Viszonylag könnyű volt kapcsolatba lépni Binakával. Elérni és találkozni vele, már egy fokkal nehezebb, de nem vette különösebben igénybe a kitartásomat. Ha éppen nem tudta felvenni, előbb-utóbb láttam egy nem fogadott hívást tőle, amiből tudhattam, hogy újabb kommunikációs kapu nyílt. Amikor sikerült ezt néhány kísérlet után összehangolni, akkor pedig kifejezetten üdítő élmény volt beszélgetni vele. Az a benyomásom volt, mintha mérföldekkel lenne előrébb azoknál a lányoknál, akikkel előtte sikerült beszélni. Nem csak az tetszett, ahogy beszélt, a vidám, közvetlen hangja, hanem amiket mondott és ahogy azt megfogalmazta. Az, hogy jól használja a nyelvét, már itt bebizonyosodott számomra. S mivel annyiban bizonyosan hasonlítok Woody Allen-re, hogy a második kedvenc szervem nekem is az agyam, már a beszélgetés során eldőlt, hogy innentől csak idő kérdése és nekünk találkozni kell.
Erre először januárban került sor. Az egy igazán jól sikerült tapogatózó, ismerkedő találkozás volt, ami csak tovább lendített engem a Biankával való ismerkedés sikamlós útján. Így került sor a hét utolsó unkanapján egy napokkal előre megbeszélt találkozóra.

Bármilyen közlekedési eszközzel oda lehet találni, és mivel néhány évtizede az internet korát éljük, nem hiszem, hogy ez nehézséget okozna bárkinek is. Nem kell hegyeket mászni és oroszlánokkal harcolni az úton, és három próbát sem kell kiállni amíg odaér az eber. Mivel a cím sem egy keresztrejtvény függőleges sorának megfejtése volt, hanem kerek perec csak úgy elmondta Bianka, hát egyszerűen arra vettem az utam.

Olyan, mint Bianka – egy bizonyos szempontból. De az biztos, hogy jól összeillenek. Nagyon igényesen, szerintem kiváló ízléssel kialakított kis garzon. Rend és tisztaság, ahova a szem ellát. Persze jótékony homály borul a helységekre, de nem kell az embernek az ujját végighúzni az ajtó tetején, hogy meggyőződhessen a higiénia iránti magas fokú elkötelezettségről. A kis lakásban minden adott ahhoz, ami egy ilyen lopott idő (több, mint) kellemes eltöltéséhez kellhet. Hangulatos zene, nagyképernyős TV, szerintem még wifi is van, bár nem kértem el a kódot. A januári találkozónk óta ez már egy másik helyszín, de mindkét kuckóra egyaránt igazak a fentiek. Kicsi az esély, hogy ez pusztán a véletlen műve.

Most itt a logika azt diktálná, hogy azt írjam Bianka olyan mint a kis lakás, amit berendezett magának, most minek is ismételném magam. De ha nem botorság ilyen személyes hangvételt megütni egy ilyen írásban, akkor elmondom, hogy Bianka kamasz és felnőttkori erotikus álmaim főszereplője… is lehetne, ha emlékeznék akár a két nappal ezelőtti álmaimra. (S ezen már a Cavinton sem segít) A képek garmadából bármelyik elég ahhoz, hogy meglepetés nélkül csattanhasson el az első puszi. Hacsak nem úgy jár valaki, mint én és a 3 dimenziós valóság lebénítja és alapállapotba vezérli a kognitív képességeit. Több olyan részlet tárult elém első látásra is, ami az addig is álomszerű képet tovább színezve olyan magasságokba emelte az esztétikai élményt, hogy már szédültem. Szóval örültem, hogy a cipőlevétel megnyugtató rutinjában elmerülve egy kis megnyugvásra lelhettem és rendezhettem a pulzusomat és a légzésemet.

