Kitti és Norina hirdetését már jó egy éve követtem, és hogy mostanában ismét rendszeresen járok a Vizafogó (na jó, a Marina) felé jogsi-ügyben, felmerült bennem, hogy valamelyik négykerekű óra után bejelentkeznék hozzájuk egy kiegészítő, triciklis jellegű továbbképzésre.
A részletek egyeztetése miatt előbb Kittit, majd Norinát hívtam a késő délutáni órákban - eredménytelenül. Aztán másnap, mikor az oldalon is épp villogott az elérhetőségük, láss csodát, máris sikerrel jártam. Kittivel részletesen átbeszéltük a lehetőségeket, majd gond nélkül fixáltuk is a kora délutáni, másfél órás randit - aztán másnap persze még felhívtam Norinát is, hogy egy ismerkedő csevegés keretében vele is egyeztessük a részleteket.

A kölcsönkocsit a Marinán hagyva csak egy megállót kellett metróznom a legközelebbi állomásig, ahonnan talán négy percbe telt bekutyagolnom az ismerős, pár éve felhúzott lakótömbök közé. A szomszédban néhány éve egy szöszke szívemcsücskét látogattam rendszeresen, de a cím ismeretében a jellegzetes alakú ház és a bejárat amúgy is könnyen beazonosítható.
A diszkrét, nappal szinte néptelen, kvázi-lakóparkos környezet határozottan kedvez az autósoknak - napközben pláne szellősek a parkolóhelyek, akár közvetlenül az épület előtt, vagy mögötte is leállhattam volna, ha tartom magam az ősi dakota bölcsességhez, miszerint ha nem jó a fizetős, az ingyenes meg foglalt, néha be kell rakni a vasat a rokiba... Arra mondjuk azért érdemes figyelni, hogy a fizetőautomatát persze jó messzire, a szomszéd telket megkerülő út hajlatába, a sportpályán túli kanyarba helyezték az élelmes városfejlesztők.
BKV-s kollégáknak a fent említett Forgách utcai metró, vagy a szintén közelben állomásozó 15-ös busz vagy 79-es troli lehet a nyerő megoldás.

A zsírújépítésű (szöprájz, szöprájz) tömb ajtaján a Kitti által fülembe súgott kóddal gond nélkül bejutottam, majd lifttel suhantam az említett emeletig.
Kilépve kissé tanácstalanul álltam a 101-es szobát idézően lélektelen-fehér, csupán két tűzzáró ajtót felajánló előtérben - aztán a szemben levőt belökve egy sötét folyosóra érkeztem. A villanykapcsolót végül meglelve (bal kéznél, derékmagasan kb, nehogy a homályban körbefordulva feltűnhessen kékes derengése) fullasztóan szűk, nyomasztóan jellegtelen, szintén egyen-fehér folyosón találtam magam, ami esküszöm, ismerős volt valamelyik Silent Hill játékból. A beléptetésnél említett lakásszámot keresve előbb jobbra, majd balfelé indultam el a klausztrofób korridoron, zsebemben már telefonom után matatva, hogy alkalmasint útbaigazítást kérjek, ha az egyenszürke ajtók sora esetleg túl hosszan elhúzódna, a rájuk írt számok megindulnának a valós- majd az irracionális halmazok felé, vagy csak egy nem-euklidészi sarkon befordulva szembetalálom magam egy transzdimenzionális féregjáratát őrző shoggoth-tal. (Igen, még mindig szívből gyűlölöm a 21.század panelépítészetét.)

