Az úgy kezdődött, hogy kaptam Admintól egy üzenetet, amitől egyből görcsbe rándult a gyomrom. Jó kezdet, ugye? :) "Mi a fenét követtem el már megint?" - tettem fel magamban a kérdést... De az üzenetben az állt, hogy Barbi nekem adta a napi tombolajegyét. Ez nagy meglepetés volt számomra, viszont úgy véltem,  valahol homokszem került a  gépezetbe.  Másnap billentyűzetet ragadtam, és írtam pár sort Barbinak, melyben biztosítottam arról, hogy adminisztratív tévedés miatt eltévedt tombolajegyét készséggel és becsülettel továbbítom jogos tulajdonosának, aki biztosan jobban megérdemli nálam. Barbi gyors válaszában megírta, hogy semmiféle tévedés nem történt, azt a tombolát nekem szánta. Bár még nem volt szerencsénk találkozni, de emlékszik, volt egy számára kedves bejegyzésem a csevegőjébe, és hálája jeléül  küldi a tombolát.
Nekem igazán jólesett ez a páratlan kedvesség, és eszembe jutott a Casablanca című film zárómondata. Néhány nap múlva bátorkodtam felhívni, keresztnevemen illedelmesen bemutatkozva érdeklődtem, elkezdtünk egyeztetni, amit még aznap este üzenetben folytattunk, véglegesítve a randi időpontját. Két napot kellett még várnom a találkozóig. Izgatott várakozással telt az a két nap.
Meg kell jegyezzem, Barbi telefonon szóban, valamint írásban is ugyanolyan kedvesen, szépen, udvariasan kommunikál, mint az oldalon. Öröm volt hallani a hangját,  öröm volt olvasni sorait. Akkora öröm, hogy bár konkrétan nem kérte, de a randi napján délelőtt küldtem egy megerősítő üzenetet, amire perceken belül jött a kedves válasz... majd 1-2 órával később egy másik, ami a csevegésben is közhírré tétetett szomorú tényt tartalmazta, mely szerint aznap se meleg víz, se fűtött szoba... Egy óra alatt néhány üzenetváltással megtaláltuk az újabb időpontot, és bíztam benne, hogy immár elhárult minden akadály az elől, hogy megismerhessem Őt.

Barbi lakása számunkra ismerős környéken található. A térképen a jelzést úgy helyezte el, hogy iránymutatónak jó legyen, de a diszkréció se sérüljön. A parkolásért nem kell fizetni, feltéve ha találsz üres helyet. Érdemes 2-300 méterrel arrébb megállni, én az uszodát, vagy az Albert utcai házak közötti parkolást preferálom, de szerencsevadászok és időmilliomosok próbálkozhatnak közelebb is.
Tömeggel közlekedve busz és villamos egyaránt rendelkezésre áll.
Barbihoz a bejutás az általánosan megszokott módon, a kapu előtti telefonhívás során kapott kóddal és útmutatással történt. Eltévedni lehetetlen.

A liftből a megadott emeleten kilépve könnyen az ajtó elé jutottam, mely két koppintásra nyílt. Egy nagyon otthonosan berendezett kis lakásba léptem. A berendezés a házigazda jó ízlését tükrözi.  Kis nappali a konyhával egy légtérben,  évszaknak megfelelő dekoráció mindenhol,  kedves plüssfigurákkal. Az első találkozás alkalmával a kanapén ülve beszélgettünk, ismerkedtünk. VIP vendégként éreztem magam, de érzésem szerint Barbi mindenkit ekkora kedvességgel és őszinte barátsággal fogad. Kínált többféle innivalóval, kávéval, sütivel. Amikor eljött a tisztálkodás ideje, a ruháimat a kanapéra dobáltam le, noha vendéglátóm szobainast, vállfát is felkínált. A fürdő innen nyílik,  kádban lehet zuhanyozni, a második alkalommal figyelmetlenül sikerült is kipancsolnom, itt fokozott óvatosság szükségeltetik. Száraz kilépő, illatos törölköző, bőséges tusfürdő választék, jóízű szájvíz  eldobható kis pohárral - ezeket nem is kell részleteznem, minden rendelkezésre áll. A hálófülke a nappaliból közelíthető meg. Odabent egy normál méretű matracos franciaágy, amelyen frissen húzott illatos lepedő, és kis párna, szintén friss, illatos törölközővel betekerve. Halk, lágy zene hangja és illatgyertya fénye járta be a kis kuckót. Habár sötét nem volt sehol, Barbi kérésemre később egy kis természetes fényt is varázsolt. A lakásban minden vadonatújnak vagy felújítottnak hatott, és mindenhol patyolat tisztaság uralkodik.

