Mikor először hívtam Noémit nem tudtam elérni, viszont az oldalán jelezve vagyon, hogy SMS-re válaszol. Én kedvelem ezt a lehetőséget mert így nincs izgulás, hogy tudassam a szándékaim komolyságát, mindamellett megmarad a lehetősége a keresett félnek arra, hogy eldöntse és tapintatosan jelezze, hogy valóban érdeklem-e őt. A Nap rámsütött és Noémi jelezte, hogy érdeklem őt. Így, egy alkalmas időben már nem volt gond a telefonálás. Egy visszafogott, kellemes női hang társaságában találtam magam. Nagyvonalakban elmondtuk egymásnak, ki mire is gondol a randinkkal kapcsolatban s a többit a VTR-re bíztuk.

Meglepő, nagy horderejű újdonságokat nem igazán tudok, lehet írni ebben a szekcióban. Hisz már említésre került a könnyű megközelíthetőség úgy tömegközlekedéssel mint magánszervezésű megoldásokkal egyaránt. A belvárosi címből adódóan nem meglepő a parkolási díj annak, aki járművét a közelben hagyná. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem volt nehéz helyet találnom és még mások is elfértek volna érkezésemkor és távozásomkor is. A ház igényesen felújított, mindenhol rend és tisztaság. A kaput nyitva találtam, így mikor feltárcsáztam Noémit már csak a célegyeneshez vezető utat kellett megkapnom. Az itt lakók – látszik – adnak a környezetükre, a körfolyosókon a korlátokon ápolt virágok díszlegnek. Tetszett.

A lakás teljesen összhangban van a házzal. Különlegessége a vertikális megosztottság, de erről még picit később. A fürdő tiszta, száraz felszerelve mindennel, ami a kellemes együttlétek személyi higiéné feltételeit megteremtheti. A hely barátságos, rend mindenhol. Nem gondolom, hogy elvakult lennék, bár mással voltam igazán elfoglalva a belépés után.

Nocsi nagyon ott van. A hirdetése kapcsán fellelhető képek hűen tükrözik a valóságot. A korábban írt kellemes hanghoz most már egy elragadó jelenség is társult. Egy filigrán, nett lány nyitott ajtót, sokat-, nagyon sokat sejtető szűk ruhában, mely ’mindössze’ annyira hívta fel a figyelmet, hangsúlyozta kebleit, hogy éppen ne tudjam róluk levenni a szemem. Persze az illem azt kívánta, hogy fel ne faljam tekintetemmel. Kancsal mód kellett zsonglőrködnöm, hogy a látszatot fentartsam. A szobák a tetőtérben vannak, mint erről már többen is beszámoltak. A hely adta lehetőségekből fakadóan a szobákhoz való feljutás egy viszonylag meredek emelkedésű kisebb lépcsővel lehetséges. Vendéglátóm előzékenyen előre menve mutatta a helyes utat, nem is sejtve mekkora lélekjelenlétre volt szükségem amikor az arcom elött 15 cm-re ringatózó csípője metronómként adta az ütemet tekintetemnek. Nagy nehezen, de erőt vettem magamon és igyekeztem nem orra esni, mert ’valami’ másra figyeltem.

Nocsival, esetünkben ez a programrész a találkozónk végére tolódott. A masszázsnak a tapasztalt formáját nem feltétlenül ajánlanám annak, aki csomókat akar kimasszíroztatni. Bár, vendéglátóm keze – termetét meghazudtoló módon – erős és az igyekezettel sincs gond. Szerintem inkább bennem van a hiba, mert NINCSENEK CSOMÓIM és még nem éreztem azt a megkönnyebbülést, amikor megszabadítanak bennünket tőlük a hozzáértők.
A ’gyurmázás’ közben trécseltünk egy jót mindenféle kényszeredettség és tabuk nélkül. Mikor eljött az idő kissé lógó orral, de vigyorgó képpel távoztam.

