Az oldalon belső üzenetben, kb. két nappal előre fixáltuk az időpontot.
Könnyen megy az egyeztetés Evelynnel, van gyakorlatunk benne. Legkésőbb néhány órán belül mindig válaszol. Szokta kérni, hogy VTR-en keresztül véglegesítsünk, én nem bánom (plusz egy tombola, ha beszámolok).

A Nemzeti Múzeum mögötti mélygarázsban szoktam parkolni, garantáltan van hely, a -2. szintnél sohasem kellett lejjebb mennem. Onnan 10-12 perc séta. Útközben még be tudtam ugrani egy boltba apró ajándékért, így is időben érkeztem. Bejutás kapukóddal,  a lépcsőházban már jó hűvös van, de a felmenetel csak a sportosaknak ajánlott gyalog.
Tömegközlekedéssel a Ferenciek tere a legközelebbi megállóhely, de az Astoria is csak néhány lépés.

Semmi sem változott az utóbbi látogatásom óta. A ház nem lett újabb építésű, a bejárati ajtó a liftből kilépve továbbra is enyhén balra, a szoba nem lett kevésbé tágas, világos. A fürdőben  megtalálható minden, ami egy teljes felfrissüléshez szükséges. A polcon ugyanúgy feltekerve sorakoznak a tiszta, illatos törölközők, és még mindig a szürkét használom. A rend és tisztaság is változatlan, hála a házigazdának. Akárcsak a diszkréció: nyilván egy kis szerencse is kellett hozzá, de a kapun belépéstől kilépésig soha nem találkoztam össze senki mással.

Ahogy eddig minden tökéletes, Evelyn külseje sem változott az utóbbi hónapokban. Formás, nőies idomait ma is láttatni engedte áttetsző köntöse. Bőre egy picit barnult a nyári napsütés hatására. Arca változatlanul szép, szemüvege külön bájt kölcsönöz neki. 30-as éveinek legelején járó, mosolygós, kedves, fiatal nő, és kedves vendéglátó, társ arra a rövid időre, akihez mindig jó szívvel kopogtatok be.

Miután megbeszéltük, kivel mi történt mostanában, és megvolt a szokásos fürdőszobai kör, ledobva köntösét kézzelfoghatóvá váltak a csodás keblek. A kölcsönös simogatás, ölelkezés és csókolózás a számomra szokatlan délelőtti időpont és a nehezen elviselhető időjárás ellenére megtette jótékony hatását:  mozgósított vértartalékom elfoglalta őt megillető helyét. Kértem pár perc franciát az élmény kedvéért. Kis punci nyali-fali, nedvesedés, gumi, és papás-mamás pózban folytatódott a móka. Kisebb módosításokkal így maradtunk, maximum Evelyn lábait rakosgattam ide-oda, meg még oldalt fekve is élvezkedtünk kicsit. Ez nem csak királyi többes, úgy tűnt, nem volt rossz Neki sem. Végén hanyatt fekve, az ajkai közé érkeztem meg.
Pihenés után folytattuk a félbehagyott beszélgetést, közben éreztem, hogy ma egylövetű leszek, így be sem táraztam a következő menetre. Így is élveztem az együtt töltött időt, nem maradt hiányérzetem. Hűsítő tusolás bő vízzel a hatalmas zuhanyrózsának köszönhetően, utána öltözködés, közben nagyjából körvonalazva a következő találkozás idejét, búcsú, és lefelé már gyalog mentem. A kapun kilépve pofán vágott a párás trópusi hőség.

Diszkréten, szokásos módon, borítékban, köszönettel. Nem éltem extra lehetőséggel, nem voltak különleges kívánságaim. Talán majd legközelebb.

Az összkép stabilan és magasan pozitív. Nehéz kiválasztanom a megfelelő címkéket, őszintén szólva minden kategóriában választhatnék többet, ha lehetne.
Soha senkiről nem írtam még három beszámolót... Inkább mint a székely öregember: "ha változás lesz, majd szólok".
Aggódok is, hogy tudtam-e új információval szolgálni. Remélem, hogy sikerült.
Mindenesetre fiúk, légyszi szavazzatok, most nagyon kell a tombola, vonzó a főnyeremény!
;)))