A találkozás előtt nagyjából egy hónappal kezdtem mozgolódni. Az első kapcsolatfelvétel egy privát üzenet volt az egyik csevegős bejegyzésből kiindulva. Később követte még pár - talán még a kretén-határon inneni mennyiségben -, s a továbbiakban is igyekeztem távol maradni a szokásos "... majd egyszer, esetleg, ha úgy alakul..." lózungoktól.
Kedves volt, lepattantak róla a hülyeségeim, nagyon aranyosan reagált a felvetésekre és egy lassacskán körvonalazódó időpontra. Aztán ennek közeledtével telefonon is beszéltünk, majd VTR-en véglegesítettük a napot/órát.

A megközelítésben semmi bonyolultság nincs. Tömegközlekedve busz rak le legközelebb a célhoz, de egynél több metrómegálló is könnyedebb egészségügyi sétányira van. Napközben autóval sem reménytelen az érkezés, nem okozhat gondot találni egy fizetős helyet - de mert szép zöld, szellős a környék, s így nincs zsúfolásig teletömve parkolóval, szánjatok pár percet keresésre.

Vártam egy kicsit, hogy a lépcsőház előtt tisztuljon a levegő, aztán Viki felengedett a kaputelefonnal. Ahogy felértem a megadott emeletre, már nyílt is az ajtó és beléphettem. Gördülékeny, gyors, diszkrét - nem is kell más, vagy jobb.
A helyszín egy kis kedves, melegen otthonos lakás. A varázslat a nappaliban lefektetett tatamin történik. (Illetve a francokat! A varázslat inkább már a nappali kanapéján ülve elkezdődött, amikor még csak ismerkedtünk és Viki próbálta felmérni: szimplán hülye vagyok, vagy csak a zavarom miatt hadoválok össze-vissza.) A bemelegítő small talk közben szabadkozott kicsit, hogy a fürdő nem a legnagyobb, de szívesen elkísér és beáll velem a tus alá, ha szeretném. Hát, ööö... felmérve, hogy egy ilyen akcióval nem biztos, hogy méretben kompatibilis a gyönyörű (meh...) testem, inkább kihátráltam az ajánlatból és zuhanyzás közben egyedül válogattam a sokféle tusfürdő közül. Utána még szájvízeztem egy picit és rohantam is vissza, bele a bűbájba.

A bűbáj már inkább attól a pillanattól kezdve bizsergette a tarkómat, ahogy átestem a köszöbön és az előszobában állva visszanéztem, hogy ki is engedett be... A pillanatnyi félhomályban is átszűrődött tiszta, világos tekintete. A szobában beszélgetve megfigyeltem ajkainak vonzó ívét és izgalmasan szép arcát. Az előzetesen olvasottak és a fotók alapján fel voltam készülve Rá, de mégis... élőben megtapasztalni Vikit, hallani a hangját, megismerni a gondolatait, érezni a jelenlétét, csodálni a kecsesen elegáns testtartását... Hú... de hogyan tehetnék vele igazságot írásban?
Beszélhetnék arról, hogy miben fogadott: egy halványzöld egyberuhában, ami épp' csak a feneke alá ért, s így szinte teljes hosszukban láttatni engedte a lábait, amikbe - bármiféle fétis felhang nélkül - bele vagyok szerelmesedve mióta először láttam róluk fotót? Elmesélhetném, hogy amikor minden lekerült róla és megláttam a pőre gyönyörűségében, akkor szerencse, hogy már hason feküdtem és így némán ordíthattam bele a párnába, hogy "Úristen! Úristen! Úristen!"... Írhatnám, hogy nemhogy megérinteni, még ránézni is alig mertem, amíg meg nem fordított, nehogy a semmivé legyen a boszorkányos csoda!
Nem, ez az élmény csak egy külön, magasabb síkon értelmezhető. Én ehhez marha kevés vagyok.

