Előző nap történt telefonon. Gyorsan, simán, elsőre. Érdeklődtem, ő elmondta, hogy mi és hogyan. Hogy a masszázs is ruha nélkül zajlik (hacsak engem nem zavar)… hogy kéz helyett bele-belecsepész testrészekkel történő masszázselemeket... Huhhh. Már majd hogy nem szólnom kellett, hogy jó, jó, ennyiből is megértettem a lényeget, ha így folytatjuk, nem bírok a rézágyúval. Majd inkább személyesen… Aztán mégis csak hagytam, hogy elmondja részletesen, mert jó volt hallgatni. És alig bírtam ki azt az elkövetkező 24 órát…
(Egyébként volt egy kis előszele az egyeztetésnek, ugyanis kb 3 héttel azelőtt kezdődött. Kerestem Wandát, de nem vette fel. Aztán hívtam Dórit, és láss csodát, felvette Wanda. Apró hangyaként muszáj megemlítenem: két oroszlánról van ám szó. Szóval Wanda megállás nélkül Dóriról beszélt, iránta érzett rajongása, szeretete átsütött a telefonon keresztül is. És - ki tudja hányszor - nyomatékosan a lelkemre kötötte, hogy másnap feltétlenül hívjam fel Dórit is. Kicsit latolgattam még magamban, de belül éreztem, hogy szót fogadok Wandának és Dórit fogom keresni. Persze mindennek ára van. Így a gyönyörű, Mona Lisa mosolyú Wandát személyesen nem ismerhettem meg:(
Kedves Wanda! Itt és most köszönöm Neked azt a rengeteg tukmálást, amivel megnyitottad számomra a Dórihoz vezető kaput.

Jó forgalmas hely. Minden azon múlik, hogy honnan akarsz odajutni és mikor. Direkt nem kocsival mentem, hanem metróval, de a metrópótló miatt most az is nehézkes. Parkolás nagyon nehéz és fizetős.

Belvárosi sokemeletes bérház, de már semmi sincs a múlt századi érából. Felújított és tiszta. Valamit még tudtak az akkori építészek, mert ahogy belépsz az épületbe, megszűnik az a szörnyű forgatag, ami az utcán kint van. A lakás pedig, mint egy oázis, a külvilág minden zaja kizárva.
A bejárati ajtótól pár lépésre a szoba, a cipőt csak bent kellett levenni.
Monkeyface rajongóknak rossz hír: a szobában nincs tükör. Majompofával csak a fürdőben lehet utoljára találkozni.
A masszázs tatamin történik. Ha szereted a csendet, próbálj meg nyugton maradni, mert ha megmozdulsz, nyikorog. Viszont a házigazda szerint ezt könnyen tisztán lehet tartani. Szóval megnyugodhatsz, a tatami tiszta lesz és nyikorogni fog, mert nem fogsz tudni nyugton maradni:)
A fürdő feltűnően tágas és világos. Sarokkád van, de nincs függöny, úgy hogy ha belépsz, csak óvatosan azokkal a Verdi áriákkal… Tusfürdő rengeteg van, de persze a Baba, az pont üres volt. Miért van az, hogy mindig mindenki pont ezt használja?
A szobában gyertyák, halk zene, hangulatsötétítés…

Annyit mosolyog a képein, elevenen, sugárzóan, hogy nem lehet nem észrevenni. Wanda lelkesedése mellett ez tetszett benne, már akkor, mielőtt megismertem volna. Nagyon vártam már, hogy megismerjem, nagyon örültem és izgultam, amikor végre találkoztunk. Olyan lányt ismertem meg, akivel egy magamfajta hangyát ritkán hoz össze a sors. Ja, de most a külsőről kell írni. Szokásom szerint, az első találkozáskor nekem oly fontos szemkontaktus miatt lányos zavaromban valahogy minden más kirepül a fejemből. Azt hiszem, köntös volt rajta. Nem lestem, hogy mit is látok, de éreztem az aurájából a nőiséget, az elektromágneses térerőt. Bár felhőtlenül vidám volt, annyit talán nem mosolygott, mint a képeken, viszont magabiztossága, kiegyensúlyozottsága rögtön érződött. Együtt a kisugárzása és a masszázsa egy új embert varázsolt belőlem. (Bocs, hangyát:) De ha már a külsőnél tartunk, valaki azt írta: töltöttgalamb. Hát igen: a vonzáskörzetén belül bizony nehéz nem gondolni arra, milyen szerencsés is az a kiválasztott, aki együtt-turbékolhat Vele.