Az egyhangúan lélelktelen szürkeséget aztán balfelől az ajtóra lógatott rozsdavörös levél-díszek törik meg, és ahogy csizmám sarka előtte a kőre koppan, a bejárat lassan résnyire nyílik, még a 'Mellon' varázsszót se kell elsuttognom.
A sivár falanszterből külön jól esik belépnem a tompa fényű, uv/neon világítással érzékien bensőséges hangulatúvá varázsolt előtérbe, ahonnan csizmáimtól és dzsekimtől megszabadulva követhetem bájos vendéglátóimat a belső, minden szükséges kellékkel előkészített, nagyobbik kezelő-szentélybe. A földre terítve itt terebélyes, több személynek is kényelmesen tágas tatami szolgál pástul az erotikus kalandoknak, a bejárat felöl egy pakoláshoz is ideális, hosszú szófával, három irányból pedig a falaknak támasztott tükrökkel övezve. A berendezés nem csak praktikus, de egyben kifejezetten esztétikus: a szemközti 'fő' tükör mellé támasztott nagy számlapú, klasszikus analóg óra pl dekornak se rossz, és egyúttal mindenkinek segít a randi menetét is a megfelelő mederben tartani - csak a lakásban túltengő Buddhákat nem értem (szerintem legalább négyet láttam a lakásban itt-ott elszórva), ahogy más hasonló műintézményben is mindig megmosolyogtatnak, hisz szegény Gautáma ugye épp az érzéki örömökről, az azokhoz láncoló vágyakról való lemondást tanította, ezekbe a szalonokba meg mégiscsak ezeknek hódolni, ezeket megtapasztalni, potenciálisan kimaxolni járunk...
A fürdő a szobával szemben nyílik, tágas, tiszta és hófehér. Széles tükör, dupla mosdó szájvízzel és dezodorokkal, kádas zuhany 4 tusfürdővel (Old Spice pipa), száraz kilépővel, és egy gazdaságosan(?) kb harmad-hosszra vágott, vastag, átlátszó zuhanyfüggönnyel, ami épp arra elég, hogy a panel elé beállva lecsapassa magát az ember - ha netán egy lépést mondjuk hátrál, onnan már menthetetlenül kipacsál. Fura, az ocd-met kissé frusztráló félmegoldás, van is, meg nincs is egyszerre, és messze nem olyan izgalmas, mint az ágyékhíjas tangabugyi.
Sziddhárta hercegen a lótuszfa tövében.

A VIP-szekciókat idéző tompa, fülledt hangulatú megvilágításban odabent szerencsére nem valami szekus Balrog várt, hanem két gyönyörű, fiatal lány, Kitti és Norina személyében. Sőt, ahogy az üdvözlő puszik és a nőnapi virágok átadása nyomán csizmámat is lerúgtam, a verőfényes (valszeg pihenős) mellékszobából még valaki majdnem csatlakozott hozzánk - ám belőle végül csak egy szőke lobonc libbenését kaptam el, mielőtt sietősen újra magára húzta volna az ajtót. Nem mintha két csini hosztesszem mellett szépérzékem további ingerekre szorult volna: ahogy a fal mellett egymás mellett állva, az ibolyántúli derengéstől csak méginkább kihangsúlyozott, szó szerint ragyogó mosollyal várták, míg a rendelőbe kísérhetnek, fehérneműs alakjukat, diáklányosan szexi formáikat végiggusztálva szemernyi kétség nem maradt bennem, hogy névnapomat a legjobb helyre és -társaságba érkeztem megünnepelni, amit készségesen udvarias, barátságosan közvetlen modoruk még akkor is csak tovább erősített volna, ha már itt, a célegyenesben jutott volna eszembe, hogy mégis inkább bowlingozni mennék.

Kitti a hirdetési képeiről már ismerős fekete, sportosan elegáns, rafináltan szexi fehérnemű-szettben várt, mely kívánatosan kihangsúlyozta minden ízében fitt, izmosan karcsú alakját, mindemellett remekül passzolt kibontva egészen derekáig hulló, finom szálú, selymes-sötét hajához, és nemesen metszett, bájosan kerekded, szív-forma arcának, dús pillájú, nagy, feketén parázsló szemeinek egzotikus szépségéhez. A két lány közül ő az alacsonyabb, mégis apró, szinte törékenynek tetsző alakját meghazudtolóan emelkedett, rafinált, sokat sejtető mosollyal fogadja bókjaim, ahogy a kulcscsontjait díszítő fecskéket, és persze ahogy megfordul előttem, feszesen domborodó, harapni való popsiját dicsérem, míg a szobába vezetnek.

Barátnőjével kevésbé hasonlítanak egymásra, mint ahogy azt hirdetéseik alapján elképzeltem, ám eltérő karaktereik mindazonáltal remekül kiegészítik egymást: Kitti sötét árnyalatú, nemes misztikuma, visszafogottan sziporkázó vagánysága pompásan párosul Norina szikrázó pillantású, csábosan közvetlen, szemtelenül érzéki kisugárzásával.

