Mielőtt belekezdenék a beszámolásba, hadd bocsássak előre valamit: az ég-világon semmi de semmi értelme nincs egy sokadik beszámolót írni Alice vendégszeretetéről, mert szerintem 230-egynéhány történetből már minden információ lejött, ami csak lejöhetett. Egyedül azért éreztem késztetést mégis az írásra, hogy valahogyan világgá kürtöljem, mennyire nagyon jól éreztem magam vele! Aztán megpillantottam, hogy Alice még nem kapott nemhogy felejthetetlen vagy istennős értékelést, hanem semmilyet sem ebben a hónapban. :-O Ez eldöntötte a dilemmámat, és billyentyűzet elé ültem. ;-)

Az egyeztetéssel már megint szerencsém volt, akárcsak legutóbb, két éve (vagy Alice telefonkezelése annyire profi, hogy szerencsének hiteti el): napközben, a déli órákban hívtam és néhány csörgés után felvette. A bemutatkozás után én elkezdtem sorolni a számomra megfelelő opciókat, amikből ő kiválasztott egy számára megfelelőt két nappal későbbre, napközbenre. A telefonos egyeztetést követően az időponra VTR-en is ráerősítettem, amit nagyon gyorsan vissza is igazolt. Nehéz volt túlélni azt a két napot...

A budapestieknek nem hiszem, hogy kell többet mondani annál, hogy a randi helyszíne a Lehel tér körzete. A várost nem ismerőknek, pedig annyit mondanék, hogy a tömegközlekedés szinte minden formája elérhető itt: a busz, a metró (bár az most zűrös a felújítás miatt), a villamos, de még bérbicikli és a bérrobogó is. Aki venné a bárotságot, hogy kocsival menjen, annak -- azon túl, hogy a környék fizetős -- érdemes időt szánnia a parkolóhely keresésére, ezzel a problémával minden bizonnyal meg kell küzdenie. Igaz, a szomszédos Lehel Csarnokban van parkolószint, de a feltételeket én egyáltalán nem ismerem. Jómagam robogóval mentem, manapság ez a legideálisabb közlekedési eszköz a városban (már jóideje).

Egyébként a találkozónk egy "jópofa kis" prológussal indult, akár egy félreértésekre épülő bohózatba vagy egy francia filmvígjátékba is bele illene... ugyanis nem a megkapott pontos címadatra, hanem a két évvel korábbi emlékeimre hagyatkoztam. Az emlékezetem azonban téves volt, és rossz házba csöngettem be. A sztori azonban folytatódott: beengedtek! Minden stimmelt ugyanis: a kapukód is, az emelet is, és még várt is valaki, amikor kiléptem a liftből. Zavarba is jöttem: ez nem lehet Alice! Nem változhatott meg ennyit két év alatt: életkor, testsúly, alakforma.... én inkább visszafordulok :-)) Aztán újabb gyors telefon, és Alice helyretette a félreértést, miközben jót mulatott a szituáción.

Alice rendelője egy szép, jó állapotú házban van. (Mint sokan megírták, van portás, de csak gubbaszt a fülkéjében, vissza sem köszön.)
A lakás bejárati ajtaja egy előszobába nyílik, jobbra mindjárt a fürdő, előre elfüggönyözött lakrész, ahonnan egy cirmos kandúr időnként ki-kikandikál. Őt leszámítva csak Alice társaságára kell/lehet számítni. Balra fogasok, majd az action-room bejárata. Itt van egy-két hasmagasságú komód és egy jó nagy francia ágy, ami megtölti a kis szobát. Az ágy nyikorog kicsit, de én hálát adok a sorsnak, hogy sikerült alaposan megnyikorogtatni :-))) Szemben a falon van ugyan tükör, de mozizáshoz szerintem nem elég.
A füdőben viszonylag kis kád zuhanyfüggönnyel, vécé, normál mosdótál (szájvízzel), plusz mosógép található. A tusfüdők száma kb. tíz (csak azok kedvéért, akik számon tartják).
Tisztaság, rendezettség jellemző a lakásra. A berendezés, ha nem is luxus, de kellemes, megfelelő.