Az oroszlánok gyorsan végeznek áldozatukkal. Ezért az ismerkedős csomag csak egyórás, tartalma: friss törülköző 2x, kád függöny nélkül, tusfürdők, szájvíz, 25-30 perc svédmasszázs, 5 perc oroszlánciró, 10 perc kirándulás az oroszlán barlangjánál, 10 perc rézágyú karbantartás.

GUMICUKORRAL AZ OROSZLÁNOK BARLANGJÁBAN
A várakozással teli, hosszúra nyúlt 24 óra után egyszer csak ott álltam a kapuban. Megkaptam az eligazítást, ahogy felértem, előírás szerint kopogtam az ajtón, és az ajtó nem csak kitárult magától, ahogy általában, hanem rögtön ott kukucskált az a mosolygós arc. A lakás beszippantott, egyenesen be a szobába (a cipőt elég ott levenni). Átadtam a gumicukrot, azt mondta, rögtön neki is lát, már mint a gumicukornak, de aztán a cukor maradt és én következtem sorra. Vetkőzés és indulás a fürdőbe... "Azt a valamit, gatya, vagy minek hívjátok ti, azt is leveheted, csavard magadra a törülközőt."
Miután visszaértem a fürdésből, gyors ellenőrzés: „Mindenhol száraz a hátad?” Hellyel kínált a tatamin, hason fekve helyezzem magam kényelembe. Amint megtörtént, egy róka ravaszságával rögtön megszabadult a ruháktól, ahogy telefonon ígérte. Hason fekve ebből én már semmit nem láthattam és tükör sincs, így csak halottam a neszeket. Persze nem volt ez olyan rossz koreográfia, csak első nekilendülésből többet akar a hangya, de nem bírja a farka... Mert azért masszázs közben oda-odasimulódott ez-az a combomhoz, a hátamhoz, a fenekemhez. Na de ne szaladjunk előre.
A lábaimtól indulva kezdte, először a ballal, úgy emlékszem. Aztán áttért a jobbhoz, ehhez át kellett másznia rajtam a másik oldalra és minden egyes ilyen átmászás külön színfoltja volt a masszázsnak (szakszerű nevén: mászásmasszázs), mert ezek képezték az egyéb testrészekkel, nem kézzel történő érintések jelentős hányadát. A lábaim után haladt felfelé. A masszázs nem simogatás volt, de érdekes módon egy pillanatig sem éreztem, hogy fájdalmas vagy kellemetlen lenne. Kérdeztem is, hogy talált-e csomókat, és igen, mutatta, hogy itt nem tudok alányúlni az izomnak, itt is kötött, itt ugrál... Mindent tudott a hátamról, de úgy, hogy észre sem vettem. Nem vagyok gyakorlott hangya, nem tudom megállapítani, vagy nagyon profi módon csinálta, vagy csak engem kímélt. Vagy inkább mindkettő! Egészen a kézfejemig eljutott. Fogta a kezem és aprólékosan minden egyes ujjpercet meggyömöszkölt. Melyik szerelmes hangyának nem dobban nagyot a szíve a kéz a kézben érintésétől?
Aztán egy újabb izgalmas súrlódásos mászógyakorlat következett vissza a lábaimhoz, és mintha kezdődött volna miden elölről. De nem. Várjunk csak! Mi ez? Borzongás futott végig a hátamon...