A közös kényeztetés katartikus klimaxa következtében úgy terültem el a tatamin, mint kamrapolcról a kőre katapultált köcsögös körtekompót, kifacsarva, kellemesen kába koitális kómába k... merülve.
Mikor a lányok visszatértek a fürdőből, kétfelől kényelmesen mellém simulva kérdezték, jöhet-e a masszázs, illetve hogy is képzelném el a randi maradék húsz percét - mire persze én rögtön felvetettem, hogy erről lemondva a továbbiakban sokkal szívesebben kényeztetném én őket, hisz két lányt szimultán kóstolni még nem volt alkalmam. Az ötlet (szerintem) jó volt, de sajnos egyikük részéről sem aratott sikert, különböző okokból: Kitti épp női napjai végét várta, Norinának pedig jobban esett volna felvezetéseként az elő-, mint az erotikát levezető utójáték. Persze rákérdeztek mégegyszer, biztos nem szeretném-e, hogy megmasszírozzanak, ám mivel továbbra is kényelmesebb számomra az aktív szerep, ehelyett felajánlottam, hogy a maradék időben inkább én simogatnám-gyúrnám át őket amúgy relaxációs jelleggel.
Ez ellen szerencsére nem volt kifogásuk, úgyhogy miután hasra fordultak, kettejük közé helyezkedve a tatami mellé kikészített, előre melegített kókuszolajjal gondosan, komótosan végigkentem hátukat, majd egy-egy kézzel nyakszirtjük és vállaik finom gyurmázásába kezdtem, miközben a szemközti tükörből össze-összenézve fesztelenül érdeklődő beszélgetésbe bonyolódtunk. Hátuk, gerincük, csípőik és pláne combjaik és fenekük tisztességes, hatékony átdolgozásához aztán persze már mindkét mancsomra szükség volt, úgyhogy előbb Kitti, majd később Norina mögé helyezkedve vettem kezelésbe-markolászásba selymes olajfényű tagjaikat, egy-két ízlelgető csók, kóstolgató, gyengéd harapás erejéig persze el-elcsábulva a külön-külön is, de párban pláne étvágygerjesztő popsik felé...

Aztán mikor (ilyenkor kötelező érvénnyel) bedobom, hogy 'megfordulhattok', a lányok szerencsére egyből veszik a lapot, és kuncogva hengerednek hátukra, hogy a maradék néhány percben még önfeledten, persze főleg a saját örömömre cirógassam-olajozzam össze csábos alakjukat, bal kezemmel Kitti kontúrosan feszes formáit és selymesen hetyke cickóit, jobbommal pedig Norina dúsan és puhán tenyerem alá simuló melleit dédelgethessem, mielőtt a szemközti órára pillantva egy hosszú, nehéz sóhajjal, és egy-egy kuncogósan közvetlen, édes csókkal búcsúzzam el tőlük - legközelebb biztos így kezdünk, mert ahogy a neonfényben összehajló, sikamlósan derengő alakjuk előttem már-már összeér, fantáziám menthetetlenül meglódul, és még öltözés közben is kísért a vágy, hogy bárcsak lenne még fél órám velük.