Nem meglepő, hogy miután felmentünk a kicsi lépcsőn kissé zavarban voltam. Látszott rajtam, s mivel most látogattam meg Noémit először semmiképp nem szerettem volna rossz benyomást kelteni. Vendéglátóm nagyon tetszett, így illedelmesen érdeklődtem a kölcsönösség mértékéről, lehetőségéről. Felhatalmazást kaptam, hogy ölelhetem, simogathatom, hozzábújhatok, megcsókolhatom, éltem a lehetőséggel és nem visszaéltem vele.
Persze-persze, kellett volna írnom már korábban, hogy a „jó benyomás” keltése kapcsán is, tettem a dolgom a vizes blokkban.
Tehát, ott hagytam félbe, hogy még állva finoman simogattam, csókoltam és vettem le testhez simuló ruháját alkalmi barátnémről. A feltárulkozó látvány, a meleg női test érintése már ekkor felejthetetlenné tették a pillanatot. Hamarosan lekerült az a falat semmiség is, mely nevezetesen a Vénusz-dombot volt hivatott ez eddig takarni. Kapcsolatunk már ekkor nem volt egyoldalú. Aktív, figyelmes, a közös jó keresésében partner volt újdonsült ismerősöm. Elhelyezkedtünk az ágyon, mely új távlatokat nyitott az erotika fogalmának keresése kapcsán. Próbáltam keresni a tradicionális erogén zónákon túl újabbakat, melyeket előbb kézbe, majd számba vettem. A feszes has és köldöktáj, a vállak és kulcscsontok ívei, a vádlik és kecses bokák a segítségemre, örömömre szolgáltak. A végére persze odaértem azokhoz a bizonyos ajkakhoz. Ott addig időztem, mígnem Nocsi a fejemet magához húzva nem jelezte, hogy örömszerzésem nem csak magamért volt.
Egy picit pihegtünk, cirógattuk egymást, majd a végén valahogy úgy alakult, hogy Nocsi fölém kerekedett. Nem úgy ’na most elveszem, ami nekem jár’ stílusban, inkább játékosan, pajkosan. A helyzetet egyáltalán nem éreztem adok-kapok –nak, sokkal inkább a kölcsönös örömszerzés egy másik módjának. Azért, hogy a beszámoló színvonalát túlontúl ne csorbítsam – mindenféle részletezés nélkül, mert arra senki, jóérzésű macsó nem lehet kíváncsi – csak egy mondat ereéig jelzem, hogy a tradicionálisakon kívül nekem is vannak erogén zónáim. Odaadó barátnőm ezt bizonyította. Persze, a legnagyobb-klasszikus szeretgetés az örömszerzés útkeresésének csúcsa volt. A változatosság térben és időben, intenzitásban teljessé tették számomra az illúziót vagy inkább érzést, hogy éppen most szeretkezem egy gyönyörű NŐ-vel. Én biztos nem éreztem különbséget.
Ismét pihegés következett. Az cirógató utójáték még egy kis habot ’fújt’ a közösen készített tortánkra. Időnként el-elkaptam Nocsi pillantását, elraboltam azt tőle. Az is simogató volt, mint mosolya, mely állandóan ébren tartotta érdeklődésemet.

Tiszteletem kenyérre váltható jelét az ágyunk melletti komódon helyeztem el érkezésemkor. Úgy emlékszem, hogy nem ragasztottam oda, de az tény, hogy távozáskor is még ott foglalta a helyet. Bizton állíthatom, nem ez a téma állt a figyelem középpontjában. (Ha mégis odaragasztottam volna, remélem már sikerült Nocsinak legalább leáztatnia! Eddig még nem hívott, hogy menjek a jó francba.)

Húú! Lehet, hogy a beszámolóm nem lett egy „Háború és béke” terjedelmű, de ezt mindenképpen ki akartam írni magamból. Találkozónk kapcsán olyan emlékek kerültek a felszínre, melyek jócskán túlmutatnak a biológiai szükségleteken. A lány, az időbeosztás, a hely, … mind-mind ideális volt számomra. Noémi teljesen levett a lábamról úgy külsőleg, mint hozzáállásával, hogy ennyire el tudott fogadni minden hibámmal és esetlenségemmel. Örülök, hogy meg tudtam látogatni Noémit és ennyi pozitív élménnyel gazdagodtam.
A napokban tanultam egy új fogalmat : „oximoron”. Utánanéztem a neten a jelentésének, ahol példákkal is próbálták átadni a tartalmát. Több-kevesebb sikerrel fel is fogtam az olvasottakat, de igazán megérteni azt csak Nocsival való találkozásom után sikerült. Egyszerűen csak azért, mert most egy időre monogám „alkalmipár”-kereső lettem.