Tiát telefonon, vagy privát levelezésben szoktam elérni. A telefont jobban szeretem, mert már a hangját hallani is élmény.

Évek óta autóval járok Tiához. Nagy arrafelé a BKV-s forgalom, de ennek nem ástam a mélyére. A házat könnyű megtalálni. A GPS simán odavisz, habár én már csukott szemmel is odatalálok. A parkolás inygyenes és nem volt még arra példa, hogy a ház bejárata előtt 10 m-nél távolabb kellett volna a lovamat kikötni.

A lakás ugyan egy régi típusú panelben van, de minden szempontból kifogástalan, mint az úrnője. Rend, tisztaság mindeütt. A fürdőszobában egy zuhanykabin és nem is sorolom, teljes ellátottság mindenből amire szükség lehet.

A képek nem hazudnak. Aki volt már Tiánál tudja. Akik még nem voltak azoknak mondom, hogy azok a képek bizony a valóságot mutatják. Tián minden természetes. Nincs rajta sem egy pirszing, sem egy tetkó sem bármely orvosi beavatkozásnak a nyoma. Tia úgy káprázat, ahogy van. Ami nem látszik, azok a csodás keblek, Tia arca és lényének kisugárzása.Kedvesség báj és minden ami miatt ő egy igazi királynő.
A jelenlegi képsorozatból nekem az első kép tetszik a legjobban. Hát az a stoki egyszerűen zseniális. Régi emlékek özöne zúdult rám. Az elmúlt évszázad 70-es éveiben volt pechem lehúzni több mint két évet sorkatonaként a Néphadseregben. Pontosan ilyen stokija volt mindenkinek. A kölönbség, hogy annak három lába volt. Ennek itt a képen csak kettő :))). Na de MILYEN KETTŐ!!!

Ez a 12. beszámolóm, amit Tiáról írok. Hogy elfogult vagyok-e? Naná hogy az vagyok, de attól még lehetek tárgyilagos.
Tiát először kb. 10-12 éve látogattam meg. Akkor még Nati néven hirdetett. Gyönyörű volt és már akkor is nagyon elegáns. Talán még nem volt annyira kiforrott, vagy túl fiatalnak találtam, vagy a csuda tudja, de nem mentem vissza hozzá. Igaz másfelé is kalandoztam. Aztán kb. három éve megláttam Tia hirdetését. Hiába hirdet most is arctakarással, 7-8 év távlatából is azonnal felismertem benne Natit! Arctakarással is felismerném1000 nőből, mert ilyen tökéletes alak és elegancia nem sok van.
Nevezetes napon mentem Tiához. A születés napomon. Ez már a harmadik volt egymás után, amikor Tiával emeltem a nagy nap fényét. Ráadásul ez egy kerek évforduló volt. Nagyon készültem.
Megérkezve, felszaladtam a megfelelő szintre és már nyílt is az ajtó. Az ajtó mögül az arcán két kis gödröcskés csodálatos mosolyával, smaragdzöld szemeivel, elém lépett az én királynőm.
Valami tündéri kék kombiné szerű dolog volt rajta és én ennyi év után is lehidaltam a látványtól. Egy dísz-zacsiban átlóbáltam ajándékom Tiának, majd átöleltük egymást. Magamhoz szorítottam és csókóltam a nyakát, száját vállát, meg ahol értem, mert nagyon régen nemláttam őt. (A fene ezt a járványt)
Aztán kibontakoztunk az ölelésből. Kabát cipő le, és irány a fürdőszoba kezet mosni. Tia már hozta is a törülközőt. Szobába be, leültünk és beszélgettünk egy kicsit. Aztán elkezdtem lelapátolni magamról a göncöt, hogy megcélozhassam a fürdőszobát. Mielőtt elindultam, kértem Tiát, hogy most maradjon rajta az a kis pihekék cucc. Fürdőszobából visszaérve megint összegabalyodtunk. Állva csókolóztunk, simogattuk egymást. Közben szépen lekerült a „lepel” és szabaddá váltak a keblek. Az 1. képen látszik nagyon jól, hogy ott méretes dombok vannak ám. A kebel gyönyörű körte formája, a szépséges bimbók és az a rugalmas tapintás mindent visz. Gondolkozás nélkül rácuppantam. Járt az arcom ide-oda a tesók között, a bimbók meg szépen kihegyesedtek. És akkor irány az ágy.
Egymással szemben összeölelkeztünk és nagyon gyengéd percek következtek. Később megindultam lefelé. Lassan, négyzetcentiméterenként, semmit ki nem hagyva élvezettel csókolgattam a tökéletes szépséget.
Leértem. Semmit nem kapkodtam el. Csókolgattam, lehelgetem nyalogattam a kehely környékét, majd azt a gyönyörű, nyiladozó kelyhet. Aztán felmentem. Csókok és simik közepette megkérdeztem, hogy 69? Naná hogy igen! Hanyatt feküdtem és felvettük a pozíciót. Hát mit mondjak?......mámor. És már éppen javaslatot akartam tenni, amikor megszólalt a telefonom. A cégprofilom miatt azt éjjel nappal fel kell, hogy vegyem. Kibontakoztunk és telefon. Nem tartott sokáig, de Egon elkezdett nyugovóra térni. Diát kértem, hogy akkor most hívjuk segítségül Orálkát. Szépségem oldalról pozíciót vett fel és a már sokak által is megénekelt csodás technikáját csillogtatva Egonba lelket lehelt. Gondoltam boldogság!.... és már a következő fázishoz készültem, amikor az a dög telefon megint rázendített. Hát ezt nem hiszem el. Aztán visszatértem. Egon megdeglett. Tia szorgalmasan próbálkozott az elsősegéllyel, de semmi. Nem segített sem szépség, sem báj, sem szakértelem. Na brávó. Rohan az idő. Már kedden csütörtök lett.
Tia édesen vigasztalgatott, én meg kiakadtam. Megszeretgettük egymást aztán összeszedtem magam és elkullogtam. Nem így képzeltem el a "nagy napot."

Teljesen a szokásos módon történt az elszámolás. Szóra sem érdemes.

Tia mindenben tökéletes volt. A hiba az én kéaszülékemben bújt meg. Szakadó esőben perkeltem észak felé az elkerülőn. Egymás után hagytam le a kamionokat. Hálából átláthatatlan vizpermettel borították el az autómat. Sötét felhők, sötét gondolatok. Hazaérve semmi levezető pia, csak gubbasztás. Aztán mostanra kisütött a nap :)) kék lett az ég :)) Eszembe jutottak aranykoszorús ismeretlen költőnk, mindenki által ismert, a férfinépet harcba invitáló szavai. Idézemí. "Rövid az élet, hosszú a sír mindenki dugjon amíg csak bír!" És akkor bevillant: Több évtizeden átívelő
áldozatos munkásságom :)) erdménye így végződjön? Hát nem! Még a temető kapujára is az van írva, hogy Fel! Támadunk! Repülök egy néhány gyakorló kört és vissza a Királynőmhöz :)) Csak ő lehet az a NŐ akivel ebben az életemben utoljára szeretkezem. (Ha Ő is úgy akarja)