Ahogy a lányok a kellemesen tágas, kékes-lilás hangulatfényben fürdő randi-szentélybe vezetnek, első randi lévén, természetesen az extra lehetőségek újra-egyeztetésével és rózsaosztással kezdek, hogy később ezeken ne múljon a hangulat. Ekkor derül ki, hogy a megbeszéltek ellenére valamiért mégsem másfél, csak egy órára írtak be, és sajnos kötött programjuk miatt ezen már nem is tudunk változtatni, ami meg kell hagyni, kissé lelomboz, hiszen pláne új helyen szeretek a 'kötelező' programpontokon túl az ismerkedésre is időt szánni, két ilyen ígéretesen készséges partnerrel pedig pláne nem akarnám elkapkodni a dolgokat. Aztán ahogy a fürdőből kilépek, a heveny melankólia fátyolfelhőit máris feledésbe sodorja a látvány, ahogy a lányok, mintha csak jelre vártak volna, a pihenőszoba ajtajától szexi neglizséikhez színben passzoló tűsarkaikon egymáshoz igazított ritmusban kopognak felém, akárha fehérnemű-bemutató kifutóján vonulnának - immár mindketten fejük tetején praktikusan összekötött hajkoronával. Széles mosollyal követem őket tekintetemmel, az ajtóban persze gálánsan előre is engedve őket a hátsó szemrevételezés érdekében, majd ahogy a tatami szélén szépen egymás mellé térdelnek, várakozó pillantással hívogatva, derekamról a törölközőt el is dobom, és közéjük lépve (tudom mire gondolsz, te nyájas, perverz olvasó, de az élet nem habos torta és nem is pornófilm :P) szépen helyet foglalok én is, visszafogott, ismerkedő simításokkal cirógatva végig felém eső karjaikon és vállukon, miközben izgatottan gyönyörködöm tovább alakjuk immár érintésnyi közelbe került csábító szépségén, biztatón ragyogó szemeik huncut fényén, bőrük melegén és a mögöttük stratégiailag tökéletesen pozicionált tükörből felém nevető popsigerezdjeik vágykeltő szív-formáin.

A 'kivel kezdjünk'-választás kellemes zavara egy pillanatra még most is megkörnyékez, de totojázás helyett az eddig is bevált alfabetikus rendszerre hagyatkozom: Kitti ajakit kóstolom először, puhán, jobbommal hátát, derekát simítva. Csókja édesen lágy, eleinte egész visszafogott, ám sokat sejtető; ahogy fenekén fogást lelve egyre elszántabban ostromlom csöpp ajkait, azoknak válasza, nyelvének izgató érintései rafináltan kimért hullámokban csigázzák egyre tovább és tovább vágyam. Norina épp ellenkezőleg, szinte már szikrázó szemeivel felfal, mikor felé fordulok, majd hozzá hajolva szenvedélyesen, vállamat átkarolva úgy lekap, hogy csak lesek, boldogan lubickolva próbálván lépést tartani dús, puha ajkainak, sikamlósan izgága nyelvének szemérmetlenül kívánós rohamaival. Smárolás közben nekem törleszkedik, egészen átadva magát, már-már türelmetlenül kínálva fel testének hamvas hajlatait és domborulatait kutatva matató mancsaimnak, és ahogy visszahúzódom egy lélegzetnyi szünet erejéig, izzó szemekkel, buján beharapott mosollyal hergel tovább, várva a folytatást...
Kittihez visszatérve aztán ő is egyre inkább enged, igazi nagyvilági dáma lezser eleganciájával tapasztva számra száját, miközben már barátnőjét se hagyom túl messze távolodni, kezemmel hátuk mögött már a melltartók kapcsait matatva. A szinkronos kioldás most sajna nem jön össze, de a lányok persze kuncogva segítenek rajtam és egymáson is, miközben térdünkre emelkedve húzom őket magamhoz, a könnyű anyagoktól feltárt kebleket habzsolva-csókolva máris lelkesen, mancsaimmal csípőjükről aláereszkedve máris mohón markolva feszes hátsóikat. Kitti barna bimbós, tinisen fitos cickói, és barátnője balzsamosan édes, körte-forma mellei közé bújva, forrón hozzám simuló alakjuk közt egyre inkább felébred bennem az ösztön, pláne, ahogy egy-egy mámorosan hevült csókért felbukva érzem, ahogy a lányok finom ujjai jobbról és balról is megtalálják botom, körülcirógatva hegyét és hosszát, érintésükkel borzolva golyóim... Bár általában a hosszasabb előjáték híve vagyok, és szívesen kóstolnám meg őket, párhuzamos, egymást parádésan támogató játékukkal pillanatok alatt úgy felhúznak, hogy előzetes terveimet idő szűkében sutba górva más vágyam már nincs, csak hogy szájukat is végre farkam hegyén érezhessem.
Talpra emelkedem, miközben ők nagy egyetértésben összezárnak előttem, és makkom máris Kitti csókos, csücsöri ajkait simítja, aki pár ismerkedő, bújós puszi után sötéten lobbanó pillantását rám emelve lassan szájába szippant, állhatatos, komótos ritmusban csusszanva fel s alá hosszomon, miközben barátnője előbb derekam karolja át, majd keze fenekemet és combomat simogatja tovább. Persze nem állom meg (nem is akarom), hogy egy-két perc után Norinának is odakínáljam magam, aki lehengerlően lobbanékony temperamentumát továbbra is ékesen bizonyítva azonnal mélyen rárabol lőcsömre, hevesen, sikamlósan bólogatva ölemen, hogy hajának pár kósza, hullámos tincse el is szabadul a lendülettől, pár pillanat erejéig Az ördög ügyvédje ifjú, ártatlanul kísértő Charlize Theronjának szépségét idézve föl bennem. Míg ő cuppogva nyeldekel, most Kitti bújik combom mellé, tenyerével hátsómról lábaim közé csusszanva, hogy óvatosan alsó madárfogásba véve, gondosan masszírozza tovább lőportáram, majd mikor ismét felé fordítom csípőm, nyelvének érzékien pergő-pilinckázó játékával bűvölje tovább ágaskodó kobrám, miközben én Norina széles mosolyú, égő tekintetű arcában gyönyörködöm. Homlokáról elsimítom a rakoncátlan tincset, és ha már ott jár, kezemmel finoman nyaka mögé nyúlva invitálom közelebb: és nemsokára tessék, diadalmas, élveteg vigyorral figyelhetem, ahogy jobbról a fekete sörényű ördöglány, bal felől az incselkedve kísértő szőkés angyalka dús ajkai szánkáznak föl s alá falloszomon nagy egyetértésben, csajosan össze-összekuncogva, mikor orruk vagy ajkuk út közben időről időre egymáshoz ér.