Ez a rész még januárban történt, de ha nem lenne emlékezetes, most nem kerestem volna újra a Bianka érintéseit. Valamilyen vizes bázisú krémet használva andalított el a mozdulataival. Nem vágytam csont és csomó ropogtatásokra és ezt nagyon ügyesen megérezte. Keze mozdulatai tökéletesen összhangban voltak az aktuális vágyaimmal. Kikapcsolt, ellazított, elrepített. Néha olyan helyeken is járt a keze, ahol masszőz keze nem jellemzően fordul elő, de ebben az esetben ez nem baleset, vagy a véletlen műve volt, hanem az élmény része. Mint ahogy az is, ahogy az én kezeim is utat találtak maguknak Bianka selymes bőréhez itt-ott. A masszázspadról lelógó kezeimmel hosszan simogatva fedeztem fel a lehetőségek határait (beleértve saját ízületeim mozgásterjedelmét is), kéjesen kiélvezve minden egyes újabb négyzetcentimétert, amit addig még nem érintettem. Borzongva, sóhajtozva, nyüszögve élvezkedtem kezeinek alárendelve magam, többnyire hason fekve, majd megfordulva is kijutott a jóból.

Nem mintha az első alkalommal nem lett volna ilyen fejezet, de most második találkozásunk alkalmával ez egy fokkal nagyobb szerephez jutott. Bianka ezúttal is ugyan olyan hatással volt rám, mint először. Elvarázsolt a kis boszi. A zuhany előtt tartott egy kis idegenvezetést az új helyről, hogy ne érezzem annyira elveszettnek magam, kaptam hideg vizet inni, és instrukciókat a tisztálkodáshoz. A zuhany után pedig az üdvözlő ölelésből simogatások lettek, miközben valahogy az ajkaink is egymásra találtak. Hullámokban tört rám az egyre forróbb hangulat okozta fokozódó izgalmi állapot és a „jajj de jó, hogy ide sodort az élet” megnyugtató érzése. Ez a hullámvasútazás mozdított ki mindkettőnket a függőleges helyzetből és tereltük át testhelyzetünket és mozdulatainkat egy másik dimenzióba. Nem tudtam betelni az érintése élményével, testének felfedezésével. Próbáltam kihegyezni érzékeimet és befogadni az élményt, de nagyon hamar a túlcsordult állapotba kerültem. Az adok-kapok során, akár melyik oldalon álltam (feküdtem) ugyan abba az irányba sodródtam egyre hevesebben. A testem minden porcikáját elborító orgazmus felé. A beteljesülés előtt olyan technikákat is megismertem Biankától, amiben eddig sosem volt részem és végül is úgy alakult, hogy ez tette fel az „i”-re a pontot. Persze addigra már az ő kényeztetésének – számomra – eufórikus hatása alatt voltam, úgyhogy nem volt nehéz dolga elrepíteni.
Akik olyan leírást szeretnének, hogy mikor melyik kezemmel értem Bianka melyik melléhez először, miközben az ő bal lába hány fokos szöget zárt be a másik alkarommal, most kénytelenek csalódni, vagy a tetszőleges pornó oldal sensual massage fejezét felütni. Egy ilyen írást ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy művészi festményt, mondjuk egy utcai csendéletet egy mázoló ecsettel próbálnék reprodukálni, kizárólag cinóber vöröst használva. Az ilyennek azért sem látnám értelmét ebben az esetben, mert Bianka oldalán a kényeztetési formák nincsenek feltűntetve, talán nem is véletlenül. A bemutatkozásban pedig felhívja a figyelmet, hogy nincs értelme bármilyen beszámolóra hivatkozni a látogatás során, mert úgy sem tud két egyforma forgatókönyv kerekedni. Nekem eddig egyetlen beszámolóját sem volt alkalmam olvasni, mert az oldal szabályai és a beállítások nem tették ezt lehetővé.

Igyekeztem a lehető leg diszkrétebben megoldani, és ebben Bianka partner volt. Számos hely kiválóan alkalmas a lakásban arra, hogy óvatlan pillanatban megszabaduljak az illúzióromboló papíroktól, amit előzetesen természetesen megbeszéltünk.

Ugyan olyan izgatott voltam a találka reggelén, mint az államvizsga reggelén. Tudtam, hogy olyan nagy bukta nem történhet, de mégis valahol mégis számít. Jót tesz az ember önbecsülésének, ha nem kettessel megy át egy vizsgán és ez képes a torkába gombócot csinálni, ha nagyon rápörköl az ember. Úgy éreztem, hogy erre a találkára talán túlságosan is rákészültem, és ilyen helyzetekből hatalmas hasalásokban is volt már részem. De ezúttal nem ez történt, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam és ha nem írtam volna ki magamból az élményt, még egy jódarabig nem tudnék kellő komolysággal megjelenni a munkahelyemen az elégedett vigyor miatt a képemen.