Alice külsejéről abból az egy képből szinte semmi nem derül ki, így aztán nehéz lenne véleményezni, a fotó visszaadja-e a külsejét. (Végül is igen, csak nem sokat.)
Én a pillanatnyi hangulatomtól függően sokféle női alkatot szeretek, például a buja idomú MILF testet vagy éppen a tinilányos vékony alakot. Alice az utóbbi.
Bár néhány mostanában írt beszámoló némi pocit is megemlített, ez szőszálhasogatásnak találtam, szerintem erre felesleges is több szót vesztegetni. Alice-nak kedves arca, váll alá érő hosszú haja van, ami fent barnás, lent szőkés, és szédítően csinos formájú, vékony teste, kis cicikkel, kis bimbókkal. Nekem személyes kedvencem a kicsi és csodálatos formájú feneke, ami a formás vékony comjaival együtt gyönyörű "alvázat" kölcsönöz neki. És hát a selyem-bársony puha, tökéletesen csupasz intim zóna: emellett sem lehet elmenni szó nélkül. De mindezeknél talán még fontosabb a selymesen finom fehér bőre, amit nemigen csúfít/díszít tetoválás (egy pici kivétellel). És miután Alice gazdagon "osztotta" az ölelését, sok jutott a bőrének érintéséből, simogatásáből nekem.
Alice öltözködése, nehezen lenne egyedinek mondható, mert általában teljesen meztelen :-)) De a fogadóruha, amiben várja a vendégeit, amint a sok-sok beszámolóból tudni lehet, már-már a védjegyévé vált: egy kis könnyű ruhadarab, ami combközépig takar mindent, de alatta semmi...

Amikor végre megérkeztem a jó épület, jó emelétére és ott várt engem Alice az ajtóban, tudtam, mi vár rám. Már nagyon vágytam rá két nap izgatott várakozás után. A lakásba lépve és a cuccokat letéve meg is kaptam a szerelmes barátnő ölelését és csókjait. Igazából az ottlétem folyamán állandó az ajkait kerestem és ő mindvégig fogadta is a keresésmet. Szorosan magamhoz húztam és simogattam (finoman), csókoltam őt ahol csak értem. Megállapítottam, amit amúgy is tudtam, hogy a fekete vagy sötét színű ingszerű ruhán kívül semmi sincs rajta. Bekísért a hálószobába és ott folytatódott a szexi "szeretkezés". Szerencsére a ruhának jó nagy gombjai voltak, így könnyen szét tudtam nyitni, így elém tárult a csodás vékony test, amit őrületesen jó volt megint szorosan magamhoz vonni. Ölelkezés és simogatások közt aztán nem voltam rest a ruhát teljesen letolni róla, míg ő engem igyekezett kihámozni az "ingemből, gatyámból". És persze megállapította, hogy a testének szoros közelsége erős hatással van rám cerka tájékon (is). Bekísért a fürdőbe, pontosabban mutatta az utat, így néhány lépésen át legeltetni is tudtam a szemem azokon a szépséges formájú popsikon, majd a fülembe súgta, "siess!" Húúúú, nanáááá... Ezek az előzetes erotikus játékok legalább olyan fontosak voltak nekem, mint a találkánk további eseményei. Újabb elemei Alice tökéletességének.

A fürdő után - talán nem mondok meglepőt - folytatódott az ölelkezés, simogatás és csókhalmozás, de egy idő után már vízszintes helyzetben. Itt egy kicsit elvesztettem a fonalat, de a lényeg, hogy szerető gondjaiba vette a bőrcerkát, ami már addig is majd szét durrant, és perceken át kényeztett, de nem tudom felsorolni hogyan és hányféle módon, csak arra emlékszem, hogy többször is kereste közben a tekintetemet. Persze muszáj volt, hogy én is végigcsókoljam őt, persze hogy a combtövet és mennyek kapuját sem hagytam ki. Vissza akarta venni az irányítást, de javasoltam, legyen a partnerem egy kis játékban, aminek a lényege, hogy a lehető legtöbbféle pózban legyen az enyém, és ezt számolni is kell. Örömmel és készséggel mondott igent, és máris védőfelszerelést varázsolt a farkincára. Majd azzal a lendülettel fölémkerekedett és lovagolni kezdett. Összesen nyolcféle pózban keféltünk (de ha a lovaglás négyféle módját nem számítjuk különbözőnek, akkor csak öt: paci, álló helyzet, kuyus, misszi és féloldalas. Eddig bírtam.