Nagyon sok jót olvastam a masszázstechnikájáról. Már a telefonban is úgy beszéltük, hogy a program fókuszában a masszázs legyen, aztán majd alakul a többi. Tudtam, hogy jó kezekben leszek, ezért teljesen biztonságban éreztem magam vele. Abszolút érződik a mozdulatain az elhivatottság és szakértelem. Az átlagostól eltérő - de amennyire meg tudom ítélni szakmailag tökéletes - fogásaiban benne volt a sok gyakorlás, tudás és testismeret.
Hason helyezkedtem el. Letakarta fenekem, aztán lentről indult a lábaimmal kezdve, majd folyamatosan haladt felfelé. Használta a kezét: gyúrt, húzott, fordított. A lábaival is megdolgozott: feszített, kitámasztott. Csak úgy tolta az irhámat jobbra-balra, meg fel-le. Közben folyamatosan figyelte a reakcióimat és időnként meg-megkérdezte, hogy nem okoz-e fájdalmat és szóljak nyugodtan, ha sok és nem bírom, de egyáltalán nem volt kellemetlen, amit csinált. Sőt! Eleve tudtam, hogy ez csak a hasznomra válik. Néha, a határozottabb fellépés érdekében, bevetette a testsúlyát is, de azt meg se éreztem (:P). Még a program előtt mentegetőztem egy kicsit, hogy nem a legjobb állapotban érkeztem, de a végére megnyugtatott, hogy még menthető voltam. Még a fejemet is a helyén hagyta, amikor kiropogtatta a nyakam.

A renoválás után megkért, hogy forduljak meg. Betakarva maradtam deréktájon, ő mellém helyezkedett és lágy cirógatás közben beszélgettünk. Érdeklődő volt, de nem indiszkrét, én pedig próbáltam nem leterhelni a munkahelyi hülyeségeimmel. Szóba került a sport, hogy ki mit csinál, illetve mit nem (én), s közben megmutatta, hogy milyen izmos a combja. Ezzel tudtomra adta, hogy szereti az érintést, s párhuzamosan az ő mozdulatai is finomabbak és kacérabbak lettek. Ébredezni kezdtem, ahogy kezével egyre többször és többet kalandozott az intim terület felé. Jöttek a puszik is erre-arra, aztán valahogy úgy alakult, hogy valahol az arc-, mell- és combsimik között átvetette a mellkasom felett az egyik lábát és úgy kezdett kényeztetni. Finoman, mélyen. Felemeltem a fejem, hogy belekóstolhassak a zárt ajkai közé. Imádtam!
Aztán kezdett egyre jobb (~túl jó) lenni a helyzet - és amúgy vizuális típus is vagyok -, úgyhogy egy kis időnyerési szándékkal megkérdeztem, hogy lenne-e kedve helyet cserélni, amíg megnyugszom egy kicsit. Mosolyogva hanyatt helyezkedett előttem, én pedig a csodálatos kebleiről indított puszisorral egyre lejjebb haladtam. A combok közé érve óvatos játékba kezdtem. Közben volt, hogy fogtuk egymás kezét, máskor a melleit simogattam, vagy éppen a csípője alá tett kézzel próbáltam ritmusra ringatni. A levegővételek, a sóhajok összerezonáltak a kellemes, bluesos háttérzenével, én pedig mentem Vikivel, amerre hívott, azzal a lélegzetelállító érzékiséggel, amibe örömmel bolondultam bele azonnal.
Helyet cseréltünk és újra magamon éreztem ajkai lágyságát és melegségét. A kezével segített néha, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy könnyen fogom adni magam. Azt éreztem rajta, hogy a vágyam további fokozására törekszik, hogy ne csak egyszerűen jó legyen, hanem őrüljek is bele úgy rendesen. Nem is nagyon tudtam ellenkezni, vagy koncentrálni. Amint bepattant az agyamba a robbanásközeli állapot, még jeleztem előtte, majd meg is történt.

A bővebb infó megadja a körvonalakat, ez a helyszínen sem változik. Diszkrét helye van a csokornak, amit távozáskor helyeztem el.

Vikin az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy kíváncsi rám. Lehet, hogy tévedek, de talán még egy kis drukk is felfedezhető volt benne. Ez nagyon őszintévé, kedvessé és valóságossá tette az egész találkozót. Végig azt éreztem rajta, hogy velem van, és csak velem.
Izgult, hogy a vendég vajon elégedett-e. Pedig Viki egy olyan szofisztikált nő, egy olyan kifinomult szépség, akit megismerni igenis kiváltság. Az ilyen majmok, mint én meg csak hálásak lehetnek, hogy legalább egyszer alkalmuk volt összefutni vele.