Action:
Sok próbálkozás, még több ínycsiklandozó beszámoló, gusztusos képek, és Tia kedves, udvarias üzenetei után már nagyon vártam már a találkozót.
Megérkezve a Maradsz? – Maradhatok? kvíz kölcsönös jó megfejtésével egyikünk törölközőt, a másikunk a rezsicsökkentés csökkentéssel járó lehetséges kiadások kompenzációját nyerte. A Tia által kezdeményezett rövid ismerkedős csevegés fonalát nehezen vettem fel, mert azon kattogtam, hogy meg kell ölelnem ezt a lányt.
Alapos reggeli tisztálkodás után érkeztem, de hát a szabály az szabály, egy gyors zuhannyal lemostam magamról a kölnit és egy szál törölközőben szambáztam a vissza a foglalkoztató szobába, ahol Tia finom öleléssel várt. Sokan írtak, hogy Tia magas lány, de szerencsére nem olyan égimeszelő és magassarkút sem viselt, hogy pipiskednem kellett volna a csókért. A csókért, ami kb. a Tiával esett találkozónk esszenciája is lehetne. Kicsit óvatos, de finom, puha. Barátnős.
Franciája sem szopás, hanem kényeztetés. Kimért mozdulatokkal vette kezelésbe a bütyköt, nem csak az ajkait, de a nyelvét is használta serényen. Nyalta, simogatta, bekapta, odabent is érezhetően csinált valamit, – valami kellemeset – aztán kiengedte, rálehelt(?), becuppantotta, miközben praclija a tojástartón matatott. Időnként ütemes bólogatásra váltott, kezével pedig tartotta a botkormányt. Kellemes volt, mondhatni megnyugtató. Teljes biztonságban érezte magát a farkam Tia szájában.
Bizonyára vendéglátóm is tisztában van a képességeivel, ezért nem fürkészte folyamatosan a reakcióimat, hanem végig csukott szemmel csinálta azt, amit olyan jól csinál.
A szex hatalmas fricskája, hogyha dugni akarunk, akkor arra franciáról – ideiglenesen – le kell mondani. Márpedig én szeretkezni akartam Tiával, úgyhogy fájó szívvel ugyan, de szájmunka befejezését kértem. A terepet előkészítendő végigpusziltam a testét, hogy aztán bevettem magam az izmos combok közé. Próbáltam én is úriember módjára közeledni és finom, gyengéd száj- és nyelvmunkával viszonozni Tia odaadását. Hogy ez mennyire sikerült, azt nem tudom, mert alkalmi barátnőm nem az a sikítós, megjátszós típus – vagyis lehet, hogy sikítós, de nem velem – halk sóhajok, apró nyögések majd végül finom hullámzások jelezték, hogy nem aludt el teljesen a próbálkozásaim közepette.
Gumihúzás után kértem, hogy a számára legkényelmesebb, legkellemesebb pózzal kezdjünk. A lovaglást választotta, úgyhogy elhelyezkedtem a hátamon ő pedig ráereszkedett a ceruzára. Puncija körbeölelte a bránert, ő pedig változatos ütemben mozgott fel le. Nem akartam kizökkenteni, ezért jó pár percig csak átadtam magamat az érzésnek és a látványnak. Időnként csináltam néhány hasprést, hogy számmal elérjem Tia ajkait, ő pedig visszafogott csókokkal jutalmazta igyekezetemet. Meg finom kézimunkával. Időnként hátranyúlt és lovaglás közben simogatta a zacsit. Na, hát az elég őrjítő volt, pár pillanatra ki is estem az úriember szerepből, és fenekébe markolva dugni kezdtem. A heves csattogás gyorsan kijózanított, úgyhogy hagytam, hogy Tia érvényesüljön. A következő mogyorósimogatós etapnál kértem, hogy váltsunk, mert nem voltam benne biztos, hogyha kimasszírozza a golyókból a sejteket, akkor hamar újra harcrakész leszek, és mivel az óra nem mindig van szem előtt, így fogalmam sem volt, hol tartunk időben.
Tia kérésemre kutyába is pont olyan készséggel helyezkedett, mint misszionáriusba, csak kérnem kellett, látszott, hogy igyekszik a vendég kedvébe járni. Azt pedig minden pózban nagyon tudja, hogyha kell bánni a csigaházzal. Szemből kerekre nyílt szemekkel bámultam, ahogy mellei ütemesen hullámoznak lökéseim hatására, Tia pedig lehunyt szemmel adta át magát a ritmusnak. Mondjuk minek is nyitotta volna ki a szemét, ő nem látott volna olyan szépet, mint én, ráadásul kezével csukott szemmel is megtalálta a zacsit. A birizgálásnak meg is lett a hatása, nem bírtam tovább tartani magam, kirántottam a farkam és … átvillant az agyamon, hogy bár sok mindent olvastam már, de az adatlapon továbbra sincs arcra, szájba, vagy testre élvezés és nem is úgy tapasztaltam, hogy Tia oda lenne a különböző testnedvekben való tocsogástól, ráadásul nem ez volt az a pillanat, amikor ezt időszerű megtárgyalni, úgyhogy az aznap reggeli genetikai üzenet kicsit tesze-tosza módon, de végül kézbe sült.
A romeltakarítással nem fecséreltünk sok időt, én villámgyorsan zuhanyozni el, hogy még időben be tudjak csatlakozni a gazdaság értékteremtő körforgásába.