Action:
A Tisztelt Olvasó most nagy valószínűséggel a "szaftos" részleteket várná. Csalódni fog. Azt javaslom, ne terhelje tovább a betűkkel a szemét. Valami teljesen más jön, az "elvárthoz" képest mindenképp. Nem tudtam magamnak megmondani, hogy mi az a plusz, ami mágnesként vonz Melinához. Igen, persze, "Budapest legjobb franciája", mélytorok....stb. De! Mindezeken túl volt bennem valami megmagyarázhatatlan, nem jó/nem rossz, csupán szokatlan érzés, várakozás és vágyakozás. Nagyon precíz, pontos ember lévén, sok-sok alkalommal visszatértem a bemutatkozó szöveghez, a képekhez, illetve rendkívül alaposan elolvastam többször a beszámolókat. Volt valami furcsa/fura érzésem, amit nem tudtam magamnak megfogalmazni. Éreztem, nagyon éreztem, hogy Vele találkoznom kell. Néha az életemben nagyon jó megérzéseim voltak, most is. Nagyon. Beléptem a lakásba, megköszöntem hogy itt lehetek, ránéztem, majd egy különös melegség töltötte el a szívem. Úgy éreztem, hogy nem két idegen találkozik. Ez természetesen az Ő elképesztően kedves, rugalmas, laza modora is okozhatta volna bennem. Utólag visszagondolva, nem ez volt. Nyitott, könnyen barátkozó ember vagyok. Sok, nagyon sok ember között mozgok, világ életemben megtaláltam pillanatok alatt a közös hangot mindenkivel (vagy szerénybben?: Ők velem). Néhány másodperc alatt "beindultunk". Beszélgetésben. Folyt a szó, ömlöttek a mondatok. Két ismeretlen komoly témákat, vagy kevésbé azokat érintve, mesélve, sztorizva, nevetve.......Ragyogó volt. Melina, amellett, hogy olyan átlagon felüli tájékozottsággal, valamint elképesztően magas érzelmi intelligenciával is rendelkezik, árad belőle a szépet meglátni, a jót észrevenni, adni másoknak attitűd. Adni, adni, amivel örömet szerezhet az ember. Beszéltünk munkáról, családról, barátokról, emberi kapcsolatokról....Mindenről. (Ember ki nem találná, hogy korábban mivel foglalkozott, milyen munkakörben dolgozott, majd kezdte a civil élettel párhuzamos pályafutását itt, ezen a területen. Nagyon nem tudhatjuk, hogy ki áll előttünk/mögöttünk a gyógyszertárban, SPAR-ban, ki ül velünk szemben a trolin....). Olyan szinten kinyíltunk, megnyíltunk egymás előtt, egymásnak, hogy elképzelni sem tudtam volna. Majd elmeséltem, hogy 13 éves boldog párkapcsolatom, szerelmes időszakom miként ért véget. A nagy szerelem. 13 év "most jó élni" érzését egy tragikus közlekedési baleset "sikálta le". A történetben említettem annak a hosszú, sötétbarna, mélybarna szemű lánynak a nevét. Rám nézett, mosolygott, elővette a jogosítványát. Diszkréten letakarta a vezetéknevet. A keresztnév ott villogott előttem. Melina keresztneve ugyanaz. Nem kaptam levegőt. Ilyen nincs. És mégis van. Megnéztem nagyapám karóráját a kezemen, 15.37. volt. 14.00.-kor léptem be a lakásba. Elvesztem időben és térben. Bármire, illetve mindenre számítottam, de erre nem. Nem volt agyam, csupán csak annyi, hogy Melina javaslatára megbeszéltünk egy következő időpontot. Ezért kellett nekem találkozni Vele. Letaglózva, boldogan mentem a Fehérvári úti piacra a legfelső szintre. Göngy Büfénél Gyöngyike mosolygott, közben kértem két Unicumot, kérdezte, hogy milyen napom volt. Mondtam, hogy ennél jobbat senkinek sem kívánhatok. (Amennyiben a T. Admin úgy dönt, hogy ez a rendhagyó beszámoló kikerülhet, jó néven veszek minden visszajelzést. Mindenek előtt, természetesen Melináét) Ui. Mindenben, biztos, hogy mindenben van valami mélységesen EMBERI. Ne keressük, hagyjuk, hogy ránk találjon ez az érzés. Ígérem, beszámolok a következő randinkról.