Igen, a mitikus Valhallát még mindig valahogy így képzelem, két minden jóságra kapható, elszántan kedvem kereső, gyönyörű nővel magam mellett és előtt, ahogy kardomon csüggve fel-felemelik rám vadító pillantásuk, majd míg egyikük elmélyülve hegyemre hág, másikuk máris erszényem csókolja körül készségesen, szinte rajongva, miközben selymes bőrüket simogatva szemből, és a tükröknek hála hátulról is mélyen magamba szívhatom fiatalságuk, szépségük minden, velőmig részegítő részletét. A teljes boldogsághoz persze még hozzá tartozik, hogy fényesre nyálazott dorongom Norina nem-vártan dús mellei közt is megjárassam, felszabadultan ficánkolva a bársonyos halmok közt, majd mikor ismét ajkai közé kap, hogy vehemens, ellenállhatatlan elszántsággal hajszoljon végem felé, Kittit magam mellé emelve, démonian pompás popsijába markolva remegő térdekkel, robbanásszerűen borítsam be szöszke angyalom káprázatos kebleit örömöm szanaszét fröcskölő cseppjeivel.

Első randink lévén a bővebb infóból ismert, és telefonon is leegyeztetett rózsákat még a találkozó elején, vetkőzés előtt kiszámoltam: eközben derült ki, hogy a booking sajnos félrement, és most csak egy óra valósítható meg, de kertészeti problémát ez nem okozott, a másfél órás alap csokor pont lefedte az egy órát és a duplázott csók extrát.

Meg kell hagyni, hazudnék, ha azt mondanám, maradéktalanul kielégülve távoztam Kitti és Norina neonfényes szentélyéből, hisz a félreértés áldozatául esett, szűkösebb időkeret és a kölcsönösség hiánya azért elkísért hazáig.
Másrészt viszont amit lehetett, a lányok közvetlenül, önzetlenül, és fenntartásaimra gyönyörűen rácáfolva, remekül összeszokott párosként teljesítették, úgyhogy jó eséllyel visszatérek még hozzájuk egy következő rutin-óra levezetése után, hisz Kitti bájosan közvetlen, lezseren nőies stílusa, egzotikus szépsége, sportosan elegáns és ropogósan feszes formái minden hozzá fűzött elképzelésemet maradéktalanul beváltották, és nagyon remélem, hogy legközelebb alkalmam nyílhat viszonoznom is valamicskét a tőle kapott törődésből.