Apró, vékony karcolásokat éreztem a combom belső oldalán, egyre beljebb, aztán meg visszafelé. Majd leheletfinoman néhány karcintás a fenekemen, és újra vissza, újra a combok irányába, a combjaim között, egyre lejjebb... Dermedt néma csendben, borzongva eszméltem rá, mi lehet ez... Az oroszlán karma...
A tűhegy már ott járt a lábaim között, egészen lent, szinte már a tatamit karmolászta, de nem, volt ott még valami... A kieresztett karmok eljátszottak ott pár pillanatig, aztán ismét vissza. De nicsak, visszahúzta a karmokat, és most ismét sima, tenyeres masszírozásba kezdett a fenekemen. Felderengett, hogy most az egyszer ezt élve megúsztam… és közben furcsa mód arra gondoltam, minő felemelő érzés lehet egy borotválatlan férfifenék gyurmákolása. Talán tud olvasni a gondolataimban? Mert egyből végeszakadt a masszírnak és ott folytatódott a karom-gyakorlat, ahol az előbb abbamaradt. Először a combomon, lassan egyre lejjebb és lejjebb. Megállt a levegő, s ő némán, hangtalanul cirógatott karmaival. Vajon ebben a pillanatban is az a kedves mosoly ült arcán, mint a képeken? Sosem fogom megtudni… Szorító kelepcébe kerültem. Alulról a rézágyú forró csöve, felülről a tűhegyes karmok... muszáj volt egy kicsit mocorognom, hogy kibírjam.
A hosszú csend erre hirtelen megtört: Na gyere fordulj meg! Mint a kalitkából kiszabadult madár, úgy vártam ezt a pillanatot, s már fordultam is, Egy mosolygós Dóri nézett rám, a karmoknak nyoma sem volt. Kezdődött a csúszka! A cicikkel igyekezett a rézágyún a megfelelő irányzékot beállítani. Úgy tűnt, sikerült is, de ahogy továbbcsusszantak, a rézágyú irányt változtatott és minduntalan Dórit vette célba. (Tudnotok kell azonban, hogy ez nála nem a harag, hanem a feltétlen tisztelet és megbecsülés jele.)
Ekkor már tudtam, hogy akkor is végem lesz, ha nem fal fel és életben maradok. A cicik figyelme a rézágyúra koncentrálódott, engem nem nagyon akartak észrevenni, pedig, pedig… Szerettem volna magamhoz szorítani Dórit, szerettem volna visszaadni valamit abból, amit kaptam. Felültem. Hogy szeretnéd? Helyet cseréltünk, és így rövid kirándulást tehettem egészen közel az oroszlán barlangjához. Itt teljesen elvesztettem az időérzékemet, ha Dóri nem szól, még most is ott bóklásznék – életem kockáztatásával – a barlang bejárata előtt. De szólt, hogy cserélődjünk vissza. Az óramutató kegyetlenül rótta köreit, ő pedig nem akarta, hogy úgy maradjak ott, mint a Schubert VIII., befejezetlenül. Pedig nagyon szívesen maradtam volna még, belefeledkezve ebbe a zenébe. De nem! Letelt az óra. Még jöhetett a záróakkord, hogy be legyek fejezve. Jött. És befejeződtem.
Nagyon hiányzott, de ezúttal sajnos kimaradt:
„Gyere, bújj hozzám, pihenj meg.. :) Gyere, érj hozzám, simogass.. Ezt szeretem :)”
Rövid az az egy óra, van még mit pótolnom…
Búcsúzáskor pipiskedve nyújtózkodott, hogy puszit adhasson. Ezek azok a pillanatok rövidke földi létünk során, amiket nem lehet kiverni még egy ilyen tökkelütött hangya agyából sem. Ez volt hát emlékezetes kalandom az oroszlánbarlangban, és végül így menekültem meg a fenevad karmai közül…
Ahogy kiléptem a ház kapuján, hirtelen elvakított a szikrázó napsütés. Próbáltam körbenézni... Mi ez? Mi történt? Mintha egy másik ház lenne egy másik utcában (Lennon: #9 Dream), vagy ez egy másik bolygó? Elindultam a gödör irányába, néztem az embereket, de nem látszott rajtuk semmi változás, nem tudtak semmiről… Egyedül egy valaki bandukolt közöttük, aki érezte, valami történt...
Mától megváltozik a világ...

Nem volt és szerintem itt ilyen soha nem is lesz. Megajándékoztuk egymást kölcsönösen. Úgy, ahogy illik. Szerintem az itteni helyi szokásoktól nem tértünk el semmiben.
Jobb, ha vigyázol! Ha nem jól viselkedsz, itt könnyen az oroszlánok martalékává válhatsz!

Dóri a Pinduri (156 egész pontosan)
„Kedves és bájos, igényes és odaadó” ezt lehet tudni már előre. És emellett még határozott, közvetlen, türelmes, megértő, realista, de azért nem harap, csak cirógat. Erős és gyengéd. Őszinte, nyílt, baráti. Keménykezű, de jól esik.
Ennivaló gumicukor!!
Jaj neked, ha egyszer belédkóstol!

-Mielőtt kinyomtatnád ezt a beszámolót, vedd figyelembe, hogy a világon napról napra csökken az erdővel borított területek mérete.
-Mielőtt elfogadnád a beszámoló besorolását, vedd figyelembe, hogy a beszámolók sorba rendezése után nem a szerző végzi a besorolást, hanem – az elemszám függvényében – a program generálja automatikusan. Mivel pedig az egyes szerzők élményeinek halmazai egymástól függetlenek, a független halmazok elemeinek besorolás alapú összehasonlítása inkoherens, nem ad valós képet.