Első ének: Szeretnek az istenek engem, rémítő módra szeretnek: megajándékoztanak ők olly klassz csajok bizalmával és kegyességével, amely kegyek kiegyensúlyozott és boldog emberré tesznek engem. Ti, kik erős türelemmel birván meg nem unjátok szószátyár beszimet, halljátok szavamat! De ti, a kiknek elméje konkrétabb dolgokat remél, oh ti kerűljétek ennek olvasását!

Beharangozás: Senki ne ijedjen meg, nem a Helység kalapácsa stílusában folytatom, noha azért rendhagyó beszit tervezek írni. A látogatásom hatására olyan lila ködben úszok még ma is, hogy szükségem volt formabontó stílusban indítani. Egyébként nem Rebekát tervezem ezzel az írásommal reklámozni, hiszen egy ismert és közkedvelt szolgáltató ő itt enélkül is. És nem is hencegni akarok. Ezt most messze elsősorban magamnak írom, emlékbe. Kell ez nekem nagyon, Rebekától pedig engedélyt kaptam rá :-)

Végre tényszerűen: régi visszajáró vendégként - olyanként, aki mindig igyekezett ugyanannyira odafigyelni Rebekára, amennyire ő is énrám - tudtam, mikor lesz a szülinapja. Már a tavalyi szülinapjára is szerettem volna valami értékes ajándékot vinni neki (parfümöt, vagy valami hasonlót), de nagyon erélyesen tiltakozott, mondván, hogy utál ajándékokat kapni. Kellett nekem 1 teljes év, hogy olyan szülinapi ajándékot tudjak kieszelni a számára, amit nem fog visszautasítani. Telefonon megbeszéltem hát vele, hogy amennyiben az idén a szülinapján is dolgozik majd, akkor szeretnék kétszer másfél órát lefoglalni nála. Ebbe szerencsére beleegyezett, így most én erről a rendhagyó születésnapi látogatásról adok hírt. Emiatt sokban érdektelen ez a beszámoló mások számára. Sorry.

A Boráros tér közelében található ez a köreinben jól ismert hely. Könnyű odajutni BKV-val, és a közlekedési dugók is ritkák arrafelé, de parkolni nehéz. A házat és lakást igen könnyű megtalálni. Régebbi, de nem romos épület ez. A tiszta lépcsőházban ritkán találkozni másokkal. A lift piszok lassú.

A lakás tiszta és maximálisan alkalmas a célra. Két szobában is folyhat itt masszázs-tevékenység, mi most a nagyobbikban voltunk. Ideális volt a szoba hőmérséklete is, meg minden más körülmény: tisztaság, diszkréció, fürdőszoba, stb.

Rebeka a nyári hosszú kihagyása után ugyanolyan izgató, mint korábban volt. Talán csak még soványabb, mint előtte.

Idézet egy róla szóló nagyon jó besziből: "Rebeka karcsú, aránylag magas fekete hajú kék szemű lány. Szép arca van, sokat mosolyog és kedves, valamint erős pozitív kisugárzása van. A mellei kacérok, izgatóak és markolászásra valók, a bimbócskák hamar növekedésnek indulnak. A puncija kívánatos, illatos, hívogató és rugalmas szirmocskákkal van övezve."

Ehhez még annyit adnék hozzá, hogy a teste annyira fiatalos, hogy a lábai között heverve, abból a perspektívából nézve tinilányos alakja, ruganyaossága, bársonyossága van.

Hogy ne legyen minden tökéletes: erősen dohányzásfüggő, és aki mély barátnős csókolózásig jut el vele, az jó eséllyel érezni is fogja a cigiszagot. Ha mellőzitek a tényleg csodás nyelves, barátnős, odaadó csókjait, akkor ezt nem biztos, hogy megérzitek. Nem örülök ennek a szenvedélyének, elsősorban a ő egészsége miatt, de még így is élményszámba megy számomra a vele való csókolózás.

