Kitartóan próbálkozni kell (na nem öt percenként); előbb-utóbb csak sikerül jó időben hívni. Most is így történt, meg is egyeztünk egy péntek délelőttben. Nagyon szeretem, hogy nem kell utána már tovább egyeztetni, SMSt küldeni. Felnőtt emberek vagyunk, ha közbejön valami, akkor szólunk, egyébként alapesetben mindenki akkor és ott van, ahol és amikorra ígérte. Most is így történt.

A házszám egyértelmű. Az utcában általában lehet parkolni, de mivel a helyszín sétatávolságra van a négyeshatos Mester utcai megállójától, ezúttal tömeggel közlekedtem.

A lakás tágas, tiszta. A fürdőben ottjártamkor kisebb szerelési munkálatok nyomai voltak (új WC érkezése), de van másik a lakásban, és a szaki sem volt ott. Gondolom ez már be is fejeződött azóta. A fürdő ezen túl patika, épített zuhanykabin, meleg víz, tusfürdők, törölköző, szájvíz, ahogy az kell.
A baszoba jó tágas, két szép nagy tükör, egy franciaágy, egy fotel a ruháknak (én az asztalra pakoltam, a fotellal más terveim voltak).

A képek kétségkívül Mistyt ábrázolják, de nem adják vissza azt a huncut csillogást a szemében. Szilikon cicik, csodás popsi, szép, ápolt kezek, csinos arc - szép lány, fordulnék utána az utcán (is).
Mivel kértem szerepjátékot, Misty egy kedves kis szobalány-szettben várt, magassarkú, zsinórtanga, kis szoknya (félrehúzható), melltartó, és a kedvencem, egy kicsi kis nyakkendő. Vadító volt a látvány.

Belépve megláttam a szobalány jelmezben, felejtettem is elfelé a terveket, mentem volna azonnal fürdeni. Előtte azért a kezemmel ellenőriztem, nem káprázik-e a szemem, tényleg valódi-e amit látok. Az volt. Rohantam is fürdeni.
Tistálkodás után Misty a szobalány a szobában várt rám, hozzám dörgölőzött, és halk búgó hangokat hallatott. Közben úgy helyezkedtünk, hogy a tükörben minden követhető legyen. Én feledtem az összes szerepjátékos tervet, és nekiestem, mint tót az anyjának. Nem érdekelt már a fotel, meg az előzetes elképzelések, csak az az egy dolog, hogy mikor térdel már le, és kapja be a farkamat.
Újabb titokról hullt le a lepel; Misty gondolatolvasó. Toltam a szájába, mintha nem lenne holnap. Kisvártatva az ágyra helyezkedett, hanyatt dőlt, fél könyékre támaszkodott, a tükröt nézte, és nemes egyszerűséggel a szájába verte a farkam. Hihetetlenül felizgatott a látvány, felváltva bámultam Mistyt és a tükröt (bár ott egy fura figura is mindig képbe került, kicsit zavaró volt), és hamarosan fröcsköltem is szerte-szana, ment a szájába, arcára, a cicikre. Nem zavartatta magát, nem volt kapkodás, fürdőbe rohanás.
A tisztálkodás után az ágyra heveredtünk, és beszélgettünk kicsit a világ nagy dolgairól, a globális felmelegedésről, no meg a Petőfi Irodalmi akadémia idei díjazottjairól.
Már az elején jeleztem Mistynek, hogy két lövést szeretnék (viccből, ő is tudja, hogy általában egylövetű vagyok), de egyszer csak rám fordult, a lábaim közé helyzekedett, és kaptam egy olyan nyálcsorgatós frnaciát, hogy a fülem is kettéállt, majd a kezeit is bevetette, és pillanatok alatt a szájában végeztem. Mindketten (én kellemesen) meglepődtünk.

A végén adtam oda, annyi volt, amennyit megbeszéltünk.

Misty hozta a szokásos kiemelkedőt. Szerepjátékra sok terünk nem volt, mert teli szájjal nem lehet beszélni, de az a ruha, az valami vadító volt. Misty azt mondta, van még a tarsolyában számos hasonló, így a továbbiakban ezeket a jelmezeket beépítjük a programokba, mert nekem nagyon tetszett a beöltözéses dolog.