Már régóta szemeztem Biussal. Láttam, hogy villog a most felveszem című szöveg, hát uzsgyi, hívtam is. Ez volt valamikor késő délután. Pár csörgés után felvette, és pár mondat után mondta, hogy oké a kívánt időpont (másnap délután 14:00), de ő szereti a VTR-es egyeztetést. Így történt, VTR-ben megkaptam az időpont visszaigazolását és a helyszín pontos paramétereit.

Tömeggel közlekedtem, az egyes számú villamos megállójától néhány perc séta, könnyű odatalálni, főleg, hogy a VTR-ben tényleg pontos infót kaptam, még a kapu telefon kódját is.
A cím egy nagyon széles, sok sávos, nagy forgalmú főutat sugall, valójában egy totál csendes mellékutca, az egyik oldalon 20-30 éves emeletes házakkal, a másikon árnyas parkkal.
Hogy van-e lift, nem tudom, gyalog mentem az ajtóig.

Egy folyosóra léptem be, balra a fürdő, jobbra két ajtó, az egyikben a házi őrizetben lévő kutyus. A szoba a folyosó végén van, egy masszázs asztallal és egy tatamival, néhány székkel. Egyszerű, ízléses berendezés, semmi csicsa. Tetszett, hogy nem volt az a túlzott elsötétítés, ami sok helyen szokás. Félhomály volt, jól láttuk egymást. Ja, és patika. Nem feszélyezően, de érezhető a rend és a gondos gazdasszony keze nyoma.
A fürdő ugyanaz: semmi extra. Láttam - és használtam - egy flakon szájvizet, 3-4 dezodort és kb. ugyanennyi tusfürdőt. És itt is csodás tisztaság.

Hát nem gondoltam volna! Bius az ajtó mögött állt. Aztán megláttam egy nagyon magas, hosszú, szőkés hajú, igen vékony lányt, egy testhezálló fehér nadrágban és egy tán fehér trikószerű felsőben. Tényleg úgy nézett ki, mintha becsöngettem volna a szomszéd fiatal asszonyhoz, hogy tud-e kölcsönadni egy csavarhúzót. 😊
Ő is meglepődhetett rajtam, csak nézett, le volt fagyva. Gyorsan magamhoz ragadtam a kezdeményezést, hogy ne álljunk az ajtóban, mint hímtag a lakodalomban. Bemutatkoztam, én vagyok én, te meg jó eséllyel Bius, ugye? Igen. Akkor leveszem a cipőmet, jó? Megismerkedtünk Kutyával is. Lassan oldódtunk, bementünk a szobába, átadtam a megfelelően kibélelt borítékot, meg némi kis meglepit. Leültünk, ittam vizet, beszélgettünk, viccelődtünk. Zseniális humora van a szomszéd kiscsajnak. Levettem a ruhámat és elindultam a fürdőbe, de előtte hozzá léptem, átöleltem, csókolgattam a nyakát, kezem is elindult felfedezni, és jött a nagyon kellemes és pozitív reakció. Egy igazi csók után spuri a fürdő, tisztálkodás alapos de gyors - áztatni otthon is lehet, Bius még mindig a fogadó ruhájában. Persze már az érkezésemkor láttam, hogy az a piros body van a fogadó ruci alatt, ami észveszejtő, és sajnos már kevésbé látszik a képein.
Ekkor lekerült az otthoni ruha, és megláttam azt, amire vártam.

Igazi csókok, kölcsönös felfedezések. Aztán jófiúként felugrottam a masszázs asztalra. Kaptam masszázst levendula olajjal lábra, hátra - el-el kalandozó kezekkel, közben én is próbáltam a kezeimmel valami szilárd talajt - popsi, punci, lábak- találni. Ami kicsit zavart, hogy nem láthattam a masszőrömet munka közben. Szóvá tettem neki - persze sokkal udvariasabban, hogy azért legalább egy tükör még sokkal jobbá tenné ezt a kiváló élményt.
A masszázs fogásokon látszott, hogy Bius tanulta, nagyon jól esett az érintése, néha maga a masszázs is határozottan jól esett, de vendéglátómat nem akkor fogom felkeresni, ha alapos masszázsra vágyom. Ő másnak a mestere.

Aztán jött: na most forduljunk meg! Fordulásban világcsúcsot döntöttem, viszont javasoltam, hogy legalább a dögös body felső része kerüljön le. Nyitott kapukat döngettem. 😊
Jött a "hanyattfekvemasszázs by Bius". Hát, nem tartott kettő percig, mert óvatosan elkaptam a derekát, magamhoz húztam, és ott megint minden volt, de nem masszázs.
Utána én is masszíroztam őt. Először tényleg masszíroztam, de világossá vált, ez a leány egy borsószem királykisasszony. Annak minden pozitív tulajdonságával. Nagyon érzékeny, nagyon szenzitív. Innentől kezdve bekentem a lábát, hátát, vállát olajjal, finom masszíroztam, majd megfordultunk. Maradtunk az asztalon, ekkor elkezdtem nyalni a már sokszor megénekelt puncit, Bius rajtam dolgozott a kezével.
Átmentünk a tatamira, elhelyezkedtem a lábai között, és beindult. Fényes lett ennek a leányzónak mindene, annyit nyaltam, csókoltam. Közben Bius párszor a csúcsra jutott.
És ekkor következett Ő. Zacsit nyalogatott, kézzel dolgozott, olyan mélytorkosat éltem át, huh...közben a melleit markoltam, csókolóztunk, sokszor már a kapuban voltam de ez egy hosszú, közösen összehozott megkönnyebbülés volt, ami Bius mellein landolt.
Letörölgettük egymást, egy kis összebújás, csókolózás, simogatás. Én javasoltam, hogy szerintem lassan idő van, megyek.
Gyors tusolás, öltözés, közben még bújás, csók, ölelés.

Semmilyen extra nem volt, minden nagyon korrekt volt.

Úgy érzem, nehéz kezdet volt. De aztán a folytatás...
Vendéglátómnál minden természetes volt, leginkább ő maga: nincs pirszing, tetkó, szoli. Csak a bársonyos fehér bőre. És a maximális odaadás.
És egy nagyon fontos dolog: sehol nem láttam órát. Amikor kiléptem a ház kapuján, láttam a bent töltött időt: kettő óránál több volt. Köszönöm szomszédlány!