Nincs olyan nő, akiben ne lehetne megtalálni a szépet.
De amikor beléptem a lakásba, szó szerint elakadt a szavam. Zavaromban talán még bemutatkozni is elfelejtettem, legalábbis azok a pillanatok kiestek az emlékezetemből, csak arra emlékszem, hogy állok és bámulok. Azt sem tudom, mit bámultam, talán az arcát, és a szűk, elöl cipzáros miniruha által kiemelt dekoltázsát.  A mélyen dekoltált szűk miniruhához fekete "fehér"neműt és combfixet és fekete magassarkú szandált viselt.
Elkövettem azt a hibát, hogy nem készültem fel, nem olvastam át újra a beszámolóit. Hiába írták már le negyvenszer előttem, hogy Barbi gyönyörűséges, mégis szinte meglepetésként ért, hogy mennyire tökéletes külsővel bír. Sok 20-as, 30-as hölgy összetenné a két kezét ilyen feszességért,  sok férfitársam hálát adna a magasságosnak ilyen párért. Ha írnám a szokásos kliséket, hogy "nem kell félni a kitakarástól", meg "szebb, mint a képeken" az távolról sem adná vissza azt az élményt,  amit Barbi személyesen nyújt a látványával, a társaságával, a mosolyával, illatával, hibátlan bőrével, kedvességével, odaadásával.
Hosszú szökésbarna haja ottjártamkor be volt fonva, ami még fiatalosabbá tette bájos arcát. Szempárja zöldeskék, sminket alig használt, szinte semmit, csak a szempillái voltak kifestve. Fogsora szép, tiszta, ápolt, mint ahogy maga összességében is egy  rendkívül ápolt és igényes hölgy.
Ott van az a bizonyos szám, bármennyire is ellenőrzött, hiszi a piszi.  Barbi egyszerűen kortalan, de még abból is simán letagadhatna 10 évet. Sir Isaac Newton pedig vonja vissza elméletét, Barbi almái nem esnek sehova, stabilan állnak a helyükön, rájuk egyáltalán nem hat a gravitáció!
A jó genetika, sok-sok sport, és a csillagok szerencsés együttállása szükséges ehhez nyilván.

Volt masszázs, a kényeztetések között valahol félúton. Hason fekve átmasszírozott a vádlimtól a nyakamig. Olyannyira jólesett érintése, hogy átadtam magam teljesen a masszázs által okozott örömöknek, és ellazultan élveztem, ahogy határozott mozdulatokkal tevékenykedik elsatnyult izmaimon. A masszázst szakszerűbbnek ítélem az ilyen esetekben elvárhatónál, bár elmondása szerint végzettsége nincs erről, de biztosan sokat gyakorolta, mozdulatai szakavatottnak tűntek. A fenekemnél többet időzött a vártnál, tagadhatatlanul tetszett ez mindkettőnknek.:)

Ahogy ölelkezés közben elkezdtem Őt kibontani a kis ruhácskából, már elcsattantak az első csókok. Először találkoztunk személyesen, de mintha egy rég nem látott barátnőmhöz ugrottam volna át feleleveníteni az emlékeket. A nappali tükre előtt már pőrén álltunk, aztán már csak én álltam, a kicsi én csak kezdett álldogálni, Barbi pedig guggolt. Felettébb izgató volt ez nekem, de közös megegyezés alapján indultunk a hálóba, ahol folytattuk az erotikát. Itt mikor ki került alulra és felülre, végül úgy tűnt erekció ügyében mostanában nem vagyok a legjobb formában, ezért a "kapni jó, de adni még jobb" elv vezérelt. Magamhoz ragadva a kezdeményezést, partnerem visszajelzéseit figyelve nyelvemmel segítettem a gyönyör felé. Ezeket a visszajelzéseket egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni, egyre erőteljesebben volt érezhető nedvessége, hallható a hangja,  biztatott minden lehetséges módon, míg végül térdelve, hol a falnak támaszkodva, hol az ágytámlát erőteljesen markolva élvezte a helyzetet a legjobban. A csípőjébe kapaszkodva húztam magam a lábai közé, fantasztikus volt, észre sem vettem hogy a nyakam szinte begörcsölt, nem akartam az élvezetét megtörni, de legközelebb dupla párnát teszek a fejem alá.
Ha csak ennyi történt volna aznap, máris jelentkeznék visszajárósnak. De egy kis pihenés, majd a masszázs után újra Barbi kedveskedett. Kézzel és szájjal felváltva sikerült életet lehelnie belém, kitartását siker koronázta, robbanásom a nappali tükre előtt történt, kebleit összemaszatolva.
Törölközést követően még visszafeküdtünk negyed órára a hálószobába, bár az időt csak én tartottam számon, vendéglátóm folyamatosan igyekezett elterelni a figyelmemet az óráról.

Az adatlapon mindent korrektül feltüntetett, a rózsaszálak is nyilvánosak. Extrák nincsenek.
Előre bekészített borítékban, mint elsőáldozó, előre szerettem volna átadni, de   Barbi javaslatára utólag történt,  az asztalon  lévő váza alá csúsztatva.

Huhh... az egész történet számomra hollywoodi meseként indult. Aztán olyan fogadtatásban részesültem, mintha régi ismerősök lennénk, ennyi simogatást, ölelést, barátnős csókot régen kaptam. Na és a figyelmes bókok...  dicsérte az öltözékem, illatom, a fenekem, rengeteget kedveskedett szavakkal kifejezve is. Nagyon csinos, kedves, közvetlen, természetes NŐ. Rendkívüli tiszteletre- és elismerésre méltó módon viseltetett irántam, amit remélem, valamelyest sikerült viszonoznom.
Humphrey Bogart filmvásznon elhangzott szavaival ballagtam hazafelé:
" ... I think, this is the beginning of a beautiful friendship.”