Action:
Még mielőtt a lényegre térnénk, néhány további körülményt is meg kell említenem. Mint írtem fentebb, az egyeztetés során nem sikerült Pálmával beszélnem. Mindegy, van ilyen. Érkezésemet telefonon jeleztem, akkor szintén valaki más vette fel, aki beengedett a házba. A lakásba felérve is ez a bizonyos másik lány fogadott, Pálma még készülődik, mondta. Az előtérbe legalább három-négy lány csevegése szűrődött ki bentről, de mással nem találkoztam. Idegenvezetőm egy baszobába irányíott, amiből saját fürdő is nyílt. Itt lesztek, menj el zuhanyozni, mondta, Pálma hamarosan megérkezik. Hát jó, gondoltam, érdekes setup, még sosem volt olyan, hogy csak tusolás után találkoztam volna először a lánnyal, dehát ez egy ilyen bicikli, kis tétovázás után bevonultam a fürdőbe.
Már végeztem a zuhannyal, amikor nyílik az ajtó. Pálma nézett be, ja, te itt vagy, kérdezi kicsit meglepve. Igen, mondom neki bocsánatkérések közepette. A barátnőd mondta, hogy jöjjek be és kezdjek neki a rituálénak egyedül, magyarázkodom. Semmi baj, minden rendben, állapítjuk meg végül. Egyébként már találkoztunk, mondja, amire kissé zavarba jövök. Elsétáltam melletted odalent, a kapu előtt. És csakugyan, ugrik be, amíg odalent vártam, kb. egy perccel a megbeszélt időpont előtt, tényleg előttem érkezett meg az épületbe.
Mennyit maradnál, milyen programot szeretnél, kérdezi, masszázst, vagy "a másikat"? A másikat, mondom, kissé továbbra is zavarban, ezeket ugyanis részletesen megbeszéltem a kolléganővel is. Átadom a tiszteletdíjat. Rendben, feküdj hasra az ágyra, az elején mindenképpen megmasszírozlak, jelenti ki. Okké, gondoltam, ha ez itt így megy, akkor így megy. Nem akarok ellenkezni. Hason fekszem, Pálma egy kis türelmet kér, valamiért kiszalad még a szobából és néhány percig nem is jön vissza. Aztán visszaér, egy szál bugyiban van, gyönyörű lány. Elkezd egy lágy masszázst (én kértem így), ezen a ponton az egy órás randi tizenötödik percében járunk. Masszázs közben beszélgetünk erről-arról, mesél magáról. Szavaiból egyértelmű, hogy nem rajong ezért a munkáért, rá is kérdezek, nem szereted ezt csinálni? Szerinted létezik olyan, aki ezt szereti, szegezi nekem a kérdést, olyan hangsúllyal, mintha a világ legegyértelműbb dolgát nem érteném. Nem akartam mondani, hogy igen, azért a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak lányok, akik legalábbis jobban ki vannak békülve ezzel a munkakörrel. A hangulat egyébként továbbra is oldott közöttünk, csak most már tudom, hogy épp valami olyan történik, amihez vendéglátómnak nincs sok kedve.
Ahogy haladunk a masszázzsal, a beszélgetés közben egy alkalommal hason fekve felkönyökölök és kissé megfordulok. Igazából önkéntelen mozdulat, csak felé akartam fordulni, ahogy épp valamit beszélt hozzám. Feküdj vissza hasra, mondja, még befejezem a masszázst. Továbbra sem akarok erőltetni semmit, de egyre frusztráltabban tekintek az órára. Már fél óránál járunk. Megfordulhatsz, ad engedélyt kisvártatva.
Szóval immár háton fekszem, egy kis masszázsolajjal kínálja kicsi ént és elkezd kézzel életet lehelni bele. Nem fog rá rendesen, inkább azt érzem, hogy csak annyira akar hozzáérni, amennyi feltétlenül szükséges. Ahogy keményedek, bekapja egy rövid időre és szopni kezd. Nem engedi torokra vegy ilyesmi, csak statikusan bólogat. Ez maximum fél percig tart, aztán visszavált kézimunkára. Ezután egy kicsit később, ahogy teljesen felkeményednek a dolgok, még a szájába vesz egy kicsit, de ez sem tart sokáig. Zacsijátékról vagy bármi hasonlóról szó sincs. Mindeközben, a bemutatkozó szövegéből inspirálódva próbálom kézzel megközelíteni a mellét. Hagyja, de lelkesedést nem látok. Baljós gondolatom támad, nem tudom magamban tartani a kérdést. Egyébként az adatlapodat te írtad? Nem, hangzik a válasz. Meg sem lep, ezen a ponton. Mi van rajta, kérdezi. Hát, mondom amolyan mellcentrikus dolgok. Őszintén meglepődik, talán még jól is szórakozik rajta. Oké, gondolom, akkor ennyit a cicis szórakozásról.
Amikor teljesen tettrekész vagyok, gumiért nyúl. Először dogiban, aztán elölről indulok neki. Menet közben többször rákérdezek, hogy "minden rendben van?", mert olyan hangokat hallat, amiből arra következtetek, hogy ez talán nem eshet túl jól neki. Legjobb indulattal is csak azt mondhatom, hogy tűri, ami történik. Talán tíz percig, ha tart ez az egész. Mehet a melleidre? - kérdezem. Kicsit hezitál, de végül mondja, hogy igen. Csak vigyázzak, hogy ne menjen az arcára meg a hajába. Így fekszik előttem háton, mindkét kezét az arca elé tartja, nehogy a nem kívánt helyekre jusson belőlem. Inkább lejjebb is célzok, biztos ami biztos, a hasára megy a töltet. Két másodperc sem telik el, már kendőt kér. Az éjjeliszekrényhez nyúlok és adok neki.
Akkor elmész zuhanyozni? - hangzik el a kérdés. Még tizenöt perc van az órámból, fel sem merül egy második kör. Nincs is kedvem hozzá. Gyorsan letusolok, amikor visszaérek már rakja rendbe az ágyat. Mindjárt kiengedlek, csak ezt befejezem, mondja. Simán, a világért sem akarnálak zavarni. Óra ötvenegykor már kint vagyok a kapun.