Amint már fentebb írtam, kétszer másfél órát foglaltam el, de még előző napon szóltam Rebekának hogy munkahelyi zűrök miatt majd talán kb. 30 percet késni fogok, és a végén is valamivel korábban megyek majd el tőle. Amikor tehát végre elszabadultam a munkámból és indultam volna felé, felhívtam, hogy végre érkezem. Ő megkért, hogy 5 percet adjak neki és csak akkor jöjjek fel. Nincs gond, így tettem.

Belépésemkor egy szexi bugyi-melltartó kombóban fogadott, és a mosolya beragyogta az amúgy elég sötét előszobát. Puszi-puszi, "boldog szülinapot", cipő le és mentünk be a játszószobába. Azonnal elkezdődött az intenzív és tartalmas beszélgetés, miközben egy borítékban diszkréten letettem a polcra a rózsaszálakat, illetve levetkőztem. Gyors tisztálkodás a fürdőszobában, majd vissza. Ennek a helynek mintha kötelező protokollja lenne, hogy a tussolás idejére a lány visszamegy a kolléganővel beszélgetni, most is így történt. De amint én visszatértem a fürdőszobából a játszószobába, azonnal jött Rebeka is.

Előadtam neki azt a tervemet, hogy tekintettel a szülinapjára most viselkedjünk a megszokottól ellentétes módon: én keressem azt, hogy neki hgoy lehet jó, nem pedig fordítva. Rebeka nem volt azon nyomban meggyőzhető, hogy így legyen, de azért valahogy elértem, hogy kezdjük azzal, hogy én masszírozom őt. A hátán találtam is pár csomót, amit meg tudtam nyomogatni, de azért az egész masszázsnak inkább kedveskedés és nem egészségügyi vonzata volt. Két hatalmas haszna mégicsak volt ennek a kb. 10 percnek.

1. Az egyik, hogy végre valahára el tudtam érni, hogy többet beszéljünk róla, mint rólam. (Gondolom Rebeka minden vendége tudja, hogy ez nem kis fegyvertény. Ez a lány a legjobb pszichológusokat megszégyenítő tehetséggel és odaadással beszélget a vendégeivel, és figyel oda a vendég ügyes-bajos dolgaira, úgy hogy aztán a következő látogatáson mindenre emlékezzen is, és ott folytassa a beszélgetést, ahol a múltkor abbahagytuk.) Szóval végre valahára most nem én voltam a központban, vagy nemcsak én, hanem legalább annyira Rebeka. Régebben is próbálkoztam én ezzel, de mindig csak részben sikerült. Rebeka korábban mindig sikerrel visszakormányozta a beszélgetést az én dolgaimra, problémáimra.

2. Ezalatt a 10 perc alatt valahogy elfogadta, hogy most tényleg "hölgyválasz" lesz és az ő igényei dominálnak.

A folytatásban már nem volt masszázs. Ugorjunk.

A folytatásban pedig egy kb. másfél óráig tartó csodálatos élményben volt részem. Az alapfelallás az volt, hogy feküdtünk egymás mellett, beszélgettünk, gyakran csókolóztunk, folyamatosan gyengéden simogattuk egymás erogén zónáit, néha én öleltem át Rebekát szorosabban valami olyan téma kapcsán, amely azt igényelte, néha ő bújt hozzám jobban, olyan kislányoasan, cicásan. És mindeközben folyamatosan bevílágította a masszázsszobát Rebeka felszabadult barátságos mosolya. Biztosan képzelgek, de nekem úgy tűnt, hogy ez a mosoly most másabb volt a korábbiaknál. Olyan megnyugvás jellege volt. Valami olyasmi, hogy "most nekem nem kell teljesítenem, most elég ha csak elengedem és jól érzem magam, most nincs felém elvárás" Lehet ez persze merő képzelgés is a részemről, mert hajlamos vagyok a romantikus ábrándokra. Én mégis azt szeretném hinni, hogy most a szokásos randijainkhoz képest jobban el tudta engedni magát Rebeka. És a mosoly emiatt volt még derűsebb, még szebb. Nyugalom áradt belőle, és nem megfelelni akarás. Régesrégen volt már az, amikor fiatalon, szeretővel az oldalamon felébredtem és az aktushoz még korai volt, de egy kis petting azért jól belefért a nap megkezdésébe. Hát valami ilyen másfél órás nirvánában volt részem.

