Aki előbb felveszi, és előbb tud fogadni alapon három lány volt a listámon. Kittyt lehetett a legkönnyebben és leggyorsabban elérni, és a nekem megfelelő időpontra, délután 5-re sikerült megbeszélnünk a találkozót. Ám a hölgy rugalmassága és alkalmazkodóképessége itt még nem ért véget: előbb végeztem a környéken, így 4-kor felhívtam, hogy tudok-e menni korábban. 15 perc múlva – tehát az előre megbeszélt időpontnál majd egy órával korábban – már lakáson voltam.

Nyugati tér, tökéletes – még az autósoknak is azt tanácsolom, kivételesen használjanak BKV-t. (Egyébként szerintem az a rész pont nem a 6., hanem a 13. kerület.)

Hangulatos, nagypolgári lakás egy forgalmas bérházban, ahol sok iroda van, így nem feltűnő a jövés-menés. Tiszta lakás, nagy terek, tompa fények, így már maga a környezet is alkalmas az ellazulásra, de nem akar modernebb, izgatóbb, „vörösebb” és „szexuálisabb” lenni, mint amilyen.

Kitty külseje tökéletesen megfelel a képen látottaknak: érett (a szó valóban pozitív értelmében, nem udvariasságból mondva), rendkívül izgató, buja nő, gyönyörű, sima bőrrel, kinek domborulatain van mit fogdosni és markolászni. Kitty legfőbb külsőségbeli erénye éppen hétköznapisága: a villamoson utazva éppen az ilyen típusú nőkkel keveredik szemkontaktusba az ember, és arra gondol, a prűdséget levetkőzve, vajon milyen lehet az ágyban. Vajon milyen a feneke, a bőre, a szája...?

Kittyről rendkívül sok beszámoló született, így amikor a napokban meglátogattam, sokat gondolkodtam, kell-e egy újabb írás, ami ráadásul nem tud „a nagyon ajánlott” kategóriába megszületni, mint a korábbiak szinte mindegyike. Végül úgy döntöttem, lesz, ami lesz, írok.

Kitty igazi profi, igazi szolgáltató, aki ismeri a szakma azon csínnyát–bínnyát, ami túlmutat az aktuson: odafigyel a diszkrécióra, az ellazulásra, a rugalmasságra, hogy úgy mondjam a „support”-ra. Ugyanakkor – ami az együttlétet illeti – lényegesen többet vártam. Őszintén remélem, hogy egészegyszerűen csak nem tudtunk egymásra hangolódni.

Megérkezésemkor külön fogas a zakómnak, leültetett a kanapéra – mivel látta, hogy izgulok, jó közel magához, mint tanárnő a kisdiákot –, itt megbeszéltük, hogy nem beszélünk meg semmit, nem kérdezünk közbe, mindenki csinálja, ami jól esik neki, ha az a másiknak nem tetszik, majd szól. Nagyon tetszett ez a fajta közvetlenség, tetszett, hogy ilyen könnyen levetkőzzük zavarunkat, erényességből fakadó tanult prüdériánkat. (Eddig maximális pontszám.)

Gyors tusolás (megengedte a vizet, nehogy megégessem magam), majd be, ő már várt az ágyon. Melléfekvés, engedte, hogy azt csináljak vele, amit akarok: csók testre, mellre, mindenhová, majd francia+kézimunka. Nagyon igyekeztem, de a várva várt élvezet, hogy úgy mondjam a „feedback” elmaradt. (Lehet, hogy velem van a gond? Pedig eddig nem volt rám semmi panasz.)

Ezt követően én a hátamra feküdtem, jeleztem, hogy most őt várom. Nem túl lelkesen nekikezdett, elég sok kezezéssel, kértem, hogy hadd végig a szájába, de azt nem lehetett. Mondtam: akkor inkább fel a köpenyt, és action: lovaglópóz, majd hátulról, de elég gyorsan befellegzett nekem. Átlagos volt.

Aztán beszélgetés: nem volt rossz, de volt már jobb, mélyrehatóbb is (igaz, velük régebb óta ismertük már egymást).

Majd cirógatás, újabb kör, ezúttal szájjal, és ismételten nagyon sok kezezéssel. De figyelt rám, és amikor észlelte, hogy szeretem, ha keményebben hozzám nyúlnak, azt akceptálta, és ennek megfelelően „foganatosította a szükséges intézkedéseket irányomban”. Nem sokkal később elpattant bennem, aminek el kellett pattannia, majd rövid beszélgetés még (semmi TP), és én jeleztem, indulnom kell. Gyors mosakodás, öltözés, öltözködés közben beszélgetés.

Őszintén: fogalmam sem volt az árakról, nem kérdeztem előre semmit, így amikor a végén közölte, mennyivel tartozom, meglepődtem, hogy mennyire méltányos. Így annyit adtam, mint amennyit gondoltam, ami lényegesen több volt, mint ami járt. Sajnos erre lényegesen jobban reagált, mint a franciára :-( Így fizetés után a búcsúszás sikerült talán a legkedélyesebbre.