobb akkoris az, amikor felhúzza a lábait és a vállamra-hátamra helyezi a talpait és úgy adja meg magát nekem. Ujjaink összekulcsoljuk a hasán, egyre finomabb az íze. A végén a fülem a combjaira cuppan így a tűzijáték hangjainak a feléről lemaradok, csak neki legyen jó. Alig kapok levegőt, hogy a ficánkolását le tudjam követni. Maradok vele még ott lent egy picit, nem tol el, bár érzékeny minden apró mozdulatra. Ilyenkor a szél se fújjon? "Köszönöm." Újra összegabalyodunk.

Kipróbálja a fülembe szuszogást, na ezzel engem egy tócsába tud olvasztani, fűszerezve az érdeklődő játékszere érintésével. Oldalról végigpuszil, majd megkóstol délen is. Finoman, barátnősen és a golyókat is meglátogatja. Használja a kezét kiegészítésképp. Főleg mikor időnként csókkal megszakítom áldásos tevékenységét. Szembe fordítom, nekem az sokkal jobban bejön. Így nem érem el, de nem baj. Eredetileg csókolózás közben gondoltam elélvezni, de forró szája ölelése mint a takaró egy behavazott éjszakán... szóval kérek belőle még. Nagyon tud, de nem érzek siettetést. Hallatja azokat az édes hangokat, ami inspirálóan hat. Semmi durvulás, "csak" barátnős, de én ezért is jövök hozzá. Na de a fő jelenet egy életre az emlékbankba kerül... A hangulatfény filmesen átsejlik aranyszőke hajzuhatagán, mi lehúnyt szemű, szép pillájú, angyali arca egyik felét függönyözi és a hasam simogatja, így hagyva tökéletes rálátást arra, ahogy keményen állok neki, míg kézzel terelgeti a pörgő nyelvének a farkam. Innentől sorsom egyértelműen az ő irányításában van és a következő "merüléssel" végem lesz mint a botnak. A legnagyobb természetességgel fogadja (újabb bíztató hanghatás kíséretében) az összes kitörő örömöm, egy csepp se megy mellé, zseniális a szájában lüktetni. Ott tart végig, és akkor libben ki, mikor mosolyogva megbizonyosodik róla, hogy kész vagyok mint az ebéd. Egy pestós tésztával még jövök neki, de szerintem ezt csak ő érti, talán.

Három percet ha sikerül beszélgetni öltözködés során és még az is magánjellegű. Így ez az alkalom nem arról szól, inkább a testi találkozásról. Úgy visszatekerném az elejére az időt. A masszázspadnak támaszkodva egészen olyan, mintha most kezdődne előlről a móka. Ilyenkor látni igazán a kék szempárt, melybe bámulástól oly nehéz elszakadni, de végül muszáj búcsúpuszik közepette kiszambázni a valóságba.

Kimaxoltuk az időnket. A plafonon található az óra, ami olyan mint a minap eltűnő üstökös és az Androméda-galaxis, akkor látom, ha tudom hol keressem (projektoros és halvány). Linett a fürdőidőt nem csomagolja az órába (azzal honorálom, hogy nem ott költök dalt, hanem sitty-sutty). Még az elején a rádió alá tűztem az egyszerűen képzett csokrot, amiben minden benne van. Csak a másfél órás mérete változott legutóbb és lám, egy órába is bele tudunk férni, így most ezt választottam.

Linett után a levegőnél is könnyebb lettem, szebbnek látom az életet és még a dugó sem tud felhúzni. Kicserélt és felhők fölé küldött a barátnős kényeztetésével. Áldottnak érzem magam, mert útjaink újra keresztezhették egymást és remélem nem unatkozott velem. Tudatában vagyok az ilyen rózsaalapú kapcsolódások mulandó természetének, ezért minden röpke pillanatot teljesen ki akarok élvezni az odaadó Linettel, hogy még évtizedekig őrizhessem gyengéd érintésének emlékét.