Ha a képzelgésből visszatérünk a tények talajára, akkor a másfél óra során végig Rebeka vágyait lestem. Eképpen a sok-sok beszélgetés mellett az első említésre méltó dolog az volt,hogy Rebeka egy kényeztetést kért magának. Majdnem pontosan úgy kérte, mint ahogy máskor magamtól is kényeztetni szoktam őt, annyi különbséggel, hogy a nagyon gyengéd nyalást és egy ujammal való ujjazást az orgazmusa első másodpercei után kérte, hogy lassítsam. Így klasszikus hoszzú orgazmikus rángatózása nem is volt, csupán 1-2 másodpercig, majd egy hosszú, többperces fokozatos lecsillapodás felé haladtunk. Ő pedig széttárt lábakkal, a hátán fekve felemelte a fejét és hálásan mosolygott rám, míg én a lábai közt fekve gyönyörködtem a lassanként lecsillapuló testében. Újabb ölelkezések és csókolózások után Rebeka úgy döntött, hogy hölgyválasz ide-vagy oda, ő mégis leszop engem. Én pedig passzívan és hálásan élveztem ezt, mint afféle bónuszt. Öreg testemhez mérten jelentős mennyiségű spermát spricceltem a szájába, ő pedig végig a szájában tartott, amíg le nem nyugodtam. Kiment 1 percre öblíteni, majd folytattuk a meghitt beszélgetést egymás mellett fekve. Hogy az élményem végleg rózsaszínbe menjen át, arról Rebeka azáltal gondoskodott, hogy kért magának a vége felé még egy kényeztetést, és én, ha lehet, még finomabban bánva vele, megint eljuttattam az orgazmus határáig, ahol Rebeka megint mosolyogva és hálásan leállított. Mindig szeretem én kényeztetni őt, mégis most, amikor ez nem az én kezdeméynezésemre, hanem az ő kérésére történt és az ő igényei szerint alakult, valahogy sokkal jobban esett ez nekem is.

Előzetes ígéretem szerint valamivel az időm letelte előtt távoztam, pedig csodás volt minden perc, amit ott töltöttem.

Rebeka esetében én mindig ugyanazt az extrát veszem igénybe, a NFVSZ-t, amelynek ár/érték-aránya a legjobb a városban. A korrektség Rebeka esetébe is, meg általában ezen a helyen mindig kifogástalan. A virágcsokromat én mindig az elején teszem a polcra, és sosem ejtünk róla szót. Az távozásomig érintetlenül ott szokott maradni.

Egy-egy randi sokféle okból lehet csodás. Lehet végtelenül intenzív és erotikától sziporkázó. Lehet a lány annyira szép, hogy az embernek a lélegzete is eláll. Volt már, hogy a vendéglátóm meleg szíve nyűgözött le, vagy esetleg a műveltsége, intelligenciája. Volt, hogy valami olyat kaptam 1-1 alkalommal a lánytól, ami tapasztaltabbá tett engem.

Felmerül hát a kérdés: miben volt ez a randi csodás, mibel volt különb, mint az eddigiek? Merthogy számomra lila élmény volt kétségtelenül. Abban, hogy ez volt az első alkalom, amikor egy masszázslányhoz kizárólag azzal a céllal mentem, hogy én adjak kedvességet, odafigyelést, szeretet, és magam számára nem vártam el semmit. Mégis, Rebekának hála elképesztően sokat kaptam is. Lineár barátomtól hallottam valami olyasmit, hogy a szeretet a legértékesebb valuta. Minél többet adsz, neked is annál több marad belőle. Ez itt és most mindenestől érvényesült. (Egyébként most utánanéztem Antoine de Saint-Exupéry egyik mondása ez, de nem a Kis Hercegből, ezért nem is ismertem korábban. És ő szerelmet és nem szeretetet említ, amit én "minősítettem vissza" szeretetnek.)

Rebeka jó eséllyel egy év múlva már nem lesz itt, de ha mégis, akkor stipi-stopi. Már lefoglaltam magamnak a jövő évi szülinapja időpontját is.