Alice zavarba ejtő gondoskodással törölte le az ellankadó farkincámat, ami azért érdekes, mert lehet ezt sokkal rosszabbul is csinálni: voltam már olyan lánynál, aki kezembe nyomott egy darab papírtörlőt és megmutatta, hol van a szemetes. Nahát Alice ennek a pontos ellentéte volt... Leheveredtünk, mellém bújt, és -- ugye kitaláljátok: mint egy barátnő -- félig átvetette a lábát az enyémen. Az volt a csodálatos, hogy egyáltlán nem voltam feszélyezett, még a legbanálisabb témák is természetesnek tűntek, pláne a pikánsabbak: milyen szexfantáziákat tudnánk eljátszani: professzor és diáklány, aki jobb osztályzatot akar elérni; vagy főnök és titkárnő... és lett volna még több. És közben kiderült az is, hogy nem csak az érzelmi intelligenciája magas Alice-nak, de bizony művelt is. tehát az intermezzo is jó volt vele.

De aztán, hogy hogy nem, már megint azt vettem észre, hogy szorgoskodik az erotikus témáktól éledező cerka körül: a farkam ismét tucatféle módon a szájában volt. Egy darabig tétlenül élvezkedtem, de aztán megkértem, hadd lefetyeljek már én is: máris fölém helyezkedett, és közvetlen közelről elém tárult azt a csodás-csinos "alváz", aminek igyekeztem minden négyzetcentimáterét végigcsókolgatni. A puncijának gumi íze volt (azért ez őrület, hiszen én okoztam!), amire később frappáns-pajzán módon reagált Alice: le kell nyalni, és utána már nincs! :-) A 69-es póznak aztán meglett az eredménye, elment a második patron is, ami megint egy tökéletességi elem. Hogy miért is? Az utóbbi időben több lánynál is voltam, de nem írtam róluk, mert nem volt velük elég jó: nem volt kémia, együttlét közben éreztem az idő szorítását, nem is jött össze a második, sőt volt ahol inkább kísérletet sem tettem. És láss csodát: Alice mindent kihozott belőlem, és még az egyórás időkeretbe is belefértem éppen. Mert vele/nála van kémia, sőt egy egész vegyészdoktori disszertáció :-))

Pihegés, mosdás, öltözés, lányimádás, távozás -- de nem gyalog, hanem 5 centivel a talaj fölött.

Az elszámolás teljesen korrekt volt. A belépődíjat egy kis bonbon dobozkával együtt a komódra tettem, és fogalmam sincs, hogy mi történt vele közben, előttem vagy utánam, mert nem figyeltem rá, nem érdekelt (volt más ;-)). Extrát nem kértem, hisz minden pajzánságot megkaptam az alapdíjban, amit csak szerettem volna, és még többet is. Minden egyes perc megérte, amit Alice-szel töltöttem. Minden másodperc!

Alice elkényeztetett, feltöltött, elvarázsolt. Hogy mivel? Nem azzal, hogy világraszólóan jól franciázik (pedig igen!), nem is azzal, hogy imádnivaló szép kis teste van (pedig igen!), hanem azzal, hogy tökéletes volt az illuzió, amit átadott. Alice titka talán az lehet, hogy nem fél odatenni magát (és remélem nem is lesz olyan kellemetlen élménye, ami miatt ez megváltozik), emellett nagyon erős az erotikus kisugárzása is. Az ölelése, a csókjai, az együttlét vele olyan, mint... idézd fel magadban, milyen / milyen volt, amikor egy beléd igazán szerelmes lány átölelte a nyakad (remélem, mindenki tud ilyet felidézni)... szóval olyan. El is nevezem őt magamban illuzionistának, és ezt mondtam is neki... ("kis illuzionista", igaz? :-)

Attól félek, írhatok én akármennyit, az élményt nem sikerül eléggé "kiírni" magamból. Lehetetlen: újra és újra meg kell élni. ;-))

UI: Bocs hogy már megint túl hosszúra eresztettem.
UI: "Istennő" feletti értékelési kategória nincs?