Az a helyzet, hogy Leóna szerepelt a kedvenc listámon, de valahol közép tájon, aztán a napokban olvastam egy beszámolót róla, ami annyira hartásos volt, hogy olvasás közben már erekcióm lett, ami pedig az én kormban már nem úgy megy, mint 50 éve… Akkor elhatároztam, hogy neki kell a következőnek lennie! Telefonon hívtam, és sms-ben válaszolt, hogy kommunikáljunk úgy. Rögtön megállapodtunk, aznap még egy biztosító üzenetet küldtem, és már startoltam is hozzá.

Buda frekventált helyén „rendel”, villamossal és autóval a legkönnyebb megközelíteni. A parkolás átlagos nehézségekkel jár, de gondot nem okozott.

Emeleti kis lakás, ami a légyottnak tökéletesen megfelel. A szobában nemigen tudtam körülnézni, annyira lekötött varázslatos alakja, de egy kényelmes franciaágy az biztosan volt… A fürdő kicsi, de táncolni úgysem akartam ott, hanem siettem, hogy drága Leónkát ölelhessem. Egyébként pedig minden tisztálkodási eszköz gazdag választékkal rendelkezésre állt.

Ugye a hirdetésén nem látszik az arca, telefonon nem beszéltünk, ezért meglepetés volt a nagyon kellemes alt hangja, ami végig a fülembe búgott, és a gyönyörű, kiválóan sminkelt arca, ami folyamatosan mosolygott. Az egész személyisége olyan mosolygós volt! Fekete body és harisnya volt rajta, és ez még jobb volt annál ,amit eddig a legtöbb helyen tapasztaltam, hogy mire beértem, a hölgy már meztelenül várt. Valahogy ez izgalmasabb így, nemcsak azért, mert kéjes érzés nekem levetkőztetni, hanem azért is, mert neki például kiemelte tökéletes kebleit, hosszú, formás lábait. Hogy nem volt meztelen, még kíváncsibbá teszi a férfiszemet. Apropó, magas sarkú cipőben fogadott, de amikor látta, hogy így magasabb lenne nálam, tapintatosan megszabadult tőle.

Az ágy mellett kezdtünk el csókolózni, és az is tapasztalat, hogy sok lánynál a csók extra, vagy még az se, tőle meg olyan csókokat kaptam, hogy komolyan, mint egy szerelmes csókja! Fürge, kemény nyelvével gátlástalanul kalandozott a számban, engedte az én mohóságomat is, percekig nem is akartam mást csinálni, mint csókolni, olyan fenomenális volt. Aztán persze már az ágyon fekve folytatódott ez a csókcsata, közben a kezemmel feltérképeztem az alant elterülő tájat. Lassan kibontottam a ruhából a formás melleit, nyelvemmel felmértem, a bimbókat lágyan körbenyaltam, aztán újra csók, majd megint a cicik. Utána lehúztam a bodyt, de a harisnyát végig rajta „felejtettük”, ez is egy szuper élmény volt így! Lejebb vándorolva a punciját kezdtem el dédelgetni. Már a látványa is csodaszép a lebegő szeméremajkakkal, de nyalni-falni igazán komoly élmény. Persze ő is a finom érintéseket szereti, úgy éreztem, hullámszerűen többször majdnem a csúcsra jutott, de a gyönyör kapujában megállt. Szerencsére ez nem vette el a kedvemet, és még jó sokáig folytattam ezt a foglalatosságot. Aztán jött ő. Már a sorstársak beszámolóiból sejtettem és reméltem, hogy ez nem egy hétköznapi francia lesz. És úgy is lett! Régi jó gavalléromat úgy szopta, hogy végül is „szájba szeretkezés” lett belőle. Bő nyállal, torokig le, ha úgy adódott, hullámzó ritmussal. Hiába beszéltük meg, hogy adott pillanatban gumit húz, és rám pattan, nem bántam én: elélveztem a szájába, amit le is nyelt, és fokozatosan lassította le a tempót. (Legtöbb általam ismert lány nem hogy nem nyeli le, mégcsak nem is szorgalmazza, hogy a szájában menjek el.) Utána egy jót beszélgettünk, és ez sem a szokásos hétköznapi témákról folyt, hanem „szakmáztunk” egy kicsit, hiszen kiderült, hogy a civil hivatása ugyanaz, mint nekem. Még arra is jutott idő, hogy egy kellemes masszázst nyújtson, majd el szerettem volna köszönni a pincijától is, és még nyalogattam kicsinyég.

Átlagos rózsaszálat kér, és pazar élményt nyújt cserébe.

Most olvasok egy mai magyar regényt, amelynek főhőse találkozik az ördöggel, aki meg akarja kísérteni azzal: „akkora farkad lesz, hogy Toldi Miklós se tudná felemelni” Erre a főhős:
„Letolom gatyámat, majd pedig óvatosan legöngyölítem felcsavart szerszámomat; a fütykös piros makkja úgy zuhant a földre, mint pöröly az üllőre, beleremegett az Alföld, és az ördögnek még a szívverése is elállt egy pillanatra- már ha van szíve a kurafinak.” Ugyebár én már messze nem legénykedhetek így, mint a főhős, de Leónka (aki a neve alapján egy Krúdy-regényből is elősuhanhatna) egy órácskára majdnem el tudta velem ezt hitetni